Asort még bőven folytathatnánk az olyan zátonyra futott vagy nehézségekkel küzdő házasságokkal, amelyeknek az első szikrát vagy épp a végső lökést a még most sem szűnő gazdasági válság által felerősített anyagi problémák adták. Magyarországon az anyagi problémák a 4-6. helyet foglalják el a válások személyes okai között, ugyanakkor a válási görbék csúcsai nem a válságok idejére esnek. 2008 óta az USA-ban csökkent a válások száma. Gary Nickelson, a házassági peres ügyekkel foglalkozó ügyvédek amerikai szervezete, az AAML elnöke ugyanakkor ezt azzal magyarázza, hogy sok házaspár jelenleg inkább a kivárás mellett dönt, ha a megromlott kapcsolatot egybeveti az egyre szűkösebb családi költségvetéssel és a bizonytalan pénzügyi kilátásokkal. Persze nehéz megmondani, hogy a tyúk vagy a tojás volt előbb: az anyagi nehézségek hozták felszínre a már korábban szunnyadó feszültségeket, vagy azok tették tönkre a kapcsolatot, és emiatt a felek már érzelmileg is elhidegültek. Kétségtelen, hogy vannak, akiket a pénzszűke még inkább összehoz, és vállvetve küzdenek a gazdasági ellenszélben, de ez ritkább. Sokkal többször esik meg, hogy ilyenkor még jobban egymásnak feszülnek az otthonról hozott, eltérő pénzügyi kultúrákból fakadó ellentétek: míg az egyiküknek az az első, hogy a számlák ki legyenek fizetve, a másik inkább fejlesztené a vállalkozását, mondván, a Vízművek várhat. A spórolásról is mindannyiunknak más az elképzelése: általában a másik fél költekezésében hamarabb találunk kihúzható tételeket…
A leginkább késhegyre menő viták a házastársak között anyagi ügyekben szoktak folyni, bár már az is pozitívan értékelhető, ha a felek megkísérlik megbeszélni ezeket a kérdéseket. A végtelen vádaskodásba fulladó és rendszerint eredménytelen viták elkerülésére javasolja Ellie Kay pénzügyi tanácsadó a „60 perces pénzügyi edzést”. Az USA-ban nemrég megjelent könyv szerzője azt ajánlja, hogy heti egy órára korlátozzuk az anyagi ügyeinkkel való intenzív foglalkozást, azt viszont céltudatosan és strukturáltan tegyük. Módszere szerint készítsünk elő minden vonatkozó papírt, és „bemelegítésként” döntsük el, hogy melyik részterülettel fogunk aznap foglalkozni (hitel, rezsi, adózás stb). „Erősítésként” fektessük le az elérendő célokat. A legnehezebb rész a fizikai edzéshez hasonlóan itt is a „kardio” szakasz: közös nevezőre kell jutnunk az adott részterület mikéntjével kapcsolatban. Konkrét lépésekre kell lebontanunk a célhoz vezető utat, és a közösen elhatározott lépéseket minden esetben tanácsos leírnunk. A „pulzusellenőrzésre” keresztelt szakaszban pedig a részleteken a sor: töltsük meg számokkal a táblázatainkat, nézzünk utána az adatoknak. Az edzés időkorlátait pedig szigorúan tartsuk be – ajánlja Kay. Így tudjuk, hogy a dolog nem tart örökké, és remélhetőleg lesz kedvünk nekiugrani a következő témának egy hét múlva.
Az otthont harcmezővé változtató anyagi problémák többnyire nem merülnek ki annyiban, hogy kevesebb pénz elköltéséről kell dönteni, és erről eltérő elképzeléseink vannak. A szerepek, a férji, családfenntartói teljesítmény – és ezzel a tekintély is – megkérdőjeleződik. Ilyenkor derül ki, hogy a nők továbbra is elvárják, hogy az egzisztenciateremtés terheit alapvetően a férfi viselje. Ezt lehet úgy is interpretálni, hogy „minden nőnek csak a pénz kell”, amire a gyengébb nem válasza az, hogy „miért nem csinálsz valamit, ne légy már tutyimutyi ”. Előfordul, hogy a „tutyimutyiság” a férfiak részéről csak meggondoltabb válságkezelési stratégiát jelent, ám az is lehet, hogy ősei dzsentrimentalitása köszön vissza. A cél tehát az volna, hogy az anyagi dolgokhoz való hozzáállásunkat közelítsük egymáshoz, miközben mindig konkrét problémákra keresünk megoldást.
Felmérések szerint a magyar átlagember pénzügyi kultúrája, ismeretei messze elmaradnak a kívánatos szinttől. Már a diákhitel felvételénél kiderül, hogy a fiatalok egy részét leginkább az évfolyamtársai befolyásolják a hitelfelvétellel kapcsolatos döntésénél, nem pedig racionális megfontolások. És a helyzet később sem igen változik. Nehéz szembenézni a rossz döntéseinkkel. Ha őszintén elismerjük a hibás lépést, az a banki egyenlegünket ugyan rövid távon nem feltétlenül hozza pluszba, a kapcsolataink szempontjából viszont mindenképpen pozitív irányba mozdítja el a mérleget. Ez pedig kiindulópontja lehet annak, hogy a válságot együtt próbáljuk végigküzdeni, és ne egymás ellen harcoljunk. Ha apró lépéseket, reális célokat tűzünk magunk elé, és azt együtt érjük el, azzal az anyagi és a kapcsolati tőkénk egyszerre hízik.
A válságot persze senki nem láthatta előre, ahogy a régi vicc mondja: a pénzügyi tervezés olyan, mintha egy autót a hátsó ablakon kinézve navigálnánk, miközben a sofőr bekötött szemmel vezet. De mindent a körülményekre fogni sem szerencsés, mert abból ritkán válik tudatos, felelős családi gazdálkodás.
2011. 01. 14. (XV/2)
