hetilap

Egy svéd úr komótosan közelebb megy a Hősök tere középső részén álló tömeghez, felteszi a napszemüvegét, majd kérdésünkre angolul válaszol: a feleségével együtt az unokáját jött megnézni. Az unoka, Kitti az előttünk elte­rü­lő tér rajtra kész tömegében áll. A közép­iskolás lány körülbelül 2600 társával együtt azért jelent meg Budapest centrumában, hogy részese lehessen annak a világméretű akciónak, amelyet az ötletgazda, Pajor Tamás úgy fest le, mint egy globális ünneplést annak kifejezésére, hogy megtörtént a feltámadás.
Pattanásig feszül a hangulat, a hangfalak talapzatára helyezett kólásüveg pattogni kezd, az óriási hangszórók pedig ontani kezdik a hanghullámokat. „Itt van megint egy, most jön újra / Kávét gyorsan le, és rálépsz az útra / Csörög a mobil, hív a munka / Munkából haza, és leszáll az este” – dübörög a populáris dallam, és a sokadalom táncolni kezd. Autóba szerelt darukamera köröz a téren, s közben a kíváncsiskodók annyira bekerítik a táncolókat, hogy a négysávos úton közlekedő autósok csak egy óriási tömeget látnak Gábriel arkangyal és a lovasok szobra alatt.
A nézők jó része felhúzódik a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum lépcsőjére, de a tömegtől a tér hátsó részén is alig lehet közlekedni. A tavaszi időben jól kivehető, hogy a táncosok között többségben vannak a fiatalok, de vannak itt korosabbak, idősebbek is; az első sorban egy várandós kismama táncol. A parkolók buszokkal vannak tele, a résztvevők jelentős része vidékről érkezett.
„A Hit Gyülekezete ezzel köszönti Magyarországot húsvét alkalmából, valamint fel szeretnénk emelni a hangunkat a faji megkülönböztetés, gyűlölet, rasszizmus minden formája ellen” – hangzik a színpadról Pajor Tamás üzenete, majd ugyanez angol fordításban is. A külföldi turisták többször is végignézik a táncot, természetesen kamerával, fényképe­ző­géppel a kezükben. A produkció közben a Dózsa György út túloldalán egy külföldi anyuka szintén ropni kezdi a táncot kisfiával.
Hanna, aki Berlinben a Gendarmenmarkton táncolt társaival, azt mondja: a missziós utakat szervező csoportjuk vezetőjét ragadta meg a kezdeményezés, és mivel egy tánccsoportot is vezet, egyértelmű volt, hogy csatlakozniuk kell. „Jó ötletnek tartottuk, hogy így ünnepeljük meg a feltámadást” – érvelt a huszonéves lány. Lucia körülbelül 400 szlovákkal táncolt Pozsonyban a Duna partján, a legkisebb résztvevő 4, a legidősebb 67 éves volt. „Szeretem a táncot, és szeretem Istent, ezért akartam részese lenni ennek a nemzetközi rendezvénynek. Csodálatos volt, nagyon sokat nevettünk” – emlékezett Lucia. Elmondta még, hogy a szlovák csoport első próbája február 24-én, az utolsó 2 órával a kezdés előtt volt. 16 szlovák és 5 cseh városból ünnepeltek velük.
Az ötlet másfél évvel ezelőttre nyúlik vissza – mutatja be a kezdeteket Pajor Tamás. Elmondása szerint a debreceni Hit Gyülekezete Nemes Ákos lelkipásztor vezetésével akkor szervezett egy köztéri táncakciót egy általa írt dalra, s ennek felvétele jelentős visszhangra talált a különböző videómegosztó portálokon. „Szintén Ákos ötlete volt, hogy szervezzünk egy nagyobb, ezerfős táncot 2010 húsvétjára a Hősök terére. Az elképzelés meg is valósult, az itt készített hivatalos videókat pedig már több mint kétmillióan látták.” Arról, hogy miképp vágtak bele a nemzetközi „misszióba”, Pajor nem mindennapi válasszal szolgált. „Ezt követően nyáron ahogy az erkélyemen imádkoztam, jött az ötlet, hogy egy hasonlót érdemes lenne világméretekben meghirdetni.”
Mára a szervezők az uptofaith.com weboldal köré csoportosították a mozgalommal kapcsolatos összes információt. A lap pedig néhány hete interkontinentális keresztény közösségi oldallá nőtte ki magát: pár nappal a húsvéti tánc után már ezer fotót töltöttek fel világszerte a helyi rendezvényekről. Ezekből kiderül, az alaszkai Unalaskában hóban, az észak-karolinai Ashville városában tűző napsütésben, a szerbiai Szabadkán és Csehországban kellemes tavaszi időben került sor a feltámadás ünneplésére.
Az egyik legnépesebb amerikai államban, Texasban szintén több csoport csatlakozott a mozgalomhoz: az egyik résztvevő, Denise úgy látja, hogy köreikben évek óta nem volt olyan örömteli ünnepe a feltámadásnak, mint ami az uptofaith-táncot kísérte. Barbarával együtt egy olyan feldolgozást is szívesen látnának, ami sokkal hosszabb, és az összes résztvevő teljes videója látható rajta. A Dél-Afrikában tartózkodó Balázs is szeretett volna csatlakozni, de arról számolt be, hogy mire elintéztek minden engedélyt, már nem maradt idő a tánc gyakorlására. „A most lezajlott engedélyeztetés miatt a 2012-es táncra több gyülekezet is bekapcsolódhat Dél-Afrikából” – üzente. Hasonló kommentekből több olvasható a hivatalos weboldalon is.
A magyar táncot a több ezer fős tömegen túl egy további elem színesítette. „Kicsit megijedtünk, mikor szóba jött, hogy magyar népi tánclépéseket kössünk össze rapritmussal, de a visszajelzések alapján jól döntöttünk” – számolt be a kulisszatitkokról Orbán Katalin koreográfus, aki annak örül leginkább, hogy ezzel a műfajjal is meg tudták szólítani a tiné­dzsereket. A népi tánc alapembere, Susánszki Zoltán szerint a szatmári botos verbunkkal jelezték, hogy „a magyarságtudat nem csak valaki ellen használható”. Ugyanezt fogalmazta meg az uptofaith.com oldal egyik regisztrálója is: „mennyire nagyszerű látni, hogy ennyien táncoltak a budapesti Hősök terén Jézusért, azon a helyen, ahol korábban a kommunizmusért vonultak föl”.
A Hősök terén ötször-hatszor is eltáncolják a külön erre az alkalomra koreografált táncot, majd a darun és a helikopteren levő kamerás egy óriási, körülbelül 20 méteres magyar zászló képét rögzíti, amint a résztvevők „végighúzzák” maguk felett. (Hasonló akcióra került sor például Szabadkán is, ahol szintén népi jellegű tánccal köszöntötték a feltámadást, és a nemzeti zászló is több helyen előkerült.) Az egyik táncos, Tibor elmondja: azért szánt időt a táncra, mert szerinte ezzel a keresztény hittel kapcsolatos előítéleteket lehet lerombolni; Eszter azt emelte ki, hogy „egyszerűen jó buli” volt a részvétel.
„A közösségi oldallal nem az a célunk, hogy a regisztrálók egy újabb területen kötődjenek egymáshoz, hanem az, hogy legyen egy sokféle és kreatív lehetőséget biztosító hely a világhálón, ahol bizonyságot lehet tenni Jézus Krisztusról” – utalt Pajor céljaikra, kiemelve, hogy ebben a munkában több tucat munkatársa segíti.
A tánc után még eltelik fél óra, mire a csoportban érkező fiatal és idős táncosok elkezdenek visszatérni buszaikhoz. Néhányan szinte euforikus hangulatban keresik meg a Baja, Kecskemét vagy éppen Sopron feliratú járatokat, többen fotózkodnak. „Ennyire még soha nem örültem annak, hogy egy keresztény közösséghez tartozhatok” – hangzik el meghatódva egy busz előtt. Leírhatom, amit mondtál? – kérdezem. „Persze! Szerencsés Péter vagyok, és Anikóval, a feleségemmel tanítottuk be a bajaiaknak a táncot. Komolyan gondolom, amit mondtam.”
A java még hátravan – mondja Pajor Tamás. A helyi csoportok által rögzített felvételekből a budapesti szervezők másfél héten belül elkészítenek egy „szuperklipet”, melyen a részt vevő 63 csoport közül mindegyik látható lesz néhány másodperc erejéig. A videót publikálják a legnépszerűbb közösségi oldalakon. Gyurkó Tamás, az esemény főszervezője elmondta: reméli, az összevágott klip sokakat ösztönöz majd a Feltámadott követésére.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek