Van itt sok minden: például hasznos tanácsok Ausztriában munkát vállalóknak alapvető németoktatással bővítve, gyerek búvárszemüveg pipával nyaraláshoz, és van „eszmei értékű" szívesség is, mint a négylevelű lóherék szerencsehozó erejének felajánlása. Sokan megosztják álmaikat: elérhetetleneket és apróbbakat egyaránt. Ancsa például kiskutyát szeretne panelben lakó gyerekeinek, egy másik felhasználó egy szép házra vágyik - drukkolhatunk vele a lottó ötösért -, József pedig a 2,5 méteres szobanövényét adományozná a közeli bölcsődének, ha lenne, aki segítene neki odaszállítani.
A szívességek felajánlásának és igénylésének fórumot biztosító honlap létrehozója Joós István, aki a dotcom lufi idején sikeres informatikai vállalkozó volt, majd hirtelen jött sikere után ugyanilyen hirtelen tönkre is ment. A gödör alján azután elgondolkodott, és igyekezett rendet tenni az élet fontosabb és kevésbé fontos kérdései között. Ekkor indította el azt, ami lelkesítette, egy önzetlenségi fórumot. Az azóta virágzó közösséggé épült virtuális tér 4200 megvalósult szívességet tudhat maga mögött, fő szlogenje úgy szól: „Adni jó, és kapni sem rossz." Filozófiája szerint igyekszik egyensúlyba hozni az önzést és az önzetlenséget, díjazza a másokért tett munkát és áldozathozatalt, míg nem vonja meg az egyéni vágyak beteljesülésének vagy az önmegvalósításnak a létjogosultságát.
Joós István rendszeresen megosztja a közösséggel ebben a témában aktuális elmélkedéseit, amire a 2008 óta 32 ezer regisztrált „szíves" közül több százan-ezren mindig kíváncsiak. Láthatóan sokakat megérint őszintének tűnő küzdelme az élhető emberiesség fellelésére, ami egyre többek számára nyilvánvalóan hiányzik a környezetünkből.
2012. 08. 10. (XVI/32)
