„Jó ideje azt vettem észre, hogy azon túl, hogy egyre kevesebb dolgot írok kézzel, egy hosszabb szöveg leírásánál alig tudom elolvasni a macskakaparásomat, pedig régen nagyon szerettem szépen írni. A telefonregiszter, a naptár a mobilomban van, a számlák kifizetését online intézem. Így kényelmesebb, és az igazat megvallva gyorsabb is rábökni egy billentyűre, mint odakanyarítani egy betűt” – meséli a diplomás negyvenes Csilla, aki arra már végképp nem emlékszik, hogy mikor írt papírra levelet, vagy küldött képeslapot. Ezzel azonban koránt sincs egyedül. A KSH adatai szerint a klasszikus levélküldemények forgalma az utóbbi időkben jelentősen visszaesett: míg 2005-ben még 1 milliárd 302 millió levélpostai küldemény volt forgalomban, addig 2012-re ez a szám 797 millióra csökkent.
Eközben egy friss hazai felmérés szerint a lakosság közel 80 százaléka internetezik, és ma már a legegyszerűbb dolgokhoz, jegyzetekhez, listák készítéséhez is léteznek különféle alkalmazások. Márpedig egy szép kézírással teli jegyzetfüzetnek vagy hagyományos naplóvezetésnek utánozhatatlan hangulata van. Így felpörgetett, értékvesztett korunkban már „A szó elszáll, az írás megmarad”, vagy a „Mutasd meg írásod, s megmondom ki vagy” közhelyek is jelentősen átértelmeződtek. Hol vannak már a gyöngybetűk, a dőlt vagy szálkás, a változatosan írt kézírások?
Több egyetemi oktató elmondása szerint a fiatalok kézírásának olvashatósága az utóbbi években rendkívül sokat romlott. A helyesírás is egyre gyengébb, különösen a mondatszerkesztés és -tagolás, illetve az úgynevezett intellektuális, jelentésárnyaló írásjelek használata is kevés vagy helytelen. Aki tehát huzamosabb ideig nem használja a már elsajátított kézírását, a saját bőrén is megtapasztalhatja, hogy bizonytalanabb lesz egyes helyesírási szabályok alkalmazásában, többször megtorpan a szavak írása közben, darabossá válnak az írásának mozdulatai, sőt még a gondolkodás összeszedettsége is könnyebben szétesik, ha elfelejtünk írni.
2014. 10. 10. (XVIII/41)
