Arnold, az osztrák bevándorló, sokak munkáját elvette ebben a filmben. Jó, hogy így tett, mert nélküle ez a gyenge poénokkal, lapos párbeszédekkel teli zűrzavar, amit filmként elénk tálaltak, valószínűleg úgy esett volna szét cseppjeire, mint a T-1000-es. Alább tehát semmiképp sem ajánló következik, hanem egy-két aktuális kortünet kimazsolázása egy igencsak felejthető mozgóképes dolgozatból.
A címszereplő Genisys nem más, mint egy készülő alkalmazás, ami összeköt mindent mindennel. Már nagyon várják a digitális bennszülöttek (a filmben mindenki az), a köztereken visszaszámlálók jelzik, hogy a várva várt „app” hamarosan végigárad az emberiségen. Azt ígéri, hogy az összes elektronikus kütyü – a távkapcsolóktól és az intelligens hűtőgépektől a telefonos, számítógépes rendszerekig – egységes rendszerbe tömörül és könnyen irányítható lesz.
Így ébred öntudatra a Skynet, az embert elpusztító hálózat, amely az előző részekben még katonai-hadiipari rendszerprogram volt az időutazásoktól átszabott (egyik) jelenidőben, 2017-ben viszont egy, a Google és Facebook összes előnyét és hátrányát felturbózó szuperapplikáció. Mindez csírájában máris köztünk van, és nem csak azért, mert a két nagy cég tényleg tervez hasonló fejlesztéseket. Naponta számtalan elektronikus ujjlenyomatot hagyunk magunk után: internetböngészők, bankkártya-leolvasók, mobiltelefon-cellainformációk figyelik a szokásainkat. Bárkiről hamar személyiségtérkép alakítható ki a fogyasztói szokásai alapján, mozgását szemmel tarthatják, visszakereshetik. Ma már ezen megfigyeléseknek csak egy részéhez (bankkártya és cellaadat) kell hatósági engedély, ne csodálkozzunk ezért, ha utazás miatt kattintunk párat a neten, és napokkal később is az adott régió szállásajánlatairól kapunk leveleket.
2015. 07. 17. (XIX/29)
