Már az ókori Rómában is eltérő időskálákat alkalmaztak a vízórákon, hogy a társadalom működése jobban igazodjon a Nap járásához. 1784-ben Benjamin Franklin javasolta az órák átállítását a világítás költségeinek, azaz a felhasznált gyertyák mennyiségének csökkentésére. A modern társadalomban 1895-ben George Vernon Hudson vetette fel a 2 órás átállítás ötletét. Őt pedig William Willett javaslata követte, aki 4 vasárnapon át 20 perces lépésekkel oldotta volna meg a problémát. Ez alapján Robert Pearce törvényjavaslatot terjesztett az angol alsóház elé, melyet ekkor még elvetettek. Gyakorlatban elsőként végül Németország alkalmazta a nyári időszámítást 1916 áprilisában, melyet az első világháború alatt átvettek más országok (például az USA) is, de békeidőben beszüntették. Később ugyanez történt a második világháború idején. Hazánkban 1954 és 1957 között, majd pár év szünet után 1980-tól alkalmazzák.
Európában most már egységesen október utolsó vasárnapjától március utolsó vasárnapjáig tart a téli időszámítás, és hajnali háromkor állítják át az órákat. Az akkori EGK tagországok többsége az 1973-as olajválság idején határozta el a nyári időszámítás alkalmazását és 1977-ben be is vezették. Ezeket a szabályokat az Európai Unió 1994-ben egységesítette, melyhez hazánk 1996-ban csatlakozott, addig ugyanis itthon szeptemberig tartott a nyári időszámítás. De az USA-ban ettől eltérő gyakorlat figyelhető meg, melyet 2007 óta alkalmaznak. Náluk egy hónappal hosszabb a nyári időszak, és időzónánként különböző időpontokban állnak át.
Kezdetben az volt a nyári időszámítás bevezetésének a célja, hogy a napfényes órák magasabb száma miatt energiát takarítsanak meg vele. De használata más előnyökkel is jár. Hasznos például azok számára, akik iskolai, munkahelyi tevékenység után a szabadban szerveznek programot, strandolnak, hétvégi telkükön, családi házuk kertjében dolgoznak, mivel tovább van esténként világos. Azonban nem mindenki osztja ezt a véleményt. Sokak szerint a légkondicionálók elterjedt használata miatt sokkal több energia fogy el, mint amennyit a világításon megspórolunk. Emellett károsan hat az egészségre és a mezőgazdaságra is. Ilyenkor akár 1-2 hétig is eltarthat, amíg az ember szervezete alkalmazkodik az új ritmushoz. Előfordulhat alvászavar, fejfájás, rossz közérzet, depresszív hangulat, étvágytalanság, ingerlékenység, alacsony koncentrálóképesség, alacsony vércukorszint. A környező napokban az infarktusok száma is megnövekszik. Egy 2009-es kutatás szerint pedig ilyenkor 6 százalékkal több bányabaleset történik, illetve az öngyilkosságok száma is nő. Az elterjedt vélekedésekkel ellentétben az agrárszektorra is káros hatással van az átállítás. Ezt bizonyítja, hogy Németországban és Amerikában a farmerek tiltakoztak leginkább, amikor bevezették, és később az ő kérésükre szüntették be a háború után. Ennek fő oka, hogy az állatok nehezen alkalmazkodnak az új ritmushoz, és emiatt csökkennek a hozamok.
2016. 03. 25. (XX/12)
