A hazai Médiaunió nevű szerveződés Nem nehéz című kampányával idén a természet tudatos védelmének fontosságára szeretné felhívni a figyelmet, s ennek jegyében 45 ezer műanyag palacktól tisztították meg a Tisza egy részét. Az elvileg újra felhasználható, italok tárolására szolgáló PET (polietilén) palackok az egyik legvitatottabb hatású – egyesek szerint legártalmasabb – hulladékok, amelyek újrafelhasználás hiányában nagyon lassan bomlanak el. Egyes kutatók azt állítják, hogy anyaguk a benne tárolt italokat is szennyezik, vagyis az egészségre is ártalmasak.
A nemes tett azonban csak szimbolikusnak tekinthető annak tükrében, hogy a hulladék PET-palackok milliárdjai az egész Földön problémákat okoznak. Az ENSZ 2006-os becslése szerint az óceánok minden négyzetmérföldjén 46 ezer darab műanyag tárgy lebeg, egyes térségeiben pedig szigeteket alkotnak.
A Csendes-óceáni szemétszigetet (Great Pacific Garbage Patch) Charles J. Moore amerikai óceánkutató „fedezte fel”, amikor egy 1997-es útja során Los Angeles és Hawai között hajójával sűrű szeméthalmon haladt át. A „sziget” a legkülönbözőbb műanyag hulladékokból, flakonokból, fogkrémes tubusokból, nylonzacskókból állt össze, amelyeket a különböző tengeri áramlatok az óramutató járásával megegyező irányba sodort. Valójában két, egymástól különálló „sziget” jött létre, Japánnál az úgynevezett Keleti szemétfolt, a Hawaii-szigeteknél pedig a Nyugati szemétfolt. Átmérőjük hatalmas, körülbelül 2500 kilométer, mélységük 10-30 méter, becsült tömegük pedig 100 millió tonna.
2016. 07. 22. (XX/29)
