Természetesen akkor, ha az Adria délebbi részeit választjuk. Az izgalmasabb út mellett szól az is, hogy a drága horvát autópályát így megspórolhatjuk. Cserébe akár egy tehén is benézhet az autó ablakán, vagy a juhnyáj okozta dugóban segíthetjük lélekben terelni a nyájat. Azért nem teljesen a világ vége Bosznia sem, hiszen Zenica és Szarajevó között és utána egy kicsi szakaszon van autópálya pár száz forintért. De ha még ezt is sokalljuk, akkor Szarajevóig gyönyörű fenyveseken keresztül is el lehet jutni egy 15 százalékos emelkedőkkel tarkított úton.
Boszniában készüljünk fel arra, hogy hol (többnyire muzulmán vallású) boszniaiak, hol horvátok lakta kantonokkal, az észak-keleti régióban pedig egységes szerb területtel találkozunk. Ez a háború utáni felosztás eredménye. Új jelenség, hogy nagyon sok, többnyire vallásos arab érkezik az országba. A helyiek azt mondják, a víz és az erdő tetszik nekik. Nem ritka látvány a csadorban sétáló asszony sem. A helyiek némelyike üzletet lát a sok jövevényben, de vannak olyanok is, akik tartanak tőlük.
Mivel elég hosszú útról van szó, érdemes a boszniai részen megszállni egy éjszakára. A Neretva folyó völgye ideális helyszín a tenger előtti pihenésre, kalandvágyóknak raftingolásra. Konjic városa a mi célpontunk, egészen pontosan egy kicsi falu valahol a Konjic feletti hegyekben. Sötétben érkezünk, de ha tehetjük, ezt inkább kerüljük el, mert az előzetesen mobilra letöltött térképek keresői sem tudnak megbirkózni a navigálás feladatával. A roamingdíjak viszont – bármilyen kedvesen is üdvözölt bennünket a szolgáltató – az egekben vannak, hiszen „ez még nem Európa”. Egy kis navigációs segítségre bekapcsoltuk ugyan a roamingot, de pillanatok alatt elértük a limitet (15000 Ft) – ezzel búcsút is inthettünk az internetnek.
2017. 09.29. (XXI/39)
