Az amerikai támaszpontok és intézmények gyakori célpontjai a terrorista
akcióknak. 1997-ben a világon összesen 304 ilyen akciót követtek el, ezeknek közel
egyharmada irányult az Egyesült Államok bázisai és állampolgárai ellen. Ezek során
összesen 7 amerikai vesztette életét és 21 sebesült meg. 1996-ban 296 akció volt,
ezek egynegyedét követték el amerikai állampolgárok ellen. Az USA ekkor 24 embert
veszített és 250-en sebesültek meg.
A szorult helyzetben lévő Clinton elnöknek váratlan kihívással kellett szembenéznie
augusztus 7-e hajnalán: újabb, amerikai intézmények és állampolgárok ellen
elkövetett terrorista akciók hírére ébredt. A merényletek után elmondott
beszédeiben mélyen elítélte a vérontást, szavai elszántságot és határozottságot
tükröztek. Az elnök, aki kritikusai szerint az elmúlt hónapokban maga is az
igazságszolgáltatás elől futott, kész igazságot szolgáltatni: "A terrorista
erőszak ezen akciói iszonyatosak és embertelenek. Minden rendelkezésünkre álló
eszközt fel fogunk használni, hogy a felelősöket az igazságszolgáltatás elé
állítsuk – nem számít mibe kerül vagy mennyi időt vesz igénybe". Az elnök
rámutatott, hogy az amerikai diplomatáknak és katonai egységeknek a világ
különböző pontjairól történő visszavonása a terrorizmus győzelmét jelentené,
amit az USA nem fog megengedni. Az elnök hozzátette: "Leghatalmasabb fegyverünk az az
elszántság, hogy soha nem adjuk fel. (...) Az ártatlan amerikaiak életét kioltó
bombák nemcsak személyek ellen irányultak, hanem országunk szellemisége ellen, a
szabadság szelleme ellen, mivel a terroristák ellenségei mindannak, amiben mi hiszünk
és amiért harcolunk: a béke, a demokrácia, a tolerancia és a biztonság
ellenségei". Madeleine Albright külügyminiszter 2 millió dollár jutalmat ígért a
nyomravezetőknek.
Az elszántsággal és pátosszal teli szavak ellenére a kritikusok úgy vélik: bár az
elmúlt évtizedben az amerikai kormány 5 millió dollárt költött a különböző
merényletek felderítéséhez szükséges információk megszerzésére, a felmutatott
eredmények vajmi kevésnek mondhatóak, az ügyek nagy része ugyanis még
felgöngyölítetlen. A kritikusok előszeretettel emlegetik az 1996-os szaúd-arábiai
robbantást, melynek tettesei még mindig szabadlábon vannak. Az FBI szakértői szerint
egy-egy ilyen nyomozás hosszú és nehézkes, akár több évig tartó folyamat is lehet.
Clinton elnöknek arra is magyarázatot kell adnia, hogyan történhetett meg, hogy a
világ legkifinomultabb biztonsági apparátusa és hírszerző hálózata ezúttal
csődöt mondott. Az amerikai hírszerzés idén egyszer már a kritikusok kereszttűzébe
került, mivel nem figyelmeztette Washingtont az indiai atomkísérletek
előkészületeiről. Richard Haas, a washingtoni Brookings Intézet szakértője szerint
az USA még mindig a műholdas megfigyelés és a telefonlehallgatás hidegháborús
taktikáira támaszkodik, ahelyett, hogy kifinomultabb módszereket, például beépített
embereket alkalmazna. Madeleine Albright az NBC televízióban elmondta: a hidegháború
lezárulása megnehezítette a különböző csoportok támadási szándékának
leleplezését. Mint kifejtette: "Ötven éven keresztül tudtuk ki az ellenség és
ennek alapján építettük fel a hadsereget. Megfelelő módon hárítottuk el azt a
speciális fenyegetést, melyet adott esetben a Szovjetunió és a kommunizmus jelentett.
Most egy új veszéllyel kell szembenéznünk (
): a globális terrorizmussal (
), ez
pedig egy bonyolult ügy. Ez a veszély sokféle helyről jöhet." Mivel az Egyesült
Államok egyre inkább egyfajta "világrendőrség" szerepét játssza, fokozottabb
mértékben ki van téve a megtorló akcióknak. Az eddig elkövetett merényletek
krónikája és néhány elfogott terrorista vallomása arról tanúskodik, hogy
közel-keleti politikája és az Izraelnek nyújtott segítség miatt éri a legtöbb
támadás az USA-t.
1998. 08. 15. (II/33)
