Történetünk kezdetén három főhősünk magánhelikopteren megérkezik a San
Franciscó-i Nemzetközi Repülőtérre. A továbbiakban ez a hely lesz a kedvenc
törzshelyük. Nyilvánvalóan nem gazdasági okból hagyták el hazájukat, hiszen két
kézzel szórják a pénzt. A gépet szerény ajándékként felajánlják a San
Franciscó-i rendőrségnek. A fess fiatalemberekről hamarosan fotók tucatjai
készülnek, amint többek között Al Gore alelnök és Hillary Clinton társaságában
pezsgőt szürcsölgetnek új vállalatuk, a Golden ADA avatójára rendezett estélyen. A
gyémántkereskedelemmel foglalkozó vállalat központjának egy Beverly Hills-i pazar,
négyemeletes, fekete gránitoszloppal díszített, kivilágított üvegpalota ad otthont.
Az épületért csekély 11 millió dollárt fizettek a boldog tulajdonosok –
természetesen mellényzsebből. Az új cég exkluzív arculatát szédületes
gyorsasággal kiépítő tulajdonosok néhány napon belül szolgálati gépkocsikat is
vásárolnak a közeli luxusautókat forgalmazó szalonban: egy Rolls-Royce-ot és két
Aston Martinst 1 millió dollárért, a vízi közlekedéshez három luxusjachtot 1,2
millióért, továbbá három családi rezidenciát 3,8 millióért, egy repülőgépet 18
millióért, valamint öt luxusingatlant a Tahoe-tónál 4,4 millióért. A sort egy
benzinkúthálózat és 18 észak-karolinai ingatlan zárja.
Joggal merül fel a kérdés, hogy ki ez a három férfiú, akinek – úgy tűnik –
még a bőre alatt is pénz van? Nos, fedjük fel a titokzatos idegenek kilétét: Andrej
Kozlenok és két örmény partnere, Asot és David Sagirian az ifjú orosz nemzedék
jeles képviselői. Kozlenok a harmincas évei elején járó, daliás testalkatú,
elegáns öltözet? üzletember, akinek – saját elmondása alapján – az az álma,
hogy megtörje a híres De Beers dél-afrikai gyémántkartell monopóliumát.
A "Kamra"
A történet azzal kezdődött, hogy a Szovjetunió bölcs és előrelátó vezetői
– nem akarván, hogy a kommunizmust javában építő hős nép fiai és leányai fejét
elcsavarja a kapitalista világ léha csillogása – a föld alá rejtettek mindent, ami
értékes. A kormánytisztviselők csak a "Kamra" néven emlegetik azokat a föld
alatti raktárakat, amelyek valahol az Ural mélyén, illetve Moszkva utcái alatt vannak
elhelyezve. A kenyérért sorban álló orosz embereknek fogalmuk sincs arról, hogy 15
méterrel a lábuk alatt szó szerint kincsesbánya van: a kamrákban a földtől a
mennyezetig gyémánttal teli zsákok dagadoznak. Van ott ököl nagyságú smaragd,
ametiszt, topáz, ezüst, platina, több mint 40 tonna arany, ritka pénzérmék,
ékszerek, elefántcsont szobrok, valamint értékes antik tárgyak. Az összértékük
– államtitok.
Ám mit ér mindez, ha el van ásva? Valószínűleg Jevgenyij Bicskovot is ez a kérdés
foglalkoztatta leginkább. Bicskov 1960 óta Borisz Jelcin személyes ismerőse. A
peresztrojka hajnalán, 1985-ben együtt érkeznek Moszkvába, ahol Bicskov az
Államkincstár élére kerül. Kecskére káposztát – mondhatnánk, ugyanis Bicskov
kétszer is elveszíti állását: 1990-ben azért, mert nem tudott elszámolni 22 millió
dollárral, amire gyémánteladásból kellett volna szert tennie az országnak. Bicskov
azonban mindent túlél: még a Szovjetunió bukását is. A régi barát, az időközben
Oroszország első emberévé előlépett Jelcin kinevezi Bicskovot az Értékes
Ásványok és Drágakövek Bizottságának elnökévé.
1998. 08. 01. (II/31)
