A demokrácia macerás

Lakatos Pál, a Vasárnapi Újság cím? rádióműsor volt főszerkesztője, Borókai
Gábor kormányszóvivő és Elek István, a kormányfő kulturális- és
sajtó-tanácsadója. Szeretnének beleszólni Fotó: Somorjai
László

A Szent László Akadémia rendezvényének bevezetőjében Franka Tibor műsorvezető
vázolta a jelenlegi helyzetet, miszerint a kormányváltás óta eltelt időszak nem
hozott pozitív változást a jobboldali újságírók életében. Sokuk négy éve áll a
pálya szélén, érthető, ha fogy a türelmük. "Mi lesz velünk, Elek Pista, mit
tudsz nekünk mondani?" – szólt az első kérdés a miniszterelnök
sajtótanácsadójához. Túl sokat nem tudott vagy nem akart mondani a szakember,
személyre szóló ígéreteket legalábbis nem tett. Sőt, úgy vélte, a jobboldali
sajtó nem dokumentálta megfelelően elszenvedett sérelmeit, és a nemzeti identitás
erősítésében sem vállalt elégséges szerepet. "Fúj, fúj, nem igaz, minek ül
itt?"– hangzott fel a százhetven főnyi "tömeg" soraiból az elégedetlenség
hangja. Borókai Gábor emlékeztette az egybegyűlteket, hogy polgári kormány nem
élhet jogtalan eszközökkel, ha pedig nincs megfelelő parlamenti többsége bizonyos
törvények – például a kétharmados médiatörvény – megváltoztatásához,
tárgyalnia kell az ellenzékkel. "A demokrácia macerás – tette hozzá a kormány
szóvivője –, ha felborítjuk az asztalt, legközelebb mások borítják ránk".
Törvényes eszközként említette a közszolgálati rádiót és televíziót
felügyelő kuratóriumok kibővítését.

Chrudinák Alajos szerint verbális agresszió folyik Magyarországon: aki nem tetszik,
azt tönkreteszik, bár a helyzet kétségtelenül jobb, mint Izraelben, "ahol le is
lövik". Chrudinák szerint politikusaink legnagyobb tragédiája a címkézés, ami
egyáltalán nem "magyar" szokás. Mint mondta, 94-ben páros lábbal rúgták ki a
televízióból, és "száműzték a Szaharába", noha az általa szerkesztett
Parabolában "csak igaz dolgok hangzottak el, ő maga sosem támadott, mindig az
igazságért küzdött". A teljesség érdekében fontos megjegyezni, hogy a jelenleg
deklaráltan jobboldali értékeket képviselő újságíró a pártállami időkben élte
fénykorát, az MSZMP által uralt és irányított Magyar Televízióban. Úgy tűnik,
akkoriban a kommunista eszméket tartotta igazságnak. A rendszerváltás után valóban
jobbra sodródott, sőt ő lett egykori "kenyéradó gazdái" leghangosabb
bírálója. Ezek ismeretében nem meglepő, hogy a 1994-ben ismét hatalomra került
baloldal érdemei elismerése mellett közel-keleti tudósítónak nevezte ki. Az csak hab
a tortán, hogy mint ilyen, értesüléseink szerint nem kapott izraeli vízumot,
valószínűleg éveken át készített Arafat-barát tudósításainak köszönhetően.

Az est résztvevői egyöntetűen fájlalták, hogy a médiapiac 90 százalékát a magát
függetlennek nevező, ám valójában szocialista–liberális sajtó uralja, ezzel
szemben a nemzeti-keresztény lapoknak csak 10 százaléknyi a részesedése. Franka Tibor
szerint ennek az az oka, hogy az emberekbe beivódott a múlt, megszokták, hogy az
éjjeliszekrényen a Népszabadság és a Népszava fekszik, ezért csak ezeket a lapokat
olvassák. A Horn–Kuncze kormány pedig – felülmúlva az egykori főideológus Aczél
Györgyöt – a totális elhallgatás eszközével élt, minek köszönhetően az
olvasók egyszerűen nem tudtak bizonyos lapokról, eseményekről. Szentmihályi Szabó
Péter közíró kifejtette, hogy éppen ezért a nemzeti-keresztény sajtónak is
tömegbázisra volna szüksége. "Csinálni kellene egy jobboldali Kiskegyedet"

Borókai Gábor egyetértett a piaci arányok megváltoztatásának szükségességével,
és utalt Orbán Viktor ezt szorgalmazó kijelentéseire. Ugyanakkor ismételten elmondta,
hogy a kormány csak törvényes eszközökkel kíván élni, az ellentábort nem lehet
"kaszával és vasvillával meggyőzni". Nem aratott osztatlan sikert a szóvivő azon
kijelentése sem, miszerint a baloldali újságírók között vannak tisztességes
emberek is, és a nemzeti tábor sem tökéletes egyedekből áll. Sz?cs Gábor, a
nemrégiben megszüntetett Kurír volt főszerkesztője felhívta az egybegyűltek
figyelmét arra, hogy az országos napilapok közül egyedül a Népszabadság
nyereséges, a többi újság nem képes eltartani saját magát, más szóval a
nemzeti-keresztény oldalnak is eladható lapok létrehozásával kellene próbálkoznia.

A sajtó függetlenségével kapcsolatban Szentmihályi Szabó kijelentette: "Aki a
világnézeti semlegességet kitalálta, az nem volt magánál: gazember, hülye vagy
mindkettő" (taps). A szerepéből egyre többször kilépő Franka műsorvezető
emlékeztette a kormányszóvivőt, hogy őt és társait nyíltan vállalt
jobboldaliságuk miatt bélyegezték meg. "A bélyeget csak a polgári kormány veheti
le rólunk" – vette már-már könyörgőre Franka. Lovass István, a Demokrata
szerkesztője elpanaszolta, hogy lapjában senki nem mer hirdetni, nem érti, miért?
Borókai Gábor szerint a helyzet az idő múlásával egyre inkább változni fog, és
egyébként sem annyira sötét, mint ahogy a jelenlévők gondolják.

Vödrös Attila úgy vélte, be kell avatkozni a sajtóba, a bukottakat – az előző
koalícióhoz kapcsolódó újságírókat, lapokat – ki kell rekeszteni, el kell
távolítani.

Az egyik hozzászóló felhívta a figyelmet arra, hogy a társadalom befolyásolásának
legjobb eszköze a félnyolcas híradó, ezért először ott kellene rendet rakni.
Chrudinák Alajos ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy az előző kormányciklusban "a
tehetséges embereket megsemmisítették, a televízióban kialakult egy banda, ami
hihetetlen dolgokat művel". Lovass a kormány figyelmébe ajánlotta Chirac francia
miniszterelnök példáját, aki nemcsak az állami televíziók vezetőit váltotta le
rekordgyorsasággal hatalomra kerülése után, hanem a kereskedelmi csatornáknál is
sikerült ugyanezt elérnie.

Fekete Gyula író – a Hazafias Népfront egykori elnökségi tagja – kitűnőre
értékelte a Fidesz-kormány eddigi tevékenységét, csupán egyetlen rossz jegy került
a bizonyítványba: mint mondta "az Orbán-kabinet olyan liberális a
médiapolitikában, hogy az már törvénysértő". Egy másik hozzászóló szerint az
új kormány gazdaságpolitikája is liberális, ráadásul fél éve nem ad munkát az
állástalan jobboldali újságíróknak. Borókai elmondta, hogy át kellett venniük az
eddigi rendet, és csak a kétezerre szóló költségvetés lesz a kormány saját
gazdasági tervezete. Majd sokadszorra is hozzátette, hogy időre van szükségük ahhoz,
hogy a kormány törvényes keretek között formálhassa saját képére az országot.