hetilap

"A nyugati történelmi egyházak december végét jelölték ki Jézus születésének megünneplésére. Az ünnepnek bibliai szempontból ugyan nincs értéke, de magának a történelmi eseménynek, Jézus megszületésének világtörténelmi jelentősége páratlan. Az sem véletlen, hogy a különböző civilizációkat az élet és halál, a világosság és sötétség közötti konfliktus, változások különösen december végén foglalkoztatták leginkább, amikor a sötétség térhódítása a nappal ellenében megállt, és elkezdődött a fény fokozatos növekedése, a sötétség visszaszorulása. A fizikai fény és sötétség egymáshoz való viszonyának változásai az ókori világnézetben olyan külső jelenségek voltak csupán, amelyek mögött az életnek és a halálnak, valamint a jó és a gonosz erőinek egymással szembeni kozmikus küzdelme állt. A világosság időtartamának növekedését pozitív jelnek értékelték a természeti vallások is, s erre épült az életbe vetett optimizmusuk, amely szerint az életet a halál, a világosságot a sötétség nem képes legyőzni. A bibliai világnézetben a világosság és a sötétség szintén nemcsak fizikai, hanem szellemi, erkölcsi realitásként is szerepel, sőt az utóbbit valóságosabbnak minősíti, mert állítása szerint ebből származik a látható világosság és a sötétség. A modern természetfilozófiai elképzelésekkel szemben a Szentírás a világot egy személy értelmes művének tulajdonítja, amely nem önmagától lett, jellemzői, törvényszerűségei alá vannak vetve a Teremtő terveinek, képességeinek, aki mint abszolút törvényadó személy bármikor képes lenne a természet folyamatait más módon is levezényelni, és ezáltal a régit megszüntetni, helyére pedig új természeti törvényszerűségeket alkotni. A Biblia a világosságot az élethez hasonlóan örök, időtálló realitásként, a sötétséget – halált – pedig a világ időleges adottságaként, állapotaként nyilatkoztatja ki." (Németh Sándor ünnepi írása: A világosság és az élet ünnepe)