Donáth László szocialista képviselő, aki az elmúlt parlamenti ciklusban is tagja volt a bizottságnak, nagyon súlyos hibának tartja, hogy pártja kiengedte kezéből a bizottságot, hiszen – mint azt a Heteknek elmondta – "mind az egyházak, mind a nemzeti kisebbségek, vagy akár a határon túli magyarok problémái is rendkívül érzékenyek". Donáth szerint Szászfalvinak egy olyan bizottságot kell majd irányítania, ahol alapkövetelmény a kompromisszumkészség, ellenkező esetben "az ötletei úgy vetélnek el, mintha a világon se lettek volna". Ám majdani kollégáját a bizottságban már szinte örökös tagnak számító szocialista politikus "jó szándékú politikusnak, kompromisszumra hajló embernek" ismeri. "Szászfalvival megvan az esélye egy konstruktív együttműködésnek" – véli Donáth.
Lendvai Ildikó, az MSZP új frakcióvezetője – bevallása szerint – nagyon boldog lett volna, ha ebben a bizottságban elnöki poszton továbbra is Kósáné folytathatta volna a munkát. "Azonban kölcsönös kompromisszumokat kellett kötni a gyors megegyezés és a gyors kormányalakítás reményében" – rántja le a leplet. Újhelyi István, a Fiatal Baloldal elnöke csak annyit mond kérdésünkre: "Kósáné az elmúlt négy évben fantasztikusan jól dolgozott a bizottság élén. Most másképpen alakult." Újhelyi abban bízik, hogy nem lesznek olyan bizottsági ütközések, amelyek miatt a frakció és a párt megbánná, hogy nem Kósánét jelölte a bizottság elnökévé.
Fodor Gábor, az SZDSZ ügyvivője is sajnálja, hogy a tárgyalódelegációk megegyezése alapján a bizottság ellenzéki vezetés? lett. "Én még küzdöttem volna" – vallja Fodor, aki abban reménykedik, hogy "a bizottságnak olyan ellenzéki vezetője lesz, aki józan gondolkodású". Gusztos Péter SZDSZ-es ügyvivő szerint Kósáné nagyon magasra tette a mércét az őt követő elnök számára, így legalább van mit folytatni. A Hetek kérdésére válaszolva elmondta: "Fiatal liberális politikusként nagyon tiszteltem azt a munkát, amit ő végzett az emberi jogi bizottság élén. Örülök, hogy tagja lehetek a bizottságnak, ez kifejezetten olyan terület, ahol szívesen dolgozom."
Semjén Zsolt, az egyházügyekért felelős leköszönő helyettes államtitkár úgy látja, hogy "nézve a bizottsági névsort, az alapemberek nagyjából ugyanazok vagyunk, akik 1990 óta csináljuk". A többéves közös munka teheti, hogy Semjén szerint "bármelyik, egyházzal kapcsolatos kérdéskörben 98 százalékos pontossággal el tudom mondani, mit fog mondani Fodor Gábor vagy Donáth László képviselő úr, mint ahogy ők is legalább ilyen pontossággal előre el tudják mondani, hogy én mit fogok mondani". Semjén Zsolt az elkövetkezendő évek feladatának tekinti, hogy bizottsági alelnökként biztosítsa a védelmét annak a bizonyos magyar modellnek, amelyet az elmúlt négy év alatt leköszönő helyettes államtitkárként többedmagával megalkotott. Magyar modell alatt ő – bevallása szerint – nem az 1990. évi IV. törvényt érti, hanem azt a kedvezményhalmazt, amely tartalmazza a vatikáni konkordátumban foglaltak érvényesítését, a nagyegyházakkal történt különmegállapodásokat és a finanszírozás folytonosságát. "Nem hiszem – vallja Semjén –, hogy az MSZP hozzá akarna ehhez piszkálni, azt meg pláne nem hiszem, hogy ehhez hozzá lehetne nyúlni, tekintve, hogy nemcsak a gyakorlatban, nemcsak a törvényekben, hanem a történelmi egyházakkal kötött szerződésekben rendszerbe is vannak ezek foglalva. Az Alkotmánybíróság is kimondta Salamon Lászlóval közös beadványunkra, hogy szerződést törvénnyel módosítani nem lehet. – Mint mondta: – Az Orbán-kormány által létrehozott eredmények védelme a fő feladat. E miatt a cél miatt jöttem ebbe a bizottságba. Ehhez a területhez értek, ez a specialitásom."
"Békés bizottság voltunk"
Interjú Kósáné Kovács Magdával az Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottság leköszönő szocialista elnökével
– Valaki azt nyilatkozta Önnel kapcsolatban, hogy nagyon magasra tette a mércét az elmúlt négy év munkájával. Mire lehet számítani Ön szerint az új, MDF-es vezetéstől?
– A bizottságnak volt olyan MDF-es tagja, akinek az együttműködésére én nagyon szívesen emlékszem vissza. Egyben szeretném megosztani a dicséretet azokkal, akikkel együtt vezettük ezt a bizottságot. Szászfalvi úrnak nemrég épp azt mondtam, hogy az emberi jogi bizottság békés bizottság volt. Azt hiszem, nem sok bizottság mondhatja el, hogy hangos vitának soha nem volt a színtere, kemény vitáknak annál inkább.
– Ha az új elnök tanácsot kérne Öntől, mit mondana?
– Csak azt tudom kívánni a bizottságnak és Szászfalvi úrnak személyesen, hogy ez a békés bizottsági tevékenység folytatódjon, hogy legyenek viták a különböző kérdésekben a két oldal között, mert ilyenek egészen biztosan lesznek, sőt egymást kizáró véleménykülönbségek is, de ezek valódi viták legyenek, és soha ne irányuljanak a másik megszégyenítésére vagy legyőzésére.
– Semjén Zsolt azt nyilatkozta a Heteknek, hogy ő azért fog tevékenykedni az elkövetkező négy évben a bizottság tagjaként, hogy a "magyar modell" érinthetetlen legyen.
– Semjén Zsolt célkitűzését nem egészen értem. Ha magyar modell létezik, akkor ez az 1990. évi IV. törvény. Hiszen ez a törvény egy olyan sajátos formában teszi lehetővé az egyházalapítást, amely igazán kifejezője a lelkiismereti és vallásszabadságnak, kifejezője az állam és az egyház szétválasztásának, és amelynek a filozófiai alapja az a tény, hogy vallásgyakorlásukban az állampolgárok állampolgári jogként gyakorolhatják az egyházalapítás jogát. Hangsúlyozom, ők gyakorolják, és nem az állam engedi meg nekik, hogy egyházakat hozzanak létre. Némi értetlenséggel azt is mondanom kell, hogy nem tudom, hogy a vatikáni megállapodást kitől kell megvédeni, mert ha én jól emlékszem, akkor a megállapodást egy Horn Gyula nev? miniszterelnök írta alá. (Sz. I.)
2002. 05. 17. (VI/20)
