A legaljasabb megrendelők

A kiszolgáltatott lányok gyakran a rendőrségtől sem számíthatnak segítségre. A kép egy ukrán razzia során készült Fotó: Reuters

Az ókori Athénban "farkasnőknek" nevezték őket. Fizetségük mindig csekély volt: egy kosár hal vagy egy korsó bor, pedig nem egyszer a végsőkig elgyötörték testüket. Márványoszlopok árnyékában vagy fehér sírkövek között húzódtak meg, itt fogadták kegyetlen ügyfeleiket az ókori Kelet sok-sok országából importált-ellopott szerencsétlen nők, a valójában rabszolgaként kezelt prostituáltak. Az országot, ahová behurcolták őket, sohasem hagyhatták el.

Az öreg kontinensen sajnálatos módon nem sok minden változott azóta. A szex mint importcikk továbbra is az egyik legkelendőbb áru Európában, amit jól fémjelez az Európa Tanács legutóbb készített felmérése is: jelenleg mintegy 500 ezer prostituált nőt tartanak fogva különböző jól szervezett bűnbandák. A felmérés tanúsága szerint az elmúlt tíz évben a lányfuttatók és embercsempészek profitja 400 százalékkal nőtt, a prostituáltak pedig egyes becslések szerint évente 13 milliárd dollár hasznot hoznak fogva tartóik számára. Az Európa Tanács elemzése szerint a nemzetközileg szervezett bűnbandák a prostitúcióból nyert pénzt nem ritkán közvetlenül egyéb illegális tevékenységekbe, például drog- és fegyverkereskedelembe fektetik. Azaz a prostitúcióból származó jövedelem képezi az alapját egy jól szervezett, komplett fekete gazdasági rendszernek, amely határokon átnyúló csempészekből, lánykereskedőkből, futtatókból, útlevél-hamisítókból, fegyver-, autó- és kokaincsempészekből áll.

Egy német, prostituáltakat segítő szervezet (Hydra) óvatos becslései szerint a Németországban foglalkoztatott mintegy 400 ezer prostituáltnak körülbelül a fele érkezik külföldről. Ezek a túlnyomórészt Kelet-Közép-Európából származó fiatal lányok egyes becslések szerint évente nem kevesebb, mint 6 milliárd eurós forgalmat bonyolítanak le, ami megközelítőleg az Adidas konszern évi forgalmának felel meg. A nagyon gyakran illegálisan az országba hozott hölgyeket azonban nem az alsóbb néprétegek képviselői veszik elsősorban igénybe. Egy felmérés szerint a vendégek között sokkal gyakrabban fordul meg az érettségivel s egy vagy több diplomával rendelkező, vagyonos német "Bildungsbürger". Ez utóbbi már csak azért sem meglepő, mert a kelet-európai "friss" importáru nem olcsó. A legtöbbször a tizennyolc éves kort is alig elérő hölgyekért a futtatóik 100-150 eurót is elkérnek óránként. De – s az újságokban és a bulvárlapok címlapjain többnyire ők tűnnek fel – a német elitből ellátogató vendégek sem ritkák, akiknek egy kis illegális szórakozás minden pénzt megér. Az ilyen ügyfelek részére valamelyik exkluzív szálloda biztosítja a diszkréciót – derül ki a Szövetségi Bűnügyi Hivatal jelentéséből.

A néhány hete Berlinben megbukott leánycsempész és -futtató bűnbanda esete is szinte tipikusnak mondható. A két lengyel, illetve egy ukrán tagból álló csoport jelenleg a rács mögött várja az ellenük folyó eljárás végét. A vád ellenük: emberkereskedelem.

A banda vezetőjének számító ukrán férfi öt éve vándorolt ki egy Kijev melletti kis faluból Németországba. Rokonai úgy tudták, hogy a nagy német autókkal időnként hazalátogató fiatalember jól menő autószervizt vezet Németországban. A férfi és társai a lányokat túlnyomórészt egy nyomorúságos és végtelenül szegény kis városból hirdetés útján szervezték be, akik "állítólag tudták, mire vállalkoznak". Többnyire hamisított útlevelekkel, illegális úton szállították a lányokat Berlinbe, ahol szakadt bérházakban tucatszám tartották őket egy-egy lakásban. Innen kellett esténként állandó felügyelet mellett a berlini éjszakába, nem ritkán luxusszállodákba, mint például Friedman esetében az Inter-Continentalba indulniuk. A prostitúcióra kényszerített lányokért futtatóik 90 eurót kértek óránként, amiből az érintettek szinte semmit sem kaptak.

A banda tevékenységét mintegy négy hónapon keresztül figyelte a rendőrség, s a modern kori emberkereskedelem vádja megalapozottnak tűnik. Konkrét bizonyítékokkal rendelkeznek ugyanis arra vonatkozóan, hogy a banda egy ukrán hölgyön a berlini repülőtéren háromezer-ötszáz euróért adott túl, míg egy másikat egy tehetős és nagyon szerelmes német úriembernek 20 ezer euróért adott el. A több mint ezer lehallgatott beszélgetés alapján ezen túlmenően sikerült körülbelül százhúsz "kuncsaftot" is azonosítani, akik között számos közismert, prominens személy is van – kiemelkedő sport- és médiasztárok éppúgy, mint magas rangú politikusok és diplomaták, akiknek abszolút nem okozott problémát az illegálisan az országban tartózkodó, szinte rabszolgaként fogva tartott, végtelenül megalázott és kiszolgáltatott kelet-európai nők "szolgáltatásait" igénybe venni.

Szegénységi prostitúció