Szakemberek régóta tisztában vannak vele, mennyire fontos, hogy az ember életében legyenek értelmes célok. Egy nemrégiben megjelent kutatás arra is rámutatott, hogy ezek az egészségi állapotunkra is rendkívül erőteljes hatással vannak. Különösen ötvenéves kor felett.

Az arábiai félszigeten, a mai Szaúd-Arábia területén virágzó ősi zsidó közösségek mű­ködtek egészen a 7. századig. A történetük önmagában is érdekes, ám szellem- és vallástörténeti szempontból a jelentőségük túlmutat saját korukon, hiszen többségük, de különösen a medi­nai zsidó közösségek rendkívül intenzíven érintkeztek az új arab vallás alapítójával, Mohameddel. Mohamed évekig látogatta az itteni zsidó iskolákat, s az ősi ábrahámi hit és annak szokásai kezdetben rendkívüli módon inspirálták, olyannyira, hogy az új iszlám vallás számos elemét közvetlenül tőlük vette át. Ám amikor a medinai zsidók a prófétai szolgálatát nem fogadták el, kegyetlen gyűlölettel fordult ellenük, s igyekezett nemcsak Medinából, hanem az egész félszigetről is mindent megtagadni és kiirtani, ami zsidó.

Még néhány hét, s az újévben megtörténik végre a rendszerváltást követő magyar kapitalista piacgazdaság legnagyobb gazdasági-pénzügyi melléfogásának, a lakossági devizahitelezésnek átfogó rendezése. Cikkünk a laikus olvasónak próbál meg segítséget nyújtani az eligazodáshoz, továbbá annak értelmezéséhez, hogy egy átlagos devizahiteles számára mit is jelentenek majd a változások.

Miközben a hazai közéletet hetek óta az tartja lázban, hogy a magyar adóhatóság közreműködött-e adóelkerülési ügyekben, ezt egy másik európai adóhatósággal kapcsolatosan tulajdonképpen tényként lehet kezelni. Nagyjából 28 ezer oldalnyi dokumentum került ugyanis nemrégiben nyilvánosságra, amely minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a luxemburgi adóhatóság több száz multinacionális cégnek segédkezett milliárd eurós nagyságrendű társasági adó  eltüntetésében.

Alig tíz hónappal megbízatását követően a múlt hét végén benyújtotta lemondását Enrico Letta olasz miniszterelnök. Giorgio Napolitano államelnök rövid gondolkodást követő-en a 39 éves Matteo Renzit, Firenze polgármesterét bízta meg egy új olasz kormány megalakításával. Olaszország történetének legfiatalabb miniszterelnöke azt ígéri, fenekestől fogja Itáliát felforgatni.

Miközben Olaszország egyre durvábban csúszik a recesszióba, a Silvio Berlusconi körüli  politikai tragikomédia a napokban újabb fordulatot vett. Az adócsalásért jogerős szabadságvesztésre ítélt Berlusconi ugyanis egy ravasz húzással ismételt kísérletet tett a totális politikai megsemmisülés elkerülésére. Akik október elején már temették a 77 éves volt olasz miniszterelnököt, alighanem megint csak tévedtek. Most újra határozott jelzést adott arra, hogy Olaszország olyan könnyen nem szabadul meg tőle.

Pietro Parolin püspököt, a venezuelai nunciust nevezte ki a pápai adminisztrációt irányító szentszéki államtitkárság vezetőjévé a katolikus egyházfő. Vatikáni szakértők szerint azonban a néhány napja megszületett döntés valójában nem Parolin kinevezéséről, hanem elődjének, a rendkívül befolyásos Tarcisio Bertone bíborosnak, XVI. Benedek bizalmasának a leváltásáról szól. A Corriere della Sera szakértője pedig nem kevesebbet állít, mint hogy ez a lépés olyan súlyú, hogy Ferenc pápa uralkodása igazából Bertone távozásától kezdődik.

„A maffia típusú olasz szervezett bűnözés egy nagyon világos és nagyon valóságos fenyegetést jelent az Európai Unió számára” – szól az Europol nemrégiben publikált jelentésének talán legfontosabb megállapítása. S noha lassan három évtized telt el azóta, hogy a nyolcvanas években az Egyesült Államokban és Olaszországban lezajlott nagy maffiaperek a széles nyilvánosság előtt tárták fel a maffia belső struktúráit, szervezettségét és kegyetlen brutalitását, egyes gengszterfilmek által közvetített idealizált maffia-romantika a mai napig meghatározza az olasz szervezett bűnözésről kialakított képünket. Pedig a mindig jól öltözött, templomba járó, romantikus lelkű keresztapák és mafiosik útját az igazi valóságban kegyetlen gyilkosságok, kábítószer-kereskedelem, brutális környezetszennyezés, pénzmosás és korrupció, s szinte műkö­désképtelenné tett dél-olaszországi tartományok jelzik.

Nyolc kiemelkedően sikeres év után távozik hivatalából az izraeli jegybank kormányzója, Stanley Fischer. A 2008-ban bekövetkezett pénzügyi és gazdasági válság ellenére mandátumának nyolc éve alatt az izraeli gazdaság évente átlagosan 4,3 százalékkal nőtt, az államháztartás hiánya a GDP 93 százalékáról 73 százalékra csökkent, az infláció folyamatosan az alacsony, 1-3 százalék közötti sávon belül maradt, az ország tartalékai jelentősen növekedtek, míg a munka­­nélküliség a legalacsonyabbak között van a nyugati világban.

Kilencvennégy éves korában elhunyt Giulio Andreotti, az olasz kereszténydemokrácia legnagyobb, s egyben legellent­mondáso­sabb alakja.

Az „örök második”, a „politika megszállottja”, „az állam szolgálója” vagy éppen az „euró megmentője”. Mind mind olyan jelző, amellyel a német és a nemzetközi sajtó az európai politikai elit egyik legrégebbi és legtapasztaltabb, ugyanakkor legtalányosabb figuráját illetik. Ő Wolfgang Schäuble, a kerekesszékes német pénzügyminiszter, Német­ország szürke eminenciása, Angela Merkel „elválaszt­hatatlan párja”. Írásunkban nem mindennapi karrier­történetébe tekintünk bele.

Bár a Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnök által vezetett jobbközép koalíció váratlanul jól szerepelt a múlt heti választásokon, az olasz igazságszolgáltatás hamar gondoskodott arról, hogy Berlusconi ne tudjon sokáig örülni a sikernek. Néhány héten belül ugyanis két folyamatban lévő pere kapcsán is elmarasztaló ítélet várható, sőt egy másik frissen kirobbant korrupciós botránya némi bepillantást enged az olasz politika nem éppen szívderítő mindennapjaiba is.

Igazi patthelyzet lett a vasárnap és hétfőn megtartott olasz parlamenti választások eredménye. A számokat tekintve ugyan néhány tized százalékkal a baloldal nyert, de reális számítások szerint nem fog tudni kormányzóképes többséget szerezni. Ebben két populista, s nyíltan Európa-ellenes tömörülés váratlanul kiemelkedő szereplése akadályozta meg. A hírre mind az euró, mind a legtöbb európai tőzsde komoly eséssel reagált. Európa alighanem újra aggódhat.

Közel harminckét év telt el azóta, hogy 1981. május 13-án Mehmet Ali Agca a római Szent Péter téren két lövéssel megsebesítette II. János Pál pápát. A pápa a merényletet túlélte, az elkövetőt pedig az olasz hatóságok életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Noha azóta II. János Pál már meghalt, Ali Agca pedig végleg kiszabadult börtönéből, egy valamit még mindig nem tudunk biztosan: vajon kik lehettek Agca felbujtói.

Néhány nappal ezelőtt játszotta Olaszországban az FC Inter­nazionale és a Bologna FC az olasz kupa negyeddöntőjét. Bár a mérkőzést hosszabbítás után az Inter nyerte, ez a találkozó mégsem csak az eredményről emlékezetes. Azt ugyanis egy magyar származású szakember emlékének, a harmincas évek tragikus sorsú, zseniális sztáredzőjének, Weisz Árpádnak szentelték. Weisz valamikor válogatott magyar labdarúgó volt, később immár Olaszországban a korszak ünnepelt szakvezetője, aki mindkét fenti csapattal bajnokságot is nyert. Sikerei, hírneve és ismertsége ellenére sorsát nem kerülhette el: zsidó származása miatt családjával együtt 1944-ben az auschwitzi táborban végezte. Írásunkban a Holokauszt Nemzetközi Emléknapja alkalmából ennek a méltatlanul elfeledett rendkívüli magyar embernek állítunk emléket.

Miután Mario Monti szakértői válságkezelő kormánya december 21-én visszaadta mandátumát, Olaszország február végén az urnákhoz járul. A hatalomért három erőcsoport verseng. Míg Monti változatlan lendülettel folytatná a megkezdett reformokat, addig a baloldal ezeket francia módra tompítaná, Berlusconi pedig legnagyobb részüket visszacsinálná. A választás végső kimenetelét alighanem az fogja eldönteni, hogy az olasz választóknak melyik megoldás jön be a leginkább.

A nyári rendkívül aszályos időjárás, úgy tűnik, nem csak a mezőgazdaságnak okozott kárt. A kiadós szárazság ugyanis nemcsak a búzát és a kukoricát „vitte” el, hanem a harmadik negyedévben a magyar gazdaság növekedését is. A néhány napja publikált GDP-eredmények mind éves (-1,5%), mind negyedéves (-0,2%) alapon ugyanis újból visszaesést mutatnak. A magyar nemzetgazdaság ezzel lényegében már másfél éve nem képes növekedést produkálni. Mindeközben a kormány gazdaságpolitikáért felelős minisztere egy nemrég megjelent elemzésében ismételten ököllel esett neki annak a szektornak, amely pedig a legtöbbet tehetné a válság sikeres leküzdéséért. Arra a kérdésre, hogy ez utóbbit miért nem teszi, a Magyar Nemzeti Banknak a bankrendszerről készített jelentésében keressük a választ.

Míg a 2000-es évek elején a nyugati bankok ádáz harcot vívtak egymással a kelet-közép-európai érdekeltségek megszerzéséért, ma már több tucat bankot kínálnak eladásra. Az érdeklődők „nehéz­súlyú" orosz és kínai pénzintézetek, akiknek pozíciószerzése középtávon elkerülhetetlen.

A 2011-es gazdasági év nagy nyertese Németország lett. Míg Európa legnagyobb része még mindig a válsággal és annak következményeivel küszködik, Németországban a gazdaság és az export már szárnyal, a munkanélküliség mélyponton, s a külföldi tőke ömlik be az országba. Ha ez a tendencia tovább folytatódik, Európa gazdasági erőterében a német túlsúly további növekedése várható.