A nyugati hatalmak vezetői természetesen már a második világháború előtt is tisztában voltak azzal, hogy Németországban a nácik üldözik a zsidókat. Erre meglehetősen kendőzetlen adalékul szolgált Hitler 1925-ben írott, sokak által ugyanakkor lebecsült Mein Kampfja is, amelyben a zsidók megsemmisítését helyezte kilátásba (s ezt a tézist máskor is felvetette, 1939. január 30-ai beszédében pedig újólag, nyersen kifejtette). Emellett a nyugati sajtó által a demokratikus országok közvéleménye előtt sem maradt rejtve a terjeszkedő német állam mindinkább penetráns zsidóellenes belpolitikája: az első koncentrációs tábor (Dachau – 1933) felállításától kezdve a zsidó üzletek bojkottján keresztül, a faji törvényekig, a kristályéjszaka rémtetteiig (1938). A nyugati politikai elit előtt közismert volt az 1938-as eviani menekültügyi konferencia kudarca is, amelynek egyik tárgyalási területe az üldöztetések és atrocitások elől Németországból kivándorolni akaró zsidók sokrétű problémája volt, s amire a tanácskozás sem tudott, de nem is igyekezett hatékony gyógymódot találni.
A háború kitörése, illetve a nyugati demokratikus államok 1940-1941-ben való megtámadása, elfoglalása újabb fejezetet nyitott. Szórványos híradások útján, de egyre pontosabb képet nyerhettek az 1940-től a keleti területeken felállított gettók mibenlétéről. Emellett tömegesen szivárogtak ki hírek (s még az amerikai sajtó is közzétette) a szovjet területeken elkövetett, a Wehrmacht nyomában járó mozgó SS-kivégzőegységek, az Einsatzgruppék több százezer embert érintő (s végül körülbelül kétmillió, többségében zsidó áldozatot követelő) tömeggyilkosságairól is. A szövetségesek kormányzata(i) és politikai elitje talán még élesebb képet alkothatott a lengyel területeken felállított gettókban lévő embertelen állapotokról: a mesterségesen is fokozott éhezésről, járványokról és kivégzésekről. 1942 őszétől a brit újságok is arról tettek említést, hogy Németországból tömegesen hurcolnak zsidókat kelet felé. 1942-ben a lengyel ellenállás minderről részletekbe menően tájékoztatta a londoni lengyel emigráns kormányt, s általuk a nagyhatalmak vezetőit is.
Ezen tények birtokában számos figyelemfelkeltő akció ismert, amelyek a nyugati közvéleményt orientálhatták volna. Elsőként Thomas Mann író tájékoztatta a BBC csatornáján keresztül a brit közvéleményt 1941 decemberében és 1942 januárjában a kelet-európai zsidóság gettósításáról és legyilkolásáról, valamint az Einsatzgruppék tömeggyilkosságairól beszélt a brit rádióban. Fontos megemlíteni, hogy 1942 májusában Samuel Artur Zygielbojm a Bund (a zsidók szocialista szervezete) képviseletében a BBC adásában beszámolt a lengyelországi tömeggyilkosságokról. A Bund pontos adatai (amelyek 700 ezer lengyel zsidó megöléséről szóltak) nyomán számos angolszász sajtóorgánum cikkezett 1942 nyarán. Ugyanezen időpontban – elsősorban a lengyel emigráns kormány erélyes fellépése révén – a BBC a továbbiakban is részletekkel szolgált a lengyelországi tömeggyilkosságok valós eseményeiről, a Bund-jelentést zsidó lapok és a Daily Telegraph angol napilap is részben vagy egészben közölte, július 10-én pedig a Times számolt be a lengyel zsidóság legyilkolásáról.
2014. 07. 04. (XVIII/27)
