Borisz Jelcin. Támaszt keres Fotó: Kommerszant
A korábbi elnök-imázst jelentős mértékben megtépázták a vidéki kormányzók
egyre öntudatosabb fellépései is, végül már az elnöki hivatal sem látta
értelmét, hogy ragaszkodjon a régi beidegződésekhez: most már ők sem cáfolják a
"főnök" rosszabbodó egészségi állapotáról terjengő híreket. Jelcin elnök
egyébként most éppen szanatóriumban pihen, ahol orvosai közlése szerint meghűlése
utáni utókezelésben részesül. Külföldi szerepléseit lemondta, mivel a lábadozás
miatti fáradtság és idegkimerülés következtében nem tanácsos repülőgépre
ülnie.
Annak ellenére, hogy mind az egészségi állapota, mind a hatalmi pozíciója erősen
megrendült, a leváltását követelő hangok nemhogy felerősödtek volna, hanem szinte
teljesen el is tűntek. Most éppenséggel abban van a legnagyobb egyetértés, hogy
Jelcin igenis maradjon meg tisztségében egészen 2000-ig. A hangulatváltozásnak több
oka van: az egyik lelki vonatkozású – az orosz népnek tudvalevően nagy szíve van.
Jelcin láthatóan gyenge és beteg – a gyengéket pedig nem szokás tovább verni. A
régi, keménykez? Jelcint leírták, azonban az újat, a leírtat, a gyengét már el is
fogadták. Ezt támasztja alá a múlt heti orosz sajtó is: az addigi "le vele"
hangulat átváltott az ellenkezőjére: "hát most mit tegyünk, ilyen elnökünk van,
na". A közvélemény-kutatások görbéi is azt mutatják, hogy sokkal többen vannak
az együttérzők, mint a kárörvendők.
A másik ok politikai természet?: Jelen pillanatban senki sem kész arra, hogy az
elnöki posztot elfoglalja. Ilyen vonatkozásban minden leváltást sürgető szóbeszéd
színtiszta blöff volt. Még az ellenzék bevallása szerint is a jövő év szeptembere
a legközelebbi szóba jöhető időpont a választások megtartására. Addig nem
ártana, ha kissé magához térne a válságtól gyötört ország, nem is beszélve
arról, hogy a kampány is pénzbe kerül majd. Az ennél későbbi időpontok már
veszélyesek lehetnek: feltűnhet a színen az a bizonyos "jobb centralista", akinek
hiányát most annyian emlegetik.
A túl közeli választásoktól mindenki ódzkodik, valószínűleg a bizonytalanság és
káosz rémétől tartva. (Az elnöki hivatal ezzel kapcsolatosan azt az érvet is
felhozza, hogy az időben megrendezett választás egyfajta biztosíték arra nézve, hogy
minden a lehető legkorrektebb módon, törvényes keretek között tudjon lezajlani.)
Arról nem is beszélve, hogy egy idő előtti választás győztesét könnyen
megvádolhatják azzal, hogy a zavaros politikai helyzetből kovácsolt tőkét magának.
Egyszóval, még az ellenzéknek is nyereség, ha az elnök amolyan félig nyugdíjas
állapotban, de a posztja marad 2000-ig. A helyzet azért is kissé paradox, mert Jelcin,
ebben a hivatalosan is elismert állapotában megszűnt az a destabilizáló tényező
lenni, aki korábban annyira aggasztotta az üzleti-politikai elitet. Sőt, épp most
látszik betölteni az eredetileg betöltendő szerepet: személye jelenleg inkább a
visszatartó erőt képviseli, és bizonyos mértékig garantálja az alkotmányosságot
és a politikai szabadságot.
Fej-fej mellett az utódlásért
1998. 10. 31. (II/44)
