Borisz Jelcin meglátogatta a kórházban Valentyin Vlaszovot, volt különmegbízottját.
Jobbulást kívánt Fotó: MTI
A megosztás kezdetei még az oroszok elleni háború idejére nyúlnak vissza, mikor a
csecsen parancsnokok jelentős része a harc folytatása helyett a forradalom "exportálásával"
kezdett foglalkozni. Elgondolásuk szerint ugyanis Csecsenföld csak akkor válhat függetlenné,
ha az egész Kaukázus leválik Oroszországról, és megszerzi a Fekete- és
Kaszpi-tengerhez vezető kijáratokat. Ennek jegyében alakult meg Szalman Radujev vezetésével
a "Kaukázusi Felszabadítási Hadsereg". Más csoportokkal együtt fő célkitűzésük
Csecsenföld és Dagesztán összeolvasztása egyetlen iszlám állammá. Az egyik ilyen
harci alakulat vezére a szaud-arábiai származású Emir al-Hattab, aki egyben a szélsőséges
iszlám irányzat, a vahabita tanok fő terjesztője is a térségben.
A katonai-politikai elit másik, Maszhadov elnök köré tömörült szárnya a békésebb,
gazdaság-élénkítő utat választotta. Az ő céljuk a kaszpi olajvezeték óriásberuházásában
való részvétel. Eddig mindkét tábor igyekezett figyelmen kívül hagyni a köztük
feszülő ellentmondásokat, idén ősszel azonban betelt a pohár. Az elnök ugyanis,
megelégelve a már szinte népszokássá váló emberrablásokat, hadat üzent minden
gerillacsoportnak. A kormányerők jelentős túsz-szabadítási akciókba kezdtek, bár
ennek kiváltó oka elsősorban az volt, hogy az elnök szemében a túszejtők és az
ellenzéket képviselő parancsnokok azonosak. Lehet, hogy nem is járnak messze az igazságtól.
Feltűnő módon aznap, mikor Azerbajdzsánban aláírták a szerződést a British Petrol
által szervezett olajvezeték megépítésére, Groznijban túszul ejtettek két brit állampolgárt.
Később, mikor az olajvezeték ügyét Moszkvával kellett volna egyeztetni, "ismeretlen"
fegyveresek a határ közelében szétlőtték az orosz vezérkar kocsisorát, majd
elrabolták Valentyin Vlaszov elnöki különmegbízottat. Ezzel párhuzamosan folyt
Dagesztán "iszlámosítása", melynek leghangosabb eseménye a májusi zavargássorozat
volt. Az események fényében aligha meglepő, hogy nemcsak az olajtársaságok, hanem más
nyugati befektetők is szinte teljesen elvesztették az érdeklődésüket Csecsenföld iránt.
Szeptemberben azonban teljesen váratlanul kiszabadultak a brit túszok, akiket Szalman
Radujev tábornok személyesen Borisz Berezovszkijnak adott át. A multimilliárdos üzletember
"társadalmi megbízatásként" egyben a Független Államok Közösségének ügyvezető
titkára. A britek elmondták, hogy a túszejtők egy gödörben tartották őket fogva
Jelcin különmegbízottjával. Nem sokkal ezután újabb csapat szabadult ki, ismét
Berezovszkij és Radujev nevével fémjelezve.
Berezovszkij rendkívüli gyakorlati érzékről tett tanúságot, amikor az olajvezetékterv
támogatói helyett annak akadályozóival vette fel a kapcsolatot. Taktikájának a lényege,
hogy mivel minden tárgyalást az ellenzéki tábornokokkal folytat, Maszhadov elnök
egyre inkább a háttérbe szorul. Ráadásul az elnök terroristaellenes megmozdulásait
látványos kudarcok kísérték: októberben meggyilkolták az akció vezetőjét, Sagir
Bargisevet. Miközben egyre többen sürgetik Maszhadov lemondását, az elnök váratlan
segítőt kapott Primakov orosz miniszterelnök személyében. A kormányfő nem nézi jó
szemmel a konkurensének tartott Berezovszkij sikereit, ezért mintegy ellensúlyként a
csecsen kormányerők pártjára állt. Primakov személyes fellépése is jelzi: nem kis
tétek forognak kockán Csecsenföldön: az orosz elnöki hivatal egy magasrangú tisztjének
munkatársa szerint "a kaszpi olajvezeték megvalósítása a XXI. század egyik
legfontosabb politikai kérdése lesz."
1998. 11. 21. (II/47)
