hetilap

Stefan Wolf, az előadó. Kezében az "egyházi részleg" jele    Fotó:
Somorjai

Érthető okokból a STASI jelentős figyelmet szentelt az NDK egyházi életének.
Ezek az okok egészen egyszerűen, ahogyan azt az SJD (Német Szocialista Egységpárt) és
a STASI egyházi szakértői papírra vetették: az egyház a szocialista társadalom lényegétől
idegen szervezet, nem tartozik a centralizált szocialista társadalomhoz (nem működik a
piros telefonos kézi vezérlés), nem befolyásolható egységesen, mivel az egyházi
hierarchia föntről lefelé nem működött rendesen (nem korrumpálható egységesen),
felsőfokú végzettség? emberek vezetik, a társadalom minden rétege felé nyitott a
legszegényebbektől az ellenzékiekig, a nyugati testvéregyház pénzeli, egyházkerületei
nem egyeznek a közigazgatási határokkal. A védelmi hivatal céljai az iménti ismérveknek
megfelelően a következők voltak: az egyházat, mint autonóm szervezetet ki kell
kapcsolni a közéletből és a politikából.

Az NDK vallási térképén csak néhány olyan befolyásosabb vallásfelekezet
mutatkozott, akikre a védelmi hivatal kivetette "hálóját". A protestánsok (a
lakosság 30 százaléka) tömegbefolyásuk és nyugati kapcsolataik miatt voltak veszélyesek
a fennálló rendszerre. Ügyük fedőneve "konfliktus" volt. A római katolikus
felekezet (a lakosság 6,1 százaléka) világegyházi mivolta miatt volt veszélyes. Az
ő szemmel tartásuk fedőneve "szimbólum" volt. A harmadik veszélyesnek tetsző
csoport az aránylag kis létszámú Jehova Tanúi nev? közösség volt (a lakosság 1,4
ezreléke). Ez utóbbiak ugyan 1950-től törvényileg be voltak tiltva, mégis missziós
tevékenységük és amerikai kapcsolataik miatt potenciális veszélyforrást jelentettek
a hatalom számára. "Mocsár" fedőnéven folyt megfigyelésük. Útban voltak továbbá
azok a nyugati intézmények, amelyek az NDK-t tekintették missziós területnek,
kapcsolatot tartottak az egyházzal, és vizsgálták a német egyház üldöztetését.
Ügyük fedőneve – a vagonszámra Szovjetunióba csempészett Bibliák nyomán – "konténer"
volt. A STASI a kisebb vallási közösségekbe (pünkösdiek, karizmatikusok) is beültette
embereit, de ezek szétverése nem volt cél, mivel politikailag semlegesek voltak.

Az egyházakkal szembeni stratégia egyszer? volt: a spontán kialakult belső problémákra
és a titkosszolgálat által mesterségesen gerjesztett belső feszültségekre építve
próbálták az ellenzéki hangot megütő vallási vezetőket kompromittálni, és ha
lehet "száműzni". Bevett módszer volt ugyanis, hogy a beépített ember az illető
vezetőt egyházi szinten ellehetetlenítette, majd mikor az szorultságában kivándorlási
kérelmet kért, az állam kegyesen kiengedte, és egy újabb nevet pipálhatott ki
azoknak a listáján, akik többé már soha nem fognak veszélyt jelenteni a
szocializmusra. A megrendezett és tervszerűen végrehajtott egyházi feszültségeknek köszönhetően
néhány egyházi vezető le is köszönt, másoknak azonban sikerült megúszniuk a sok
esetben hamis vádak keltette hányattatásokat.

A STASI-nak nem csak külsős hálózati emberei voltak az egyházakba beépítve, hanem
belülről is megpróbált "lelkiismeretes" munkatársakra lelni. Sokan azok közül,
akiket a STASI együttműködési ajánlattal felkeresett, visszautasították a lehetőséget.
Ezekről a kiszemeltekről azonban a védelmi szervezet nem mondott le, hanem a következő
találkozóra egy már korábban beszervezett lelkésszel érkezett az összekötő. Ez
legtöbbször hatott: a klérusnak nagyjából öt százaléka volt besúgó. Létezett
zsarolás is, de a STASI előnyben részesítette azokat, akik önként és meggyőződésből
működtek együtt. Az egyházügyi államtitkárság a STASI kihelyezett tagozata volt,
ahogy maga a vallásügyi államtitkár is titkosszolgálati emberként töltötte be
hivatalát.

A beszervezett belső munkatársak alapvetően öt kategóriára oszthatók: 1. a naivak,
akik azt hitték, hogy tevékenységükkel javíthatnak az állam és az egyház viszonyán;
2. azok az egyházi vezetők, akik hatékony tárgyalópartnernek tekintették magukat; 3.
informális munkatársak (pl. akik tantestületekbe voltak beépítve); 4. a frusztrált,
feldühödött és egyházukkal elégedetlen emberek, akik bosszúból léptek be a
STASI-ba. Besúgók püspöki szintekig mindenütt voltak az NDK-ban, ahol pedig nem a püspök
volt a besúgó, ott a közvetlen tanácsadója járt "nyitott szemmel". Összekötőjüket
sokan nevezték később partnernek.

A Vatikánban is ott ült a STASI embere egészen a 70-es évek közepéig. Ő figyelte,
hogy hogyan viselkednek a keletnémet püspökök a zsinatokon, találkozókon, és hogy
mi hangzik el a háttérbeszélgetések során. A STASI rendszeresen megsértette a gyónási
titkot is. Az ügynöki jelentésekből persze ezt később csak nagyon nehezen lehetett
megállapítani, mert egyik sem úgy kezdődik, hogy XY a következőket gyónta. A STASI
egy darabig az evangélikus egyház lelkisegély-vonalát is lehallgatta, majd később rájött
arra, hogy az ott elhangzó információk annyira magánjellegűek, hogy felesleges rá időt
pazarolni.

A hálózati munkatársak között nem volt teológus, szakértővé autodidakta módon váltak.
A külsős munkatársak bérezése, jutalmazása igencsak csekély volt, évi mintegy száz
márka. Persze ajándékozás is létezett, de az ajándéktárgy értéke lejött a száz
márkából. Sokakat hiánycikkekkel jutalmaztak. Többször előfordult az is, hogy
információkért cserébe az egyházi ingatlanok renoválásához az állam pénzzel járult
hozzá. Az X-napon (a STASI által belpolitikai feszültség esetére előre megtervezett
rendkívüli nap, amelyen 86 ezer polgárát lágerezte volna be – lásd Hetek III. évfolyam
36. szám) az egyházi szervezeteket feloszlatták volna.

És hogy mennyire sikeresen működött az ügynöki hálózat, arra ékes példa a nagyjából
25 ezres létszámú Jehova Tanúi vallási közösségben okozott szakadás. A STASI beépített
embere, amikor már kellő hírnévre tett szert a közösségben, és a vezetőség közelében
is sikerült jól helyezkednie, egyik pillanatról a másikra (de természetesen tervszerűen)
belső feszültséget kezdett gerjeszteni. A közösség belső újságjában megtámadta
a vezetőséget, néhány apróbb problémát, visszásságot kipellengérezve. A vezetők
baráti körét rágalmazással próbálta elszigetelni, a nyilvánosság előtt pedig a
kriminalizálás eszközével operált. A rágalomkampány eredménye valóban szakadás
lett.

(Az előadás a STASI-ról szóló előadás-sorozat keretében hangzott el az Országos
Széchenyi Könyvtárban Stefan Wolf teológus, történész tolmácsolásában)

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek