Anatolij Bikov az őrizetben lévő alumínium-kriály. A parlamentbe menekülne
Fotó: MTI
A rajongás persze egyfelől érthető: Bikov a tulajdonosa majdnem minden gyárnak; övé
a vasút, a bank és a biztosító – tehát úgyszólván az összes olyan létesítmény,
melytől a helyiek jóléte vagy éppenséggel a léte függ. A gyárai sem valami
lerobbant kis üzemecskék: a KRAZ például egy európai viszonylatban is a legkorszer?bbek
között számon tartott alumíniumkombinát. Az általa vezetett Tanako pénzügyi-ipari
holding hatásköre alá esik még ezenkívül több létesítmény is: timföldkombinát,
kohászati művek, energetikai művek, olajfinomító stb. – egy egész Bikov-birodalom.
Emellett ő az igazgatók tanácsának elnöke és a helyi törvényhozó testület képviselője
is. Hogy erre az elképesztő vagyonra hogyan tett szert az elmúlt néhány év leforgása
alatt, azt egyelőre legalábbis csak találgatni lehet. A rendőrség feltételezése
szerint komoly "keresztapák" állnak mögötte.
A helyiek közül még sokan emlékeznek a néhai testnevelő tanárra, aki élelmiszert
árult – akkoriban csak úgy hívták: "Tolja-Bik" (Bik annyi mint Bika) vagy "Cselentánó".
Aztán, mikor a tekintélye egyre nőtt (a helyi alvilági vezérek pedig egyre fogytak),
és az ő ellenőrzése alá került az alumíniumgyár, akkor már tisztelettudóan Robin
Hoodnak becézték.
Robin Hood egyszer tévedett csak, de akkor nagyot: amikor Lebegy tábornokra tett, így
sikerült ugyanis szövetséges társ helyett egy könyörtelen ellenfelet beszereznie
A megállapodás szerint, miután Bikov hozzásegíti Lebegyet ahhoz, hogy Krasznojarszk
kormányzója legyen (mind anyagilag, mind a szavazók megnyerésével) – cserébe
megkapta volna a helyi szénbányákat (melyek "termése" évente 32 millió tonna szén,
az orosz össztermelés 15 százaléka).
Alekszandr Lebegy kormányzó. Könyörtelen Fotó: Vlaszty
1999. 11. 20. (III/46)
