A középosztály a Szigetre tart. Lázadás vége Fotó: Reuters
A bejáratnál élelmes hajléktalan feszesre tömött üveges szatyrokkal. Neki idén
is megérte kijönni. A nejlonalkalmatosságból elsősorban nem a névadó (Pepsi) üres
flaskái kandikálnak ki
A három méter magasan szálló, sűr? porban kisebb-nagyobb
társaságokba verődve, divatos szerelésben tinik ülnek (mint a fecskék a dróton) az
"utca" korlátján. Nem érdekli őket egyik előadó sem, nem csápolnak sehol. Nem
azért jöttek, hanem a társaság miatt
, no meg idefelé olvasták az egyik Pepsi-plakátot:
"Bármeddig elmehetsz!"
A minden eddiginél nagyobb médiakampánnyal és -támogatással előkészített rendezvény
idén 580 milliós költségvetéssel büszkélkedhetett. A már-már hagyománnyá váló,
újabban egyre nagyobb mérték? turisztikai forgalmat bonyolító rendezvény az azt évek
óta figyelők szerint egyre inkább a fogyasztói rétegek szolgálatára sorakozik fel.
A korábbi évek deviánsabb, lázadó közönsége – ahogy azt a helyi közvélemény-kutatások
igazolják – lassacskán kisebbségbe szorul a Sziget-bulikon, a tömeget pedig mostanában
a viszonylag jómódú, mondhatni konvencionális fiatalok alkotják. A 2000 forintos
napijegyet talán ők tudták a legkönnyebben kifizetni.
25 év forma, vidám, nagyhangú, részeg srác drogtotót tölt ki az egyik drogprevenciós
sátorban. Reméljük, "csak" iszik. Az önfeltárulkozást rövid intermezzó szakítja
meg: hősünk kis híján összeverekszik egy "belőtt" németajkú látogatóval. A
prevenció félbemarad. A különböző drogok hatása alatt kóválygó, dülöngélő,
guggoló vagy éppen hasaló résztvevők valószínűleg nem olvasták a napi sajtóban,
hogy ők valójában mindössze csak heten vannak, ezért aztán több százan voltak.
A rendezvény az odalátogatók számára motozással indult. A "jobb félni, mint
megijedni" jegyében lezajló beavatkozás a táskákba, zsebekbe és még sokmindenhova
csak azokat háborította fel, akik nem látták az elkobzott "értékeket". Az erre a
célra szentesített konténerbe pislantók szeme előtt bármely légiós Rejtő-regény
komplett kelléktárának archívuma bontakozott ki. A biztonságiak jól végzik a
dolgukat:
– Helló! – köszönünk oda az egyik biztonsági embernek.
– Mi a probléma? – kérdi "érdeklődve".
– Csak köszöntünk. Bocs\'! – szól a védekezés.
– Na azért! – mondja "barátságosan".
A távolból iszonyú kakofónia hallatszik. Csak közelebbről derül ki, hogy a zajkeltés
valójában zenei indíttatásból fakad: közel száz fiatal püföli az alumínium konténereket,
ki ököllel, ki husángokkal. A magukat vajmi kevés sikerrel álcázni próbáló
securitysek egy kis ideig nézik őket, majd (inkább) távoznak. Jobb a békesség
A Sziget-rendezvények szülőatyja, Müller Péter (Sziámi) állásfoglalása értelmében
a fesztiválon csak a történelmi egyházak képviselői lehettek jelen, de ők is csak
kulturális tevékenységet folytathattak. A higiénés körülmények is javultak a korábbi
évekhez képest: csak a toalettkonténeren sztreccsnaciban lépcsőző vécésnéni volt
gyakori vitapartnere a sorban állóknak.
2000. 08. 12. (IV/33)
