Banánhéjon csúszott el a magyar kém Bonnban (képünk illusztráció) Fotó: Hetek-archív
Egy kiválasztott
Takács százados már kora reggel bement az irodába. Tudta, hogy Szilágyi hadnagy, az új kutatótisztje még az éjszaka folyamán vidéki körútjáról visszatérve több jelölt anyagát az asztalára készíti. Meglepődve látta, hogy Szilágyi – már vagy még – benn van a hivatalban.
Behívta a fiatal hadnagyot az irodájába, maga készített kávét, és azzal kínálta. A kis dohányzóasztal mellé ültek le és elkezdték tanulmányozni a begyűjtött anyagokat. Talán három óra telt el, míg a jelöltek személyi anyagának kupacából egyet kiválasztottak. Csikós Istvánnak hívták a kiszemeltet, alig múlt húszéves. Apja a fronton esett el, anyját pár évvel ezelőtt a tuberkolózis vitte el, testvérei pedig nem voltak. A rokonság a Jászságban élt, ahonnan anyja halálát követően Csikós Ócsára költözött, s így már nem tartotta az otthoniakkal a kapcsolatot. A fiatalember Ócsán egy autójavító kisüzemben helyezkedett el. Kitanulta a szakmát, belépett a párt helyi alapszervezetébe, és a fiatalok között végzett agitációs munkát, hangosan hirdetve: 56 az imperialisták gonosz összeesküvésének kézzelfogható jele volt. A fiú hitt abban, hogy a szebb jövőbe fektetett hite hamarosan még a kis penészedő albérleti szobájából is kiemeli őt. És valóban hamar felvirradt az ő "nagy" napja.
A beszervezés
Behívatták munkaidőben a párt helyi irodájába, ahol két – egy idősebb és egy fiatalabb, a kornak megfelelő divatos öltönybe öltözött – férfi várta. Csikós megijedt, hiszen munkaidőben, és még csak nem is ebédszünetben hivatták. Átfutott rajta, hogy talán valamit rosszul csinált. Amikor belépett, a két férfi egyszerre állt fel, kezet nyújtottak neki, még cigarettával is kínálták, ráadásul a jobbik fajtából. Mosolyogtak. Kedvesen kérdezgették, hogyan érzi magát az új munkahelyén, távol a megszokott falusi környezettől. Milyenek az új kollégák? Tetszik-e a munkája, és van-e jogosítványa? És miért nem rakja le, hiszen az mindig jól jön! Igaz, szorgos munkáskezekre szükség van ezekben a nehéz időkben, de azért a tanulást sem szabad elfelejteni! Ha nem is az egyetem, de a szakmai továbbképzés fontos – sorjáztak a kérdések és az állítások. A beszélgetés közben finom kávét iszogattak, ráadásul igazi babkávét, nem cikóriát. Csikós a mennyek országának kapujában érezte magát.
Takács sejtette, mi játszódik le a fiúban, hiszen amikor ő először volt Nyugaton akciózni idősebb kollégájával – aki azóta már "átállt" – ugyanez az érzés kerítette hatalmába. Amikor a tapasztalt kolléga megízleltette vele a kapitalizmus szokásvilágát. Talán mégis volt abban valami, hogy az ő mentora valamikor horthysta tiszt volt. Csikós örömittasan állt fel két óra múlva az asztal mellől, és ment vissza a közeli műhelybe dolgozni.
Takács és Szilágyi már visszafelé a kocsiban értékelni kezdte a beszélgetést, illetve a fiatalember jellemét. A párt utasítása adott volt: az ellenséges vonalak mögé telepíteni magyar kémeket, akik, amikor szükséges, aktivizálhatók. Miután Csikós nem a géniuszok körébe tartozott, ezért úgy döntöttek, hogy nem lehet őt a "felsőbb" körökbe telepíteni, hanem olyan operatív kisegítői feladatokkal kell majd később megbízni, mint az akcióbiztosítás, területfelderítés, úgynevezett ellenfigyelés, postaládatöltés és -ürítés vagy éppen futárszolgálat.
Még aznap éjszaka megszületett a terv. Csikóst fel kell hozni Budapestre, meg kell csinálnia a jogosítványát az összes létező kategóriában, és ki kell képezni a legalapvetőbb operatív feladatokra. Emellett a Szabad Európa Rádió utóbbi két évben elhangzott magyar nyelv? műsorainak hanganyagát meg kell vele hallgattatni, és meg kell ismertetni vele a nyugati kultúra alapvető elemeit. Az idő sürgetett, "odafent" várták a kézzelfogható eredményeket.
Csikósnál egy hét múlva jelentkezett újra Szilágyi hadnagy. A férfi már nem volt kedves, a "repi" cigaretta és kávé is elmaradt. Hamar rátért a lényegre: "Akar-e Pestre költözni, és egy bizalmi állásba kerülni? Nehéz, de izgalmas a munka!"
Budapest Ócsához képest kavargó nagyváros képét mutatta, bár a házakon lövések és becsapódások nyílt hegei éktelenkedtek. Csikóst még ilyen állapotban is leny?gözte a főváros szépsége. Takács "elvtársat" egyébként kételyek gyötörték Csikós alkalmasságát illetően. "Egy vidéki fiú először Pesten, talán már a sarokról sem találna vissza" – gondolta. Éppen ezért, amikor ismertették a naiv fiatalemberrel a jövőbeni tervüket, adtak neki még egy lehetőséget, hogy visszavonulót fújhasson. De a fiú el volt ragadtatva attól a gondolattól, hogy mint kém az ellenséges vonalak mögött bomlaszthatja majd a kapitalizmust.
Akció indult. A fiatalember rövidke fél év alatt letette a jogosítványát, megkapta az operatív kiképzést, és megszületett a "legendája", hogy a katonai behívó elől menekülve a zöldhatáron át disszidál Ausztriába, és onnan kéri a letelepedését az NSZK-ba. A végső cél: Ruhr-vidék, Németország iparának és politikai központjának szíve.
Élet Kölnben
Csikós a megszervezett disszidálás után a traiskircheni táborba került, ahol még amerikaiak is kihallgatták, de átcsúszott a szűrőkön. Végül mint politikai menekült megkapta a letelepedési engedélyt, sőt a német hatóságok segítségével elhelyezkedett Köln külvárosának egyik autójavító műhelyében. Nevét Csikósról Mayerra, Istvánról Stefanra változtatta. Már három éve volt a műhelyben, de az "elvtársak" még nem keresték. A műhely tulajdonosának lánya, Inge viszont egyre inkább érdeklődött utána. Csikós nem szerette és nem kedvelte Ingét, de utasítása nem volt, hogy mit tegyen. Mivel a lány terhes lett, végül elvette feleségül.
Eközben Magyarországon némi változás történt. Takács elvtárs 1961-ben szívinfarktust kapott, és leszázalékolták. Igaz ő mindig ellenezte Csikós-Mayer aktivizálását, mert nem volt meggyőződve arról, hogy a fiú képes lesz ellátni feladatait, féltette az életét. Takácsot automatikusan Szilágyi főhadnagy követte a főnöki székben, aki időközben több külföldi akcióban is részt vett, és az olyan korai próbálkozásaira, mint Csikós beszervezése, nem szívesen emlékezett vissza. Egyébként – főnökével ellentétben – nem érzett felelősséget a vidéki fiatalember iránt.
Csikós, akit mint tudjuk, már Mayernak hívtak, élte szürke mindennapjait Kölnben. Az odahaza ígért izgalomnak nyoma sem volt. Igaz, örökölte a kis műhelyt, de elkeseredett volt, mert úgy érezte: nincs rá szüksége hazájának. Tíz év múlva, 1968-ban "csoda" történt: telefonhívást kapott a műhelyben, bemondták a titkos kódot, és a találkahelyet is megadták. Csikós felvillanyozódott, sírni tudott volna örömében, hogy az elvtársak nem feledkeztek el róla.
Történt ugyanis, hogy Budapesten Szilágyit hívatta a "Cég" nagyfőnöke. Mint kiderült: a szovjet elvtársak úgy tudták, hogy van az osztálynak egy illegális tisztje Kölnben. Ezért a bonni új kormányrezidenciáról kértek helyszíni képeket. Szilágyi örült, hiszen megint ki tud utazni Németországba, és végre megvehette a feleségének a már régóta ígért parfümöt és fiának az eredeti Levi\'s farmert. Beindította tehát a gépezetet.
Csikóst a kölni találkozón maga Szilágyi kereste fel, aki már merőben más volt, mint tíz évvel ezelőtt. Hangneme kimért, utasító és lekezelő volt. Szilágyi ugyanis hamar észrevette, hogy Csikós – bár húsz kilót felszedett magára – még mindig az az egyszer? vidéki gyerek, mint 57-ben. Nem képezte magát tovább, nem úgy, mint ő.
Csikós munkához látott. A vasárnap délutánt szemelte ki – amikor a németek szélesebb családi körben a kávéjukat fogyasztják el valamelyik cukrászdában –, hogy lefotózza a kancellária épületét. Az amúgy is kíváncsi németek szívesen keresték fel a Rajna menti új kormányzati központot, ahova a demokrácia szellemében bárki szabadon bemehetett, természetesen csak az amúgy is érdektelen részekbe.
A lebukás
Csikós viszont az első akciója hevében elment a szabad bejárású terület széléig, körülnézett, átbújt a korlát alatt, és közelített a kancellár rezidenciájához. Ekkor mozgásra lett figyelmes, ezért leguggolt, és pár pillanat múlva csak egy kertészt vett észre a rezidencia kertjében, aki az avart gereblyézte össze. Azt gondolta, hogy nincs semmi baj, hiszen csak a kertész az. Levette a fényképezőgép lencséjéről a védőt, felegyenesedett, beélesítette a blendét, és exponált. Alig tíz-tizenöt képet lőhetett, amikor a biztonságiak leteperték .
Csikóst, már mint német állampolgárt kémkedésért nem kevesebb, mint tíz évi börtönbüntetésre ítélték. Azért nem cserélték el egy, a vasfüggöny mögött lebukott nyugati kémért, mert csak "kis hal" volt, semmiféle csereértéket nem képviselt. Szilágyinak viszont a nagyfőnöknél sikerült a hibát Takácsra hárítania. Azt mondta ugyanis: "Ő már 57-ben megmondta, hogy a fiú alkalmatlan erre a posztra." Ő megúszta.
Csikós leülte a tíz évet. Felesége, Inge időközben elvált tőle, és hozzáment az új segédhez. Még a fia sem látogatta. A megöregedett férfi szabadulása után elment a magyar konzulátusra, német állampolgárként vízumot kért. Hazautazott, és felhívta a régen kapott titkos telefonszámot. Ma a központban dolgozik. Újranősült, és visszakapta az el sem vesztett állampolgárságát, de többet nem akar külföldre utazni.
(A cikkben szereplő történet nem a képzelet szüleménye, de az írásunkban szereplő személyek valódi nevét természetesen megváltoztattuk.)
Kémtörténetek I.: Egy valódi beszervezés a rendszerváltás előtt – Fürkésző szemek