hetilap

Manilában külön női szakaszt vezettek be a metrón történő gyakori zaklatások ellen Fotó: Reuters

A jelenséget a legtöbb munkáltató igyekszik visszaszorítani, hiszen az mindenki számára egyértelm? következményekkel jár. Valóságos megoldás azonban nincs az ügyben, hiszen a jelenség jogi szempontból meglehetősen szabályozatlan. (Még az Egyesült Államokban is a munkáltatóknak csupán hat százaléka rendelkezik valamilyen írott etikai kódexszel a munkahelyi szerelmi viszonyok szabályozására – derül ki egy nemrégiben készített felmérés során. Itthon pedig lehetetlen lenne egy ilyen szabályzat betartatása a dolgozókkal, különösen, ha éppen a vezető pozíciót betöltő személy a ludas…)

Ezzel párhuzamosan azonban a munkaidő megnövekedésével (régebben a nap egyharmadát fordítottuk munkára, másik harmadát szeretteink körében tölthettük, az utolsó harmadot pedig átaludtuk) általánossá vált, hogy az emberek több időt töltenek a munkahelyen, mint otthon. A legtöbb cég jól átgondolt üzletpolitikája révén arra törekszik, hogy a munkavállalók számára a céggel való viszonyt életmóddá alakítsa, s a szokásos napi teendőkön túl hétvégi közös sporttal, közös partikkal, világnézetet is formáló előadásokkal igyekszik dolgozóit magához kötni. 

Nem túlzás az a köznyelvből vett állítás, miszerint a randevú színhelye – különösen az értelmiségi réteg és a harmincon túliak számára – manapság már nem a diszkó vagy a kávéház, hanem az íróasztal környéke. 

A statisztikai adatok is azt sugallják, hogy fénykorát éli a munkahelyi szerelem. (Mivel nem készültek hazai felmérések ezen a területen, a nyugati adatokat ismertetjük.) A Gewiss felmérése szerint a válások negyven százalékát okozza munkahelyi kapcsolat, a férfiak huszonnyolc százalékának volt már viszonya valamelyik kolléganőjével, a nőknél pedig tizennyolc százalék ez az arány. A Reuters felmérései szerint (kétezer 18–35 év közötti hölgyet kérdeztek meg) a nők húsz százaléka lenne kész testi kapcsolatra főnökével, és hatvan százalékuk volt már szerelmes valamelyik férfi kollégába. Amerikai adatok szerint az ottani munkavállalók ötvenkilenc százalékának volt vagy van szerelmi ügye kollégával, egyharmada élt már szexuális életet a munkahelyen. Kanadai felmérések szerint a megkérdezettek negyvenkét százalékának volt már romantikus viszonya a munkahelyén.

Pszichológusok egybehangzó állítása azt igazolja, hogy a munkahelyen szövődött kapcsolat bizonyos esetekben egyfajta biztonságot jelent a feleknek – nagyjából mindenki ismeri kollégája anyagi helyzetét, ízlését, családi állapotát, sajátos szokásait –, sokan tehát nem fordítanak külön időt az ismerkedésre. Kevesen mérlegelik ugyanakkor, hogy nemegyszer nagyon rizikós ilyen kapcsolatokba bocsátkozni, hiszen a munkatársak pletykái, rivalizáló megjegyzései, illetve az esetleges magánéleti konfliktusok kollektív feldolgozása negatívan hathat a kapcsolat alakulására. Összezárva nehezebb feldolgozni azt is, ha a kapcsolat véget ér: sokszor az elhagyott fél bosszúja keserítheti meg a mindennapokat.



"Színlelni boldog szeretőt"



"Egy üzleti vacsorán voltunk nemrég, s még az első fogást sem ettük meg, amikor a főnökeim az olasz üzleti partnernek máris hozattak egy hölgyet. Szerintem az üzletfelek ilyen jelleg? »kiszolgálása« egyre inkább bevett szokás, olyan, mintha egy étterembe vinnénk az illetőt. Nemegyszer fordul elő az is, hogy egy-egy esti értekezlet valamelyik sztriptízbárban végződik…" (P. B. helyettes cégvezető)

"A kollégám háromgyermekes családapa. Iszonyúan jól keres, gyönyör? háza van, okos és szép felesége és három gyereke. Nemrégiben az egyik tréningen öszszejött az egyik tizenkilenc éves ügyfélkezelő kolléganőmmel. A dolog úgy működik, hogy a céges rendezvényeken együtt vannak, a vidéki programokon közös szobát rendelnek, amúgy pedig nemigen találkoznak, csak néha-néha egy-egy szállodában. A kollégámnak persze esze ágában sincs elválni, hiszen tudja, hogy ekkora hajtást csak kiegyensúlyozott családdal a háttérben lehet elviselni. A lányt mostanában gyakran látom bánatosnak, s szomorúság van a szemében."(L. G.)

"Eszem ágában sincsen férjhez menni. Minek, mikor mindenki szeretőt tart? Szerintem nyolcvan százalékban az van, hogy minden férfinak szeretője van, ha máshol nem, hát a munkahelyén. Sokan fel akarnak szedni, nem tagadom, elég nehéz lerázni ezeket. Egy ideje arra szoktam rá, hogy azt mondom, van barátom, hagyjanak békén. Pedig nincs is, csak nem tudok másként védekezni." (K. E. huszonhét éves, titkárnő)

Szakemberek beszámolói illetve az általános tapasztalat szerint nem ritka jelenség, hogy családos emberek kerülnek egymással "bizalmas" viszonyba a munkahelyeken. A nők kihívó öltözködése, provokatív viselkedése vagy a férfiak sikamlós, obszcén megjegyzései mind kedveznek a teakonyhai "összemelegedésnek". Azonos pozícióban lévők között legtöbbször érzelmi fellángolás az alapja a külső kapcsolat kialakulásának, vagy a háttérben meghúzódó megfáradt házasság miatti önjutalmazás. A különböző hatalmi státuszban lévők között gyakran az érvényesülés reménye húzódik meg a szerelmi kapcsolat kezdeményezése mögött. 

Pszichológusok szerint a munkahely világa különösen kedvez a kettős életvitel – otthon feleség, család, a munkahelyen szerető – kialakulásának. Az emberek élete ugyanis egyre inkább hermetikusan zárt szeletekből áll, melyek látszólag nincsenek kapcsolatban egymással: mereven elválik egymástól az, ha valaki apa, főnök, teniszpartner vagy férj. Így képesek az emberek házasságuktól függetleníteni egy külső kapcsolatot is, nem okoz problémát egy harmadik jelenléte – tegyük hozzá, látszólag és rövid távon. A valóságban azonban mindez a házasságok totális csődjéhez, igazi tartalmának széteséséhez vezet. Társadalmi méretekben a folyamat hozzájárul a házasság eredeti fogalmának a megsemmisüléséhez: a házasság nem jelent mást, mint csupán "bajtársi közösséget" az élet megszervezésében, ügyes-bajos dolgaiban, a gyermekek felnevelésében. Kevesen tudatosítják magukban egy-egy ilyen erkölcsileg illegális háromszög kiépítésekor, hogy az új viszony az esetek többségében egyre megalázóbb körülmények között játszódik, halálra van ítélve, mivel perspektíva nélküli…

A munkahelyi külső kapcsolatok gyakoriságát illetően szólnunk kell az ezt megengedő társadalmi-erkölcsi háttér szerepéről. Minél kevésbé kell tartani a negatív fogadtatástól – márpedig nálunk egyáltalán nem kell, lásd a volt konzervatív kormány ifjúsági- és sportminiszterének visszhangtalan esetét –, annál gyakoribbak lesznek ezek a külső kapcsolatok. 



Munkahelyi szexuális zaklatás 



"Egy nagyvállalatnál dolgozom immár tizennyolc éve. Néhány évvel ezelőtt történt, hogy az akkori megbízott vezérigazgató mellé neveztek ki titkárnőnek. Nagyon örültem az új munkának, hiszen nemrég tértem viszsza gyesről, a férjem elhagyott, igen kiszolgáltatott szakasza volt ez az életemnek. Úgy néhány hét elteltével a vezérigazgató arra kért, hogy legyek a szeretője. Mivel tudta, hogy nincs lakásom, albérletben élek, anyagi támogatást és saját lakást ígért cserébe. Ajánlatát többször, nyomatékosan elutasítottam… Ekkor fenyegetni kezdett, heteken, hónapokon keresztül folyt a zsarolás: ha nem fogadom el az ajánlatát, elbocsát. Többször fogdosni is próbált. Majd karácsonykor közölte, hogy elsején már be se kell menjek… Lelkileg teljesen kikészültem, új munkát akartam keresni, de nem találtam olyan gyorsan, ez nem olyan egyszer? albérlettel meg két gyerekkel a nyakamon… Óriási szerencsémre azonban pont ekkor záródott le egy átalakulási folyamat a cégnél, a fickót egy kft. élére helyezték. Új igazgatót kaptunk, aki hamarosan anyagi csalásokat észlelt elődjénél. Az exfőnökömet öt perc alatt kirúgták – én maradtam. Azóta úgy járok be a munkahelyemre, mintha nyaralnék, nagyon szeretem a munkám." (S. B. titkárnő, harminkét éves)

"Engem sok ilyen jelleg? inzultus ért már az eddigi munkahelyeimen. Az egyik lapnál például a kereskedelmi igazgató szállt rám. Állandóan randizni hívott, hiába mondtam, hogy nem megyek. SMS-eket küldött, azt hajtogatta, hogy nincs senkije. Egy nap lecsekkoltam, és kiderült, hogy fiatal felesége van, és éppen a gyereküket várják… 

Az előző munkahelyemen pedig egy idősebb, vezető pozícióban lévő férfi invitált, hogy legyek a barátnője. Pár hónapig mondta, majd amikor látta, hogy nem megy semmire, elkezdte cikizni a munkámat. El is jöttem onnan nemsokára." (B. E. újságíró, huszonkilenc éves)

A szexuális zaklatás témáját nem kívánjuk összemosni az előző részben tárgyalt, szabad akaratból fakadó jelenségekkel, ugyanakkor (mint a személyes interjúkból is kiderül) sajnos a munkahelyi atmoszférához nemegyszer a szexuális természet? molesztálás és zaklatás is hozzátartozik. Tanácsadók véleménye szerint különösen az az állapot veszélyes, amikor a molesztált fél mereven elzárkózik a kapcsolattól, hajthatatlanul ellenáll. Ez szinte tovább gerjeszti a többnyire felettes beosztásban lévő kolléga ádáz próbálkozásait. Mivel magyarországi adatok itt sem állnak rendelkezésre, külföldi példákkal tudunk élni. Az Amerikai Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában a végzett felmérések alapján a nők 42 százaléka számol be arról, hogy élete során átélt szexuális zaklatást, 29 százalékuk pedig gyakran került ilyen szituációba. "Ezeket az adatokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a szexuális zaklatás nem aberrált férfiak viselkedési módja, hanem széles körben gyakorolt társadalmi jelenség, különösen a presztízzsel rendelkező munkahelyeken, vezetői pozícióból gyakorolt hatalomgyakorlási forma"– állítja Thun Éva A szexuális zaklatás mint társadalmi jelenség cím? írásában. Nővédelmi szervezetek is megerősítik, hogy a munkahelyi szexuális zaklatás olyan széleskör? társadalmi probléma, amelyet nem lehet a "nyugatról átvett feminista program", "felkapott divatos téma" címkékkel illetni, mint ahogyan azt a hamis közéleti megközelítési mód teszi. 

A szexuális zaklatás, sőt szexuális zsarolás (azaz amikor a munkaviszonnyal kapcsolatos előnyök – fizetésemelés, szabadságkiadás, előléptetés – elvonásával, illetve hátrányok kitételbe helyezésével – például kirúgás – manipulálják az illetőt) jelensége létezik a magyar társadalomban is. A jelenségről való pontos ismeretszerzést, illetve társadalmi diskurzust azonban gátolja, hogy a legtöbb esetben nehéz bizonyítékokat találni, és hogy a zaklatást elszenvedő semmilyen jogi védelmet nem élvez. Amint keretes írásunkból is kitűnik, a szexuális zaklatások legtöbbje egyik törvényi tényállásba sem illik bele, hiszen a fenékbe csípés vagy a kitartó ostrom még nem tekinthető bűncselekménynek. (Tegyük hozzá, sokan ellenségüknek sem kívánják, amit néhány ilyen hónap jelent, amikor folyamatos retorziókat helyez kilátásba a főnök a várva várt esemény elutasítása nyomán.) A szóban forgó dolog csak a tettlegesség szintjétől büntetendő, azaz a nemi erőszak szintjén ütközik törvénybe, történjék akár a munkahelyen, akár a nyílt utcán. Kétségtelen, hogy egy, a szexuális zaklatásról szóló önálló törvény sok problémát felvetne (tömeges feljelentgetések, kártérítési perek stb.). A munkanélküliség megnövekedése miatt ugyanakkor az érintettek jobban megbecsülik munkahelyeiket, nehezebben panaszkodnak feletteseikre. Hazánkban így az eseteknek szinte mindegyike látens marad. Mit tehetnek azok, akik hasonló helyzetbe kerülnek? Magyarországon semmit – mérlegelik, hogy maradnak-e vagy új munkahely után néznek.

Érdekkapcsolatok

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek