Tanulási zavarokkal küzdő gyermekek

Tornyosuló feladatok. Stresszhelyzet már az óvodától Fotó: MTI

Hétköznapi életünk során sohasem tudatosul bennünk, hogy alaptevékenységeink: a járás, a beszéd, a pénzszámolás vagy a könyvolvasás rendkívül bonyolult és összehangolt agyi, idegrendszeri tevékenységek. Hogy ezeket a legalapvetőbb cselekvéseinket sikeresen elvégezhessük, már csecsemőkortól fogva teljesen ép érzékelési, látási, tapintási, hallási feldolgozó rendszerekkel kell rendelkezzünk. Ha ezekben a fonológiai, vizuális vagy auditív feldolgozásmódokban, illetve ezek kombinációjában a legcsekélyebb zavar is mutatkozik, már pici kortól fogva tanulási problémák jelentkeznek. Ezek közül a leggyakoribb – és mára talán a legismertebb – a diszlexia, amely leginkább "olvasási nehézségként" vonult be a köztudatba.

A diszlexia fogalmának megítélése azonban országonként változik. Sokhelyütt kizárólag az olvasás problémáját, zavarait tekintik annak. Mi, Ian Smythe definícióját követve az alábbiakban fogalmazzuk meg e kellemetlen jelenség lényegét – azaz sűrítőfogalomként az összes anyanyelvi készséghiányt
a diszlexia kategóriájába soroljuk: a diszlexia különleges neurológiai eredet? tanulási probléma a folyékony és pontos olvasás, írás és helyesírási készség elsajátításában.

Szakemberek szerint általában már ötéves korra kialakulnak azok az alapvető képességek, amelyek
a későbbi olvasáshoz szükségesek: a térben való pontos tájékozódás, a hangok pontos megkülönböztetésének képessége, a jobb- vagy balkezesség, a fejlett vizuális és auditív memória, szótalálási képességek, olyan sorozatok ismerése, mint a napok vagy a hónapok. Ennek ellenére a felmérések szerint a kisgyermekek 15 (nyugati mérések szerint 20!) százaléka valamilyen tanulási problémával küzd, s ez a szám sajnálatos módon évről évre nő. "A jelenség hátterében nemcsak azt látom, hogy régebben nem ismerték a diszlexiát, legfeljebb csak annyit mondtak a gyermekre, hogy figyelmetlen vagy buta, hanem a különféle vizuális ingerek áradatát, a rendkívüli mértékben felgyorsult élettempót, a sok mesterséges eszköz, számítógép, videó hatását is megnevezném" – nyilatkozta lapunknak Jordanidisz Ágnes fejlesztő terapeuta. "Ezek a modern környezeti ártalmak olyan terheket rónak az emberekre, amelyek felerősítenek bizonyos örökölt tulajdonságokat, rombolják a fiatalabb gyermekek idegrendszerét, gátolják az egészséges gondolkodás kialakulását. Azaz véleményem szerint az örökölt képességhiányok felerősödését okozza a mai, degeneráltabb környezet. Egy egykor enyhén diszlexiás nagymamának, aki megtanult valahogy olvasni, még ha sohasem szeretett is, mára erősen diszlexiás unokája lehet" – véli a szakértő.

"Ma, a vizuális kultúra csúcspontján a gyerekek sokkal inkább vizuális képek alapján tájékozódnak, mintsem hallási ingerek alapján. Azaz a tévében lejátszott mesét nem a hallott szöveg alapján értik meg, hanem a képek sorozatából rakják össze a történetet. Ilyenkor a szülők kérdésünkre gyakran azt mondják, igen, a gyermekünk mindent megért, csakhogy nem a szavak, hanem a képek alapján teszi mindezt" – hangsúlyozta Varga Katalin, a diszlexia szempontjából veszélyeztetett gyermekek fejlesztésében jelentős hírnevet szerzett Zölderdő Óvoda Alapítvány logopédusa. "Korunkban a gyermekek mozgáskultúrája és életvitele jelentősen torzul: a városi kultúrában, a kisméret? panellakásokban nincs elegendő tér a mozgásra, nem másznak fára, nem futnak eleget. Pedig az idegrendszer érésének alapja az egyes mozgásminták alapos begyakorlása. Elcsépelt igazság, hogy a családok életvitele ma rendkívüli iramban zajlik, nincs elegendő idő a közös étkezéseknél arra, hogy a gyermek terítsen meg, és esetleg megszámolja, hányan is vannak a családban; nincs idő ágyazásnál a lepedő
összehajtására, ami fejlett mozgáskoordinációt kíván a gyerektől; nincs idő a társasjátékra, ahol szintén sok készség kialakulhat, nincs idő legózni, építeni, amikor is egyfajta látens tanulás során a gyermek elsajátítja az élet apró dolgait..."

A diszlexia felismerése