Kettős állampolgárságot – természetesen Fotó: Somorjai L.
A fórumot záró közös közlemény az eddig felvetett összes gyakorlati követelést említi, de ezek már mondhatni önálló életet élnek: a kettős állampolgársághoz csak az utazás szabadságát rendeli a dokumentum. Mégis a kettős állampolgárság lebegett mindent beborító ködpáraként a jelenlévők fölött mint magától értetődő közeg, lételem, mint megkérdőjelezhetetlen axióma. Kettős állampolgárságot, természetesen! – hangzott a szövetségi elnök szövege, ami épp ceterum censeo jellegében világított rá arra, hogy egy konkrét jelentést szinte már alig tartalmazó politikai fogalom mennyire meghatározó tényezővé vált a magyar–magyar kapcsolatokban.
"Aki ma a magyar kisebbségek körében a kettős állampolgárság ellen lép fel, nem a népszerűsége csökkenését kockáztatja, hanem a bukását" – magyarázta magánbeszélgetésben a határon túli vezetők egyike. Markó maga egy későbbi interjúban közvetve el is ismerte, kevés a racionalitás a kettős állampolgárság mögött. De egy felelős politikusnak az irracionális indulatokat is figyelembe kell vennie – figyelmeztetett. Ez a logika természetesen már nagyvonalúan eltekint attól, hogy maga az irracionális hullám hol és hogyan keletkezett.
Ma Erdélyben már senki nem említi, hogy az RMDSZ-nek jelentős részben a kettős állampolgárság felkarolásával sikerült aktivizálnia a magyar szavazókat, és így beverekednie magát a bukaresti parlamentbe. Azt a még régebbi történetet pedig sokan nem is ismerték, hogy a státustörvény sem volt más, mint az Orbán-kormány zseniális ötlete arra, hogy ne kelljen kettős állampolgárságot adnia egy olyan történelmi pillanatban, amikor a romániai magyarok tömeges áttelepedésétől kellett tartani. Szóval az irracionális követelés racionális magyarázata eltűnt a ködpára mögött, maradt a helyzet, amelyben egyik fél sem tud igazán jót lépni. A határon túli politikusok saját irreális követeléseik foglyai, a magyar kormány pedig a realitásoké, mert kettős állampolgárságot nem tud adni, viszont minden lépését ehhez mérik. Ha a budapesti kabinet valamiben nem enged a határon túliaknak, az annak a gonosz logikának a része, amelynek keretében elutasította a kettős állampolgárságot, ha viszont tesz valami jót, mondjuk a romániai magyar árvízkárosultakért, az csak a kettős állampolgárság megtagadása miatti lelkiismeret-furdalás megnyilvánulása.
Közben azért Budapest lépései is alkalmasak arra, hogy növeljék a frusztrációt a másik oldalon, pontosabban bizonyos lépések elmaradása, késése: a Szülőföld Program idénre ígért pályázati pénzeit ebben az évben már lehetetlen lesz felhasználni. Igen éles megfogalmazásokkal fejezték ki emiatt kétségüket a marosvásárhelyi fórum résztvevői a magyar kormány szavahihetőségét illetően. Közben a felszíni, nem túl hízelgő kijelentések mögött járja a még kellemetlenebb szóbeszéd, miszerint a csapok elzárásának oka a kettős állampolgársággal kapcsolatos vita mellett az, hogy Markó nyáron Tusnádon "kibékült Orbánnal". Markó ugyan erre a felvetésre válaszul derűsen úgy fogalmazott, hogy ők nem is voltak összeveszve, de azért elismerte, hogy nem volt épp felhőtlen a kapcsolat, amikor a magyarországi ellenzéki párt az RMDSZ ellenzékét támogatta a tavalyi romániai választások előtt.
Magyarországról nézve az RMDSZ és a Fidesz elnökének közeledése semmi más, mint vezető romániai magyar politikusok helyezkedése egy esetleges 2006-os ellenzéki győzelem esetére a magyarországi választásokon. És ez – függetlenül a nézőpont esetleges párthátterétől – nem túl rokonszenves húzás. Azonban Erdélyből nézve másról is van szó: a Fidesszel való kibékülés végképp megerősíti az RMDSZ pozícióját azokkal az erőkkel szemben, amelyek a még mindig nem teljesen kizárható előrehozott választásokon pártként indulnának a szövetség ellen. Szász Jenő Magyar Polgári Szövetsége hamarosan kezdi az aláírásgyűjtést, hogy megint megpróbálja a hivatalos pártbejegyzést, de egy olyan RMDSZ ellenében, amelyet a magyarországi jobboldal is támogat, teljesen esélytelen lenne. De a távolodás kölcsönös: erősen elkedvetlenítette a romániai radikális magyar csoportokat az, hogy a magyar ellenzéki párt nem akadályozta meg Románia uniós tagságának ratifikálását a budapesti parlamentben, vagy legalábbis nem lépett fel ellene valami látványos akcióval. Igaz, ez ügyben épp Szász mentegette leginkább Orbánékat, nyilván abban a reményben, hogy így mégis visszakerülhet az anyaországi polgári erők védernyője alá.
Kölcsönös sértettségek és kényszerek csapdájában kínlódik a határon túli magyar politikum radikális és mérsékelt vonala éppúgy, mint a magyarországi ellenzék és a kormányoldal a határon túliakkal kapcsolatos politikájában. Egyik félnek sincs túl sok esélye sikeres lépésekre. A magyar kormány előbb-utóbb össze kell hogy hívja az igazi Magyar Állandó Értekezletet, még akkor is, ha Gyurcsány feltételes kijelentésével ellentétben ez nem kecsegtet egyetértéssel. Markó jelezte: szerinte már az is haladás lenne, ha legalább abban meg tudnának egyezni, melyek azok a fontos kérdések, amelyekben a legsürgősebben meg kellene egyezni. A várható magyarországi költségvetési megszorításokra a támogatások elmaradása miatt ingerült szervezetek nyilván nemigen lesznek tekintettel. Markó Béla Marosvásárhelyen a sajtótájékoztatón úgy fogalmazott: elvárja, hogy a magyar kormány ne csökkentse jövőre a határon túli kiadásait. Később rádióinterjúban pontosított, hogy az erre szánt összegek arányának megtartására gondolt, de azt is kijelentette: bizony a határon túli magyarság a ráfordított forintokban is méri, vajon számol-e vele az anyaország.
A tavalyi népszavazás óta a határon túlról egyre keményebben érzékelhető az az igény, hogy praktikusan is beleszóljanak az anyaországi történésekbe, döntésekbe. A jelenlegi magyar kormány ennek határozottan ellenáll. 2006 annyiban tisztázza a helyzetet, hogy kiderül, kivel kell majd a Kárpát-medence magyarjainak egyezkedniük. 2007 pedig, ha a menetrend marad, elhozza Románia uniós tagságát, és ezzel a kettős állampolgárság, legalábbis az erdélyi magyarok számára, talán megszűnik "természetes" téma lenni.
2005. 10. 21. (IX/42)
