Radikalizmus és rasszizmus, románok és magyarok, magyarországi és romániai politika: régi játszmák folynak új felállásban. Más kérdés, hogy az új szereplők felfogják-e, miről is szólnak a játszmák.

Nyolc voks a parlamentben a kormány oldalán, eggyel több ellene az Alkotmánybíróságon, ezernyi tüntető az utcán, a parlament és az elnöki palota előtt: Románia erősen küszködik politikai és gazdasági kríziseivel. Hozzánk képest több mint egyéves késéssel most lépnek életbe a magyarországiakhoz képest jóval súlyosabb megszorítások. Sokaknak meglepő ez, akik a korábbi években csak a magas GDP-adatok szerint ítélték meg a romániai helyzetet. A nagy baj az, hogy maga a romániai közvélemény is felkészületlen volt a fejleményekre.

Két szavazás zajlott Romániában, egy az elnök személyéről, egy pedig a parlament jövendőbeli nagyságáról és szerkezetéről. Traian Basescu jelenlegi államfő (képünkön) a soros elnök­vá­lasz­tás mellé kierőszakolt egy népszavazást az egykamarás és csökkentett létszámú törvényhozásról, hogy ezzel a számára előnyös nagyobb részvételt biztosítsa, és egy­ben a referendum a saját elnöki kampánya lehessen.

Négy nappal azelőtt, hogy az Air France Rióból Párizsba tartó járata 11 ezer méter magasból ismeretlen körülmények között az Atlanti-óceánba zuhant, a légitársaság Buenos Airesből induló másik járata bombafenyegetést kapott. A járatot átkutatták, de 90 perces késedelemmel mégis útnak indult, és biztonságban meg is érkezett Párizsba. A június 1-jei járat azonban 228 emberrel – köztük négy magyar utassal – a fedélzetén a tengerbe zuhant anélkül, hogy a pilóták bármilyen vészjelzést adtak volna a gépről. A fekete dobozokat 7-8 ezer méter mély vízréteg fedi, így a szakértők elsősorban a víz felszínén úszó roncsokból próbálják megállapítani, mi vezetett a tragédiához. Az első feltételezések szerint villámcsapás vagy erős vihar okozhatta a gép pusztulását, de a hatóságok nem zárják ki a terrortámadás lehetőségét sem.

Románia igazából nem az EP-választásokra készül: az unió nagyon nem izgatja a közvéleményt, csak amikor arról van szó, megkapja-e az ország a támogatásokat, vagy elvonással büntetik az elmaradt igazságügyi reform és a változatlan korrupció miatt. Románia az európai parlamenti választásokkal is az őszi elnökválasztásokra készül. A júniusi eredmények szinte kizárólag ennek fényében érdekesek.

A márciusi államfői utazás váratlan időutazásba torkollott. Kicsit olyan volt minden, mint a kilencvenes évek elején: ekkor gyakorolták a román hatóságok a kekeckedés ama stílusát, amit Sólyom László látogatása kapcsán újra érzékelhettünk.

Szokatlan, hogy egy új EU-tagállam miniszterelnöke alig egy évvel a belépés után dühösen elutasítja Brüsszel intelmeit. Ez is mutatja, nem fenékig tejfel az élet Romániában az egyéves uniós csatlakozás után.

A romániai magyar választási matematika egyik lehetséges képlete: 1+1=0. Vagyis a függetlenként induló Tőkés László ugyanúgy nem jut be az Európai Parlamentbe, mint az RMDSZ listavezetője, Frunda György. Papíron még bármi lehet: ha valamennyi magyar voksol, Tőkés és még két szövetségi jelölt is eljuthat Brüsszelbe, de arra, hogy a romániai magyarok egy emberként elmenjenek szavazni, sok éve nem volt példa. Most talán még kisebb lesz a szavazókedv, főképp azért, mert ez alkalommal egymás ellen induló magyarok közül kell választani.

Mesés GDP-növekedés, hatalmas befektetési boom, kedvező adórendszer, optimista euróbevezetési várakozások – volt elég ok, amiért Románia itthonról nézve egyike lett a bezzegországoknak, ahol bezzeg jól mennek a dolgok, pedig mennyivel mélyebbről kezdték, mint mi. Évtizedekig élt Magyarországon Romániával kapcsolatban egyfajta érthető, de nem rokonszenves lesajnáló attitűd; a magyar gazdaság mostani bukdácsolásának legkézzelfoghatóbb jele sokak számára épp az a kijelentés, hogy „a románok lehagynak bennünket”. De Romániában is erősen táplálja a nemzeti büszkeséget, hogy Magyarország, amellyel olyannyira nem sikerült a versenyfutás sem a NATO-, sem az uniós tagságért, most az euró bevezetésekor mégis lemarad Romániával szemben.

Húsz éve ezekben a napokban mindenki azt kérdezte, hogyan volt képes egy 19 éves nyugatnémet kölyök egy kisgéppel eljutni Moszkvába, a Vörös térre, a kommunizmus szívéig. Mathias Rust repülését lelkes publicisták Lindberghéhez hasonlították. Rust úgy tervezte, döbbenetes tettére nem lehet más válasz, mint hogy a nagyhatalmak felhagynak a hidegháborúval.

Lapzártánkkor a bukaresti parlament úgy határozott, hogy május 19-én tartják meg a tisztségéből felfüggesztet TRAIAN BASESCU elnök elmozdításáról döntő népszavazást Romániában. A törvényhozás a múlt héten függesztette fel hivatalából Basescut, az ország legnépszerűbb politikusát, hatalommal való visszaélés vádjával.

Egy új uniós tagállamban általában komoly kérdés, ki kit képvisel az Európai Parlamentben, de ami most a romániai magyarság körében a választások körül zajlik, alaposan túlnő az uniós kereteken. A Tőkés László fémjelezte egyik, és a Markó Béla nevéhez köthető másik oldal most először ütközik meg frontálisan. Az EU-választások őszre tolódtak ugyan, de a belpolitikában kialakult iszapbirkózás sajnos az egész erdélyi magyarságot besározza.

A balhé elmaradt, de az autonómia sem került közelebb. A román sajtó szinte sajnálkozott, amiért a székelyudvarhelyi nagygyűlés március 15-én egyetlen pofon nélkül végbement. De ezért nem a székelyeket, hanem az ország elnökét dicsérik, aki azzal, hogy kilátásba helyezte, részt vesz a rendezvényen, megakadályozta, hogy a nagyromániás szélsőségesek bajt keverjenek. Basescu elnök kihúzta az ügy méregfogát, nem kellett az 1990-es marosvásárhelyi etnikai háború megismétlődésétől tartani, de ennek megfizette az árát az egész magyarság, „radikálisok” és „mérsékeltek” egyaránt. Basescu a maga helyett küldött üzenetében a nagygyűlés számára is egyértelművé tette: szó sincs Székelyföld autonómiájáról, csak az általános decentralizáció keretében lehet annyi és olyan önállósága - mint az ország bármely részének. A kemény válasz annak fényében lehetett csalódás, hogy az udvarhelyi megmozdulás fő szervezője, Szász Jenő polgármester, és a gyűlésen szónokló Tőkés László is úgy állította be az elnököt, mint aki inkább tárgyalópartnere az autonómiát akaró magyarságnak, mint a hivatalos érdekvédelmi szervezet, az RMDSZ.

A balhé elmaradt, de az autonómia sem került közelebb. A román sajtó szinte sajnálkozott, amiért a székelyudvarhelyi nagygyűlés március 15-én egyetlen pofon nélkül végbement. De ezért nem a székelyeket, hanem az ország elnökét dicsérik, aki azzal, hogy kilátásba helyezte, részt vesz a rendezvényen, megakadályozta, hogy a nagyromániás szélsőségesek bajt keverjenek. Basescu elnök kihúzta az ügy méregfogát, nem kellett az 1990-es marosvásárhelyi etnikai háború megismétlődésétől tartani, de ennek megfizette az árát az egész magyarság, „radikálisok” és „mérsékeltek” egyaránt. Basescu a maga helyett küldött üzenetében a nagygyűlés számára is egyértelművé tette: szó sincs Székelyföld autonómiájáról, csak az általános decentralizáció keretében lehet annyi és olyan önállósága - mint az ország bármely részének. A kemény válasz annak fényében lehetett csalódás, hogy az udvarhelyi megmozdulás fő szervezője, Szász Jenő polgármester, és a gyűlésen szónokló Tőkés László is úgy állította be az elnököt, mint aki inkább tárgyalópartnere az autonómiát akaró magyarságnak, mint a hivatalos érdekvédelmi szervezet, az RMDSZ.

Alig néhány nappal azután, hogy a román és a magyar kormány együttes ülésen demonstrálta Európának a két ország lehető legeurópaibb kapcsolatát, a román politikusok többsége meglepő gyorsasággal dobta le az európai mezt. Hivatkozva közben az uniós normákra, amelyek szerintük tiltják az autonómiát. A botrány a kisebbségi törvény körül robbant ki, ráadásul a romániai magyarok politikai képviseletét is magába foglaló kormányszövetség berkeiben.

A marosvásárhelyi mini MÁÉRT, a határon túli szervezetek fóruma, legalábbis a nyilvánosságnak szánt sajtóértekezleteken, az előzetes és az értékelő nyilatkozatokban szinte kizárólag a magyar kormánnyal való viszonyról szólt. A házigazda, Markó Béla RMDSZ-elnök beköszöntő rádióinterjújában felsorolta mindazt, amit Budapesttel szemben elvárnak, az összes kedvezményt, támogatást az utazás szabadságától az identitás megőrzésének segítéséig. Majd hozzátette: és persze kell a kettős állampolgárság – természetesen. És ehhez nem is fűzött semmiféle praktikus okot vagy következményt. 

Megszaporodtak az elmúlt hetekben a repülőszerencsétlenségek, de abban, hogy katasztrófahangulat alakult ki a katasztrófák miatt, benne van a média katasztrofális működése is. Érthető, ha az embereket jobban érdekli a lezuhant repülőgépek története, pláne ha olyan rejtélyesek, mint a Helios szellemjárata, mint mondjuk húsz közlekedési baleset az autópályákon; de hogy az egyik magyar kereskedelmi adó egy este beindítja sorozatát, ami úgy kezdődik, hogy lezuhan a repülő a lakatlan szigeten, majd rögtön ezután egy gépeltérítéses-kényszerleszállásos filmet sugároz – ez azért furcsa műsorpolitika. 

Románia uniós sorsa a következő hónapokban kell hogy eldőljön a novemberi országjelentéssel, de a bukaresti politikusok most mással foglalkoznak: egyik pillanatról a másikra, többségük számára váratlanul robbant ki a kormányválság. Talán mégis van valami összefüggés az unió és a bukaresti krízis között: aki a kockázatos folyamatot kezdeményezte, úgy gondolhatta, Románia 2007-ben úgysem lesz tag. Vagy azért, mert az unió úgysem akarja annyira a bővítést, vagy azért, mert Románia úgysem tudja teljesíteni a felvételi követelményeket. Nos, most már szinte biztosan nem, ha valóban hónapokra nem lesz rendes kormánya az országnak. 

A héten szerencsés körülmények közt véget ért román túszügy során számos furcsa fordulat történt. Az, hogy külföldi tévéseket elrabolnak Bagdadban, nem rendíti meg a világközvéleményt, az sem, hogy kiderül, maguk a tévések abszolút felelőtlenek saját biztonságukkal kapcsolatban, akkor és ott vannak, amikor és ahol köztudottan nem szabadna lenniük, ahol biztos, hogy lecsapnak rájuk. De hogy az első elrablók pénzt kértek, aztán átpakolták a foglyokat egy másik csoportnak, amely már a román csapatok kivonását követelte az életükért, ez feltűnőbb.