Fotó: vagta.hu
Ön szerint mi a jelentősége egy ilyen nagyszabású rendezvénynek? Mit
hozhat ez az ország „konyhájára”?
– Sokat utaztam a világban, és sok helyen láttam azt, hogy a saját
hagyományaiból minden ország, vagy éppen egy-egy város gyönyörű ünnepet tud
teremteni. Az együttlétnek ez a fajta felszabadult formája mindig hihetetlen
nagy örömforrás az emberek számára. Közösségképző erején túl, a nagyvilág felé
is láthatóvá és átélhetővé teszi egy-egy kultúra jelentősebb elemeit,
élményszerűbbé téve az ismerkedést egy ország kultúrájával.
Nemcsak a nemzeti kultúrán belül, hanem a nagyvilágban való láthatóság
szempontjából is óriási jelentősége van. Szabad szemmel is jól látható
jelenlétre tehetnek szert ezek a városok, ami egyrészt fontos a kultúránknak,
másrészt fontos a gazdaságunknak is.
Lassan két hónapja „szerveződnek”. Hogy állnak az önkormányzatok a
nevezéssel?
– Már nagyjából ötvennél tartunk. És szeretnénk legalább még ennyit.
Tisztában vagyunk azzal, hogy az első évben mindenki óvatosan reagál. Persze az
is jellemző, hogy azok a városok az érdeklődőbbek, ahol eleve van lovas élet. Jó
hír, hogy nagy támogatók is jelentkeztek, ezért az első száz nevezőnek ebben az
évben csak két millió forint lesz a nevezési díj – ez az eredeti összeg fele
csupán!
Már közhelyszerűen arról beszélnek a közéletben, hogy mennyire megosztott az
ország. Céljuk a Nemzeti Vágtával a vidék és a főváros konfliktusának oldása?
– Mesterségesnek tartom az ilyen típusú megosztásokat. Szerintem a vidék és
a főváros között nincs konfliktus. Mindenhol magyar emberek élnek, és
tapasztalatom szerint általában normalitás jellemzi az élethez való viszonyt,
nem pedig az, hogy ki milyen pártra szavaz. Az elejétől fogva hangsúlyoztuk,
hogy egy „politika feletti” rendezvényt szeretnénk megvalósítani. Ez egy
mindenki számára egyformán fontos esemény kell hogy legyen, politikai
kategóriáktól függetlenül. Nem látok különbséget abban, hogy ki milyen
polgármester vezette városként, vagy faluként jelentkezik, nem látok
megosztottságot, és nem is szeretném, hogy legyen.
Ismerve a mai politikai helyzetet, ez a „politika fölé emelkedés” nem
naivitás?
– Ez nem politikai, hanem egy kulturális nagyvállalkozás. Mi nem tekintjük
missziónknak, hogy az ország politikai egyesülése a Nemzeti Vágtán keresztül
jöjjön létre. Ez túlságosan bátor, vagy túl nagyképű elképzelés lenne, miközben
természetesen reménykedünk abban, hogy ez így lesz! Azt szeretnénk, hogy az
ország együtt legyen, függetlenül attól, hogy éppen hol, melyik városban vagy
településen éppen milyen párthoz tartozó polgármester működik.
Azt tapasztaljuk, hogy a helyi érdekek, még ha nem is függetlenek az országos
politikai összefüggésektől, azért sokkal inkább szólnak az ottani emberekről, és
arról, hogy ők hogyan akarják magukat meghatározni kulturális értelemben.
Hogyan alakult ki ez a különleges „hármasfogat”? Gondolok itt Önre, mint az
SZDSZ volt kampánytanácsadójára, Várhegyi Attilára, mint a Fidesz egykori
igazgatójára, és Tamás Istvánra, akinek közéleti affinitása szintén nem
ismeretlen.
– Nem tartom szerencsésnek a kérdésben rejlő szemléletet. Én nem az
SZDSZ-ből jöttem, nem voltam soha párttag, se politikus. Mint civil ember
döntöttem hat éve úgy, hogy szakmai munkával támogatom a pártot. Egyébként nem
tudom, hogy Tamás Istvánnak mi a politikai affinitása, azt sejtem, hogy ő
teljesen neutrális figura politikai értelemben. Várhegyi Attila pedig valóban a
Fidesznek volt a pártigazgatója, de tiszteletben tartjuk egymás politikai
ízlését, és mindannyian azt keressük ebben a projektben, hogy mi az, ami minket
összeköt, és nem azt, ami szétválaszt.
2007. 06. 15. (XI/24)
