Képünk illusztráció
Visszhangzik a média az internetes pedofilveszélytől, de még mindig tabutéma
a családon belüli zaklatás. Márpedig a statisztikák azt mutatják, hogy a
kiskorúakat érő szexuális bántalmazások 85 százalékát közeli családtag, rokon,
esetleg jó ismerős követi el.
Segélytelefonosok tudnak olyan apákról, akik képesek büszkélkedni azzal, mi
mindent „megcsinál” nekik a 2-3 éves gyermekük. Tóth Olga szociológus szerint a
kisgyermekek családon belüli molesztálása nem holmi modern kori aberráció, hanem
az emberiséggel egyidős jelenség, amely minden korban elítélendőnek, tabutémának
számított. Máig nagyon keveset tudunk róla, a szakirodalmak is elhanyagolják.
Csak az elmúlt egy-két évtizedben kezdtünk el nyíltabban beszélni arról a
szégyenről, amely eddig a pszichoterápiás szobákban is ritka téma volt.
Elsőként a múlt századelőn Freud szembesült sorozatban azzal, hogy a felnőttkori
neurotikus tünetek mögött kora gyemrekkori szexuális traumák állhatnak. Ezt a
megfigyelését általános nézetévé is avatta, amit a polgári közfelháborodás miatt
kénytelen volt visszavonni. Később, az 1930-as években az ideggyógyász Ferenczi
Sándor volt az, aki híres Nyelvzavar című előadásában ugyancsak beszámolt arról,
hogy rendszeresen találkozott, még jó családokból érkező klienseinél is, a
gyerekkori szexuális abúzus történeteivel.
„A szexuális traumának mint betegségkeltő tényezőnek jelentőségét nem lehet
eléggé hangsúlyozni – írja Ferenczi. – (
) Már meg sem lepődtem tehát, amikor
nemrég egy emberszerető lelkületű pedagógus keresett fel, és kétségbeesetten
közölte velem, hogy már az ötödik – magasabb körökben levő – családban kellett
felfedeznie, hogy a nevelőnők 9-11 éves fiúkkal szabályos házaséletet élnek.”
Ferenczi máig elfogadott magyarázata, hogy ilyenkor a felnőttek és a gyermekek
között egy sajátos nyelvzavar alakul ki. „Ez azt jelenti, hogy a gyerek
gyengédségre vágyik, és 4-5 évesen elér abba a korba, amikor a szexuális
érdeklődése is felébred. Ő a maga gyermeki módján »csábít«, amit a felnőtt
félreértelmez, s a maga felnőtt szexualitásával válaszol” – magyarázza Németh
Margit pszichológus. Tudvalevő, hogy 14 éves korig, ha a gyerek beleegyezésével
történik is a felnőttel való szexuális kapcsolat, az akkor is erőszakos
bűncselekménynek minősül. Azért derülnek ki ritkán ezek az esetek, mert a
gyermek koránál fogva nem tudja hova tenni a történteket, bűntudata alakul ki,
hiszen úgymond ő volt a csábító, amit tetéz a felnőtt elkövető zavart
viselkedése is. Nem beszélve arról, hogy a hozzátartozóját árulná el, ráadásul
nem is hisznek neki. Ezért csak később, a felnőttkori problémák mögül jönnek elő
ezek a történetek: identitászavarok, neurózisok, kapcsolati krízisek idején.
„Gyerekkori alvásproblémák, bepisilés, tartós magatartás-, kedélyzavar és
rengeteg egyéb tünet is utalhat szexuális abúzusra, de nyilván nem csak arra.
Tetézi a bajt, hogy az ilyenfajta gyanúsítgatás sajnos ma gyakori fegyver a
válásoknál, a láthatás megakadályozásánál is” – teszi hozzá Németh Margit.
Kórtünetek
2008. 10. 24. (XII/43)
