Történelmünkben végigkövethetőek az ember önhittségéből származó anomáliái, amikor is a fejlődés eredményeitől megszédülve olyan jogokat és lehetőségeket tulajdonít önmagának, amelyek sértik a természet rendjét. ő akarja meghatározni születésének (vö.: születésszabályozás, abortusz) és halálának (vö.: eutanázia) időpontját. A teremtő Isten funkcióit bitorolva élet és halál urának tekinti magát, ami egyfelől az őssejtkutatásban avagy a klónozás próbálkozásaiban, másfelől a halál-büntetés szorgalmazásában manifesztálódik. Legújabban pedig saját szuverén akarata révén kívánja meghatározni nemi hovatartozását is.
Ez utóbbiról A nemek forradalma címmel figyelemre méltó könyvet írt Gabriele Kuby.
A könyv azok ellen emel szót, akik a férfi és a nő nemi különbözőségét pusztán társadalmi konstrukciónak tartják, amit a „heteroszexuális patriarchátus" kényszerít az emberre. Ezt kell - szerintük - meghaladni. Föl kell tehát szabadítani az embert, hogy nemi hovatartozását a biológiai adottságaitól függetlenül, szuverén döntése alapján határozhassa meg. Ezért vezették be a gender fogalmát, amely eredetileg egy szó nyelvtani nemének megkülönböztetésére szolgált. Így a gendermozgalom azt sugallja, hogy minden lehetséges szexuális magatartás egyenértékű, s ezért ezeket a társadalomnak minden kritika nélkül el kell fogadnia.
2009. 09. 11. (XIII/37)
