A tizenhat éves Gábor apja kívánságának megfelelően egy budai elitgimnáziumba jár, miközben egy lepusztult pesti peremkerületben lakik. Gáboron rendkívül súlyos depresszió tört ki fél éve, árnyéka önmagának, aludni nem tud, magába fordult, kommunikálni nem lehet vele. Pszichiátere tanácsára szülei most iskolaváltást fontolgatnak. A fiú családi és egyéni problémáit ugyanis rendkívüli módon súlyosbítja, hogy teljesen kilóg az iskolai közegből, jóllehet társaitól semmilyen inzultus nem éri szerényebb anyagi háttere miatt. Az eseten sok csodálkoznivaló nincs, hiszen tudvalevő, hogy a főváros egyes budai és pesti kerületeinek életnívója között akkora különbség van, mint Hollandia és Románia között.
Juli tízéves, egy vidéki községben él, édesanyja gyesen van, apja alkalmi munkákat vállal. Nemrég az osztály színházba ment, s a részt vevő gyerekeknek ezer forintot kellett a programra befizetniük. A család egy hétig kuporgatott rá, majd a befizetés napján a gyerek csöndben hazavitte a pénzt a szüleinek azzal, hogy nem fizette be a színházat, mert látja, hogy ez az ezres mennyire hiányzik otthon.
Vajon a gyermekek miként élik meg lelkileg az egymás közti anyagi különbségeket, hogyan befolyásolja ez az önértékelésüket, jövőképüket, vagy egymással, szüleikkel, tanáraikkal való kapcsolatukat? A témában kevés hazai kutatás készült, az egyik legemlékezetesebb Darvas Ágnes és Tausz Katalin 2003-as vizsgálata volt, melyet mélyszegénységben élő iskolások körében folytattak, és kimutatták: pusztán a pénz és az anyagi javak hiánya nem károsítja lelkileg a gyermekeket, viszont a szegénységgel együtt járó társadalmi elszigetelődés – osztálykirándulásokból, sportéletből, számítógépes kultúrából, barátságokból való kirekesztődés – rendkívül személyiségromboló hatású. A társadalmi kirekesztettség kimutathatóan csökkenti az önértékelésüket: már gyermekkorukban nagyon pesszimistákká válnak, nem hisznek a kitörésben, így jövőbeni esélyeik is leromlanak.
A boldogtalanság szubjektív
Az anyagi különbségek, illetve az ezzel járó elszigetelődés nemcsak a legszegényebbeket frusztrálja, hanem gyakorlatilag minden társadalmi rétegben jellemző, ha nem is ekkora erővel. Pikó Bettina a kilencvenes évek közepe óta foglalkozik ifjúságkutatással, s a társadalmi egyenlőtlenségek egészségi állapotra gyakorolt hatását is vizsgálja. „Az, hogy mennyire viselik meg a gyerekeket a társadalmi különbségek, elsősorban nem a családjuk tényleges anyagi helyzetétől függ, hanem egyértelműen attól, hogy a fiatalok szubjektíven miként értékelik saját helyzetüket. Minél materialistább értékrendű egy fiatal – azaz minél inkább az anyagi javak, nem pedig a belső értékek fontosak a számára –, annál nagyobb elégedetlenség és frusztráltság jellemzi őt” – mondja az egészségszociológus.
„Egy középiskolások körében végzett friss kutatásunk egyértelműen kimutatta, hogy minél anyagiasabb gondolkodású egy fiatal, annál deviánsabb életmódot folytat. Korábban amerikai kutatók hívták fel a figyelmet arra, hogy a materialista attitűd jelentősebb szorongással jár együtt, s az érintettek hajlamosabbak a káros magatartásformákba is sokkal inkább belevetni magukat: bulizás, szex, különböző szerfüggőségek – nos, mindez nálunk is egyértelműen kimutatható.
A materialista fiatalok a legkevésbé boldogok és egészségesek, márpedig ők alkotják ma az abszolút többséget. A kutatásunk során kiderült, hogy a tizenéves lányok körében a drog-, cigaretta- és alkoholfogyasztás rendkívüli mértékben megugrott: a cigarettázás terén évek óta felülmúlják a fiúkat, de most már az alkoholfogyasztásban is beérték őket” – hangsúlyozza Pikó Bettina.
Felnőttek kicsiben
2010. 03. 19. (XIV/11)
