A forradalom alatt még egymással vállvetve harcoló magyar és román felkelők barátságának 1990 tavaszán már nyoma sem volt. Jó viszonyukat súlyosan megfertőzte a Vatra Romanesca által feltüzelt sajtó, amely a magyar kisebbség jogos követeléseit szeparatista törekvésekké nagyította fel. Az etnikai tüntetések február közepe óta váltották egymást, és a március 15-ei megemlékezések már rendkívül feszült légkörben zajlottak. Másnap Marosvásárhelyen súlyos incidensbe torkollott az értelmetlen gyűlölet. A többségében románok lakta Tudor lakónegyedben ugyanis egy patikára magyarul is kiírták: GYÓGYSZERTÁR, amit a szélsőségesek úgy értelmeztek, hogy a magyar tulajdonos ettől kezdve románokat nem szolgál ki. Talán ez volt az utolsó csepp a pohárban.
„Az ősz hajút üssétek!”
Március 19-én a főtéren a Vatra kezdeményezésére hatalmas, „tradicionális munkaeszközökkel” felfegyverkezett tömeg gyűlt össze a városháza előtt. A Görgény völgyéből buszokkal hozták be a leitatott parasztokat, akik azt követelték, hogy a helyi rádió szüntesse be a magyar nyelvű adásait, és Kincses Előd polgármester mondjon le. Ő hiába kért segítséget a miniszterelnöktől, ezért végül engedett a nyomásnak, és az erkélyre kiállva bejelentette, hogy távozik a posztjáról.
Ezt követően a sikertől felbátorodott csőcselék bejárta a várost,
és ahol magyar feliratot láttak, mind leverték, a kirakatokat pedig bezúzták. Valaki felvetette, hogy vonuljanak az RMDSZ székházához, amely a Bolyai utcában található. Erre többen a rég elhunyt tudós felkutatását kezdték követelni, hogy elbánhassanak vele. Így érkeztek délután négy órakor a helyszínre, ahol rárontottak az ott összegyűlt magyarokra. Ők bemenekültek az RMDSZ székházába, de a fejszékkel és husángokkal felszerelkezett tömeg „Halál a magyarokra!” – felkiáltással rájuk törte a vaskaput, és elözönlötték az udvart. A mintegy 70 főnyi magyarság csapdába került. A híres író, Sütő András tanácsára mindannyian a padlásra menekültek, és egy öntöttvas káddal elbarikádozták a feljáratot. A támadók erre megpróbálták felgyújtani az épületet, ami szerencsére nem sikerült nekik. Ekkor megpróbáltak villanyáramot vezetni a kádba, de ismét kudarcot vallottak. A bent lévők telefonon kértek segítséget, és minden eshetőségre számítva, összeírták az ostromlottak neveit, hogy ha tragédiába torkollnak az események, azonosítani lehessen őket.
A csőcselék több órán át randalírozott, kihajigálták a bútorokat és az írógépeket az ablakon. Az esti órákban végre megérkeztek a rendőri és katonai egységek, amelyek parancsnoka, Ion Judea ezredes személyesen garantálta Sütőnek és a bennrekedt magyaroknak a szabad elvonulást. Amikor azonban a katonák sorfala között fel akartak szállni az értük küldött ponyvás teherautókra, valaki hirtelen felkiáltott: „Ott van, őt üssétek, az ősz hajút”, majd néhány vehemens tüntető felugrált a platóra, és láncokkal, botokkal esett neki Sütőnek és az egyik kolléganőjének. Az idős írónak több bordája is eltört, és egyik szemét kiverték. A katonák nem mertek közbeavatkozni, ezért a többiek visszamenekültek az épületbe. Végül nagy nehezen el tudott indulni az autó, és a sebesülteket kórházba szállították.
2010. 03. 19. (XIV/11)
