A börtön ablakán besüt a nap

Deák Zoltán történetének első fele sok tekintetben tipikusnak mondható. Elvált szülők gyermekeként tinédzserkorában a lázadó, deviáns „kultúrkörben" érezte magát igazán otthon, olyannyira, hogy a középiskolát sem fejezte be - mire kirúgták volna, otthagyta a túl sok kötöttséggel járó intézményt. „Először csak alkalmilag követtem el néhány bűncselekményt, majd tudatos bűnözővé váltam. Összesen nyolc évet töltöttem rács mögött betörések, csempészés és egyéb üzletelgetések miatt" - emlékszik vissza a most negyvennyolc éves férfi. Bár mindig nyitott gondolkodású volt, a küzdősportok mellett is sokat olvasott, a kereszténységet a „világ legnagyobb hülyeségének" tartotta.

„Teljesen materialista voltam, így engem is meglepett, amikor az egyik barátom sírjánál belém hasított a kérdés, hogy valóban itt van-e vége az életnek. Amikor pedig 1999-ben hosszú bujkálás után bevittek, hogy 3 és fél éves büntetésemet letöltsem, két keresztény könyv akadt a kezembe a zárkámban. Attól kezdve esténként rendszeresen imádkoztam a saját szavaimmal, hogy Istenem, ha vagy, mutasd meg, hogyan lehet téged megtalálni, és mi a baj az életemmel " - meséli Zoltán, miként kezdődött a változás az életében. A döntő lökést végül az adta, amikor Sopronkőhidán egy hívő börtönőr összeismertette a Hit Gyülekezete egyik munkatársával. „A beszélőn mondtam neki, hogy addig innen el nem megy, amíg meg nem mondja, hogy mit kell csinálnom. Azzal indított, hogy bűnös vagyok, ami nem volt nagy meglepetés. Aztán elmagyarázta, hogy ez nemcsak azokra vonatkozik, akiket a bíróság elítélt, hanem minden emberre. Beszélt a Jézushoz való megtérésről is, mire megkérdeztem, hogy ehhez milyen tanfolyamon kell részt venni. Amint megértettem, hogy ehhez elég egy őszinte imát elmondanom, azonnal meg is tettem. Attól a naptól kezdve teljesen feladtam a régi életemet, megváltoztam" - folytatja a történetet Zoli. Mindez 2000 decemberében történt, nem egészen egy évvel a szabadulása előtt, amire az újdonsült testvérek segítségével céltudatosan készülni kezdett. Például azzal, hogy a súlyzózások helyett a tenyerét kezdte edzeni - mondván, a segédmunkához érdes tenyérre van szükség. A munka mellett a tanulásra is nagy hangsúlyt fektetett, olyannyira, hogy a következő években nemcsak az érettségit szerezte meg, hanem a Szent Pál Akadémia teológusdiplomáját is. Tíz évvel a szabadulása után Zoli Sopronban él feleségével és kisfiukkal - és családját becsületes munkából tartja el.

A keményfiúk megtörnek