Miért volt szüksége az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának őstörténeti témacsoportra? Korábban nem zajlottak erre az időszakra vonatkozó kutatások? Önök teljesen új felfogást képviselnek, vagy építenek az eddig bevett eredetmagyarázatra?
– 2012-es megalakulásunk előtt nem volt szervezett formája a magyar őstörténet kutatásának, ami azért probléma, mert ez egy több tudományágat is magába foglaló témakör. Valamennyi illetékes tudomány forrásanyagát figyelembe kell venni és összegezni ahhoz, hogy érdemi eredményt tudjunk felmutatni. Természetesen előttünk is nagyon komoly munka zajlott ezen a téren, de jobbára egymástól elszigetelten, személyekhez vagy intézményekhez kötődően. Mivel a tudomány folyamatosan fejlődik, az új leletek fényében mindig újra kell gondolni a munka bizonyos területeit, és sajnos a mi esetünkben ritkán fordul elő olyan forráscsoport, amely alapjaiban rázná meg ezt a diszciplínát. Az őstörténet-kutatásnak nagy bánata, hogy a honfoglalás előtti időszakból nem nagyon voltak régészeti leleteink, az elmúlt 6-7 évben azonban hatalmasat léptünk előre. Kiderült, hogy Ukrajnában és orosz területeken is erőteljesen magyar-gyanús lelőhelyek vannak. Ezekre helyi kutatók hívták fel a figyelmünket, és így csatlakoztunk ahhoz a sztyeppei magyar jelenléttel foglalkozó konferenciasorozathoz, amely ukrán kezdeményezésre jött létre.
Ez az elmúlt időszakban előkerült forráscsoport mennyiben helyezi új megvilágításba eddigi ismereteinket a magyar őstörténetről? Tíz év múlva mást tanulnak majd a diákok a történelemkönyvekből, mint a mostaniak?
2015. 04. 10. (XIX/15)
