Nézze meg a cikkhez kapcsolódó videónkat!
„A legnagyobb nehézséget nekem a kitartás jelentette. Az, hogy amikor felismerem, hogy mi mindent nem tudok, akkor ne hagyjam abba, hanem elkezdjek tanulni. Aztán akkor se hagyjam abba, ha nagyon nem megy semmi” – meséli Kuru Antal. Elmondása szerint életében a nagy fordulatot az jelentette, amikor egy borsodi cigánytelepről 18 évesen bekerült a 2011-ben induló Snétberger Zenei Tehetség Központba, amit hátrányos helyzetű, tehetséges roma fiatalok számára hozott létre a világhírű gitárművész. (Nyomortelepek kincsei. Interjú Snétberger Ferenccel. Hetek, 2012. március 23.)
„Sajókazán az Ámbédkar Iskolába jártam (ez Derdák Tibor neves roma iskolája – a szerk.), ahol az egyik tanárom buzdított arra, hogy menjek el Miskolcra a Snétberger Központ meghallgatására” – mondja Antal, amikor az indíttatásáról faggatjuk, hiszen zenészcsalád nem állt mögötte, képzettsége nem volt. Egyedül tanulgatott gitározni, ráadásul viszonylag későn, 13 éves korától, egy maga fabrikálta gitáron, amit elmondása szerint fából, damilból eszkábált össze, miután megfigyelte, mások hogyan gitároznak a tévében. Aztán 14 évesen kapott egy kis gitárt, és azon játszott éjjel-nappal, többnyire egymagában.
2016. 04. 08. (XX/14)
