Hiába érkezett az egyszeri érdeklődő már jó órával az előadás előtt a tekintélyes Kölni Egyetem díszelőadójához, semmi esélye sem volt a bejutásra. Az ezernél is több főt befogadó terem ugyanis színültig megtelt, sőt a hoppon maradtaknak alkalmi, videoközvetítésre kijelölt helyiségben is már csak a lépcsőn volt szabad ülőhely – talán még egy-kettő.
A nagy érdeklődés nem volt meglepő. Ugyanis napjaink egyik legnépszerűbb, az amerikai és nyugat-európai egyetemisták körében valóságos popsztárnak számító Judith Butler tartott előadást: az erőszaknélküliség politikája és etikája, valamint az „új gondolkodással” szembeni ellenállás volt a téma.
Butler számára jutalom-előadások voltak ezek. A Kölni Egyetem ugyanis az Albertus Magnus tiszteletbeli professzori címmel tüntette ki az idén hatvanéves filozófus–szociológusnőt. A 2005-ben alapított díjról sok mindent elmond, hogy a tudományos élet olyan jelentős képviselői kapták meg korábban, mint a világhírű Noam Chomsky vagy Giorgio Agamben. Butlernek nem ez volt az első rangos kitüntetése Németországban. 2012-ben a még nagyobb presztízzsel járó Adorno-díjat söpörte be Frankfurtban, igaz, a díj odaítélése akkor nem volt kritikai visszhangoktól mentes. Ahogyan Butler pályafutása sem az. De ki is valójában ez, az előadásai során olykor teátrálisnak tűnő hölgy, akit a díj átadásakor a világ jelenlegi legnagyobb hatású filozófusaként mutattak be laudátorai?
2016. 07. 22. (XX/29)
