Az 1980-as és ’90-es években az amerikai politikában egyfajta axiómaként tekintették azt, hogy az elnököket az evangéliumi keresztények választották meg. Ronald Reagantől Bill Clintonon át George W. Bushig minden elnök profitálhatott a világ legnagyobb evangéliumi keresztény blokkjának (a kategória definíciójától függően a létszámukat 30 és 94 millió fő közöttire becsülik) szavazóerejéből. A kérdés, amit az elmúlt napokban-hetekben számos keresztény és mainstream online média, többek között a Charisma, a The Christian Post, a CBN, a CNN, a The Washington Post, a The Huffington Post és a The Guardian is boncolgatta azt, hogy vajon ettől mennyiben különbözhet az idei szavazási arány, illetve hajlandóság.
Az evangéliumi keresztények legfontosabb szempontjai, melyek alapján választanak, a következők: a megfelelő elnökjelölt védje a családi értékeket, a hagyományos házasság intézményét (mely egy férfi és egy nő között köttetik), azonban megoszlik a véleményük abban, hogy mennyire fontos szempont az, hogyan viszonyul a leendő elnök a különböző etnikumokhoz, a vallásszabadsággal kapcsolatos kérdésekhez, milyen az erkölcse és a karaktere, és kiket jelöl majd legfelsőbb bíráknak megválasztása után.
A The Washington Post-ABC legutóbbi felmérése szerint az aktív evangéliumi szavazók 71 százaléka támogatja Donald Trumpot mint a Hillary Clintonnal szembeni „kisebbik rosszat”. Trump fő támogatói az előző választásokkal eltérően már nem várják el tőle, hogy feddhetetlen keresztény legyen, csupán azt, hogy hatékonyan vissza tudja fordítani azokat a bibliai értékekkel szembemenő és korlátozó, sőt azokat veszélyeztető folyamatokat, melyek Barack Obama elnöksége alatt megerősödtek.
John Zmirak, a The Stream online híroldal főszerkesztője szerint az evangéliumi keresztényeknek nem az erkölcsileg tökéletes „politikai megváltóra” kellene várniuk, hanem felismerni, hogy Donald Trump a két jelölt közül az, aki kevésbé veszélyes az evangélium szabad hirdetésére, a keresztény intézmények biztonságára (beleértve az oktatási intézményeket, a házasságot és a családot), valamint a meg nem született gyermekek életére. A főszerkesztő érthetőnek tartja, hogy számos keresztény viszolyog Trump erkölcstelen tetteitől és megnyilatkozásaitól, de példaként hozza fel Winston Churchillt, aki naponta ivott, nem is keveset, trágár megnyilatkozásai voltak, agnosztikus volt, és sokan ma már rasszistának is bélyegeznék, azonban megvédte a keresztény intézményrendszert és a szabadságjogokat, általában véve a nyugati demokráciát. Értékelése mégis egyértelműen pozitív, mert az utókor ellenfeléhez mérten ítéli meg tetteit, figyelembe véve azt, hogy milyen veszélytől mentette meg a világot.
Ezzel együtt a történelem során számos alkalommal álltak félre a közügyektől a keresztények, mert nem találtak az erkölcsi elveiknek megfelelő politikai vezetőt. Zmirak szerint rá kell döbbenniük, hogy egy bukott világban élünk, ami alá van vetve az erőszaknak. A keresztények felelőssége, hogy például az Egyesült Államokban a mindenkori elnök védelmet nyújtson azoknak az állampolgároknak, akiket képvisel. „Nem kell elvárnunk azt, hogy tökéletesen csillogjon az eszköz, amit ennek a megvalósítása során alkalmaz” – írja Zmirak.
Steve Strang, a Charisma alapítója egy amerikai televíziós műsorban Trumpot a bibliai Círusz perzsa királlyal hozta párhuzamba, megerősítve ezzel azon véleményét, hogy Isten nehéz időkben nem hívőket is használhat tervének és céljainak előmozdítására, ahogy Círuszt is felhasználta arra, hogy népe hazatérhessen Izrael földjére (lásd keretes cikkünk). Beszélgetőpartnere, Zach Drew – John Zmirakhoz hasonlóan – szintén Churchillt említette, akinek a hatalomra kerülése fordulatot hozott a második világháború menetében.
„A brit miniszterelnök szintén nem volt keresztény, viszont Isten nagy dolgokra használta” – mondta Drew, aki hozzátette: az evangéliumi kereszténység jelenleg kultúrharcot vív Amerikában, akár tudatában van ennek, akár nem. Strang véleménye, és a bibliai Prédikátor könyve szerint is ideje van a háborúnak és ideje a békének, vagyis ahogy az ember nem akar békés vezetőt háborús időben, háborús vezetőt sem szívesen látna a hatalomban a nyugalom időszakában.
A Charisma alapító-főszerkesztője szerint visszatekintve érthető, hogy Winston Churchill nem funkcionált jól békeidőben, mert háborús vezető volt, ahogy Drew szerint Trump is az. Strang hozzátette: ez a választás rendkívül fontos, ennek ellenére sok keresztény azt tervezi, hogy otthon marad, mivel nem tud a lelkiismeretének megfelelően dönteni, vagy nem gondolja, hogy a szavazata számít. Az otthonmaradás azonban szerinte nem megoldás, mivel a keresztény szavazatok valódi változást hozhatnak.
Soros vagy Círusz?
2016. 10. 14. (XX/41)
