Demográfiai sikersztori Izraelben

Demográfiai válság; demográfiai katasztrófa” – 1998-ban, vagyis húsz évvel ezelőtt, Izrael alapításának ötvenedik évfordulóján mind a szakmai műhelyekben, mind a sajtóban ez volt a meghatározó álláspont. Az izraeli zsidó lakosság körében ugyanis a születések száma csökkent, a posztszovjet bevándorlás már kimerülőben volt, s további jelentősebb hullámra sem lehetett számítani. Ezzel szemben az izraeli arab lakosság termékenységi rátája nagyságrendekkel nagyobb volt. Reális forgatókönyvnek tűnt, hogy a zsidó etnikai többség néhány évtizeden belül Izraelben elolvadhat vagy minimálisra csökkenhet. Utólag egyértelműen látszik, hogy a fenti demográfiai tendenciákat az úgynevezett „béketeremtő” nagyhatalmak is igyekeztek Izrael kárára kihasználni, s érvként használni arra, hogy Izraelt „visszagyömöszöljék” az úgynevezett ’67-es határok mögé, mondván, hogy a demográfia is ezt észszerűsíti. Jasszer Arafat világosan értette ezt a logikát, s kíméletlenül ki is használta. 1996-ban arab diplomatáknak egyértelművé tette az ezzel kapcsolatos stratégiáját: „Meg kívánjuk semmisíteni Izraelt, s egy palesztin államot akarunk létrehozni. Elviselhetetlenné tesszük az életet a zsidók számára egyrészt a pszichológiai hadviselés, másrészt a népességrobbanás révén. A zsidók nem akarnak majd arabok között élni…” Arafat ebben az időben szeretett az arab nők méhéről úgy beszélni, mint titkos demográfiai bombáról.

Anyaméhek háborúban

A dolgok ráadásul a 2000-es évek elején még rosszabbra fordultak. A fenti stratégia értelmében Arafat elindította a második intifádát, ami mindennapos terrortámadásokat jelentett, mindamellett rendkívül sok kárt okozott az országnak mind emberileg, mind gazdaságilag. Ebben a helyzetben reálisnak tűnt – s a palesztinok számoltak is ezzel – egy másik következmény, mégpedig a kivándorlás, amely a negatív demográfiai tendenciákat tovább erősítette volna. Ebben az időben születtek olyan előrejelzések, amelyek szerint 2020-ra az arab lakosság aránya meghaladja majd a zsidó lakosságét. A fejleményeket látva akkoriban Bill Clinton minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy az izraelieket rávegye a palesztinokkal való megegyezésre, már csak azért is, hogy a szükségszerű demográfiai katasztrófát elkerüljék. Az akkori amerikai elnök egy amerikai zsidó szervezet képviselőinek mondta a következőket: „A földrajzi és a demográfiai tények nem változtak. A palesztinoknak sokkal több gyerekük van, mint amennyit maguk szülnek vagy importálnak.” Ám az előzetes negatív forgatókönyvek nem igazolódtak be. Az izraeli zsidó családok ugyanis a 2000-es évek második felétől elkezdtek egyre több gyereket vállalni. Annyira, hogy a tendenciák mára teljesen megfordultak, s 2015-ben a zsidó népesség termékenységi rátája már elérte, sőt meg is haladta az arab lakosságét. Ráadásul ezzel két évtized leforgása alatt még a palesztin propaganda vitorlájából is sikerült kifogni az egyik legerősebb szelet: az arab népességrobbanásét.