A bibliai csodákat és ezek érvényességét védelmezőket a hivatalos racionalisták olyan csoportokként igyekeztek beállítani, akik a józan keresztény hitet az okkultizmus alapján próbálják kikezdeni. Többek között például a pünkösdi-karizmatikus keresztény közösségeket, személyiségeket veszedelmes eretnekekként bélyegezték meg, akik New Age-dzsel, hipnózissal és más, a bibliai kijelentéstől, szellemiségtől idegen pszichotechnikákkal tévesztik meg a keresztény világot. Némely kritikus olyan messzire ment a vádaskodásban, hogy az evangéliumi hit természetfölötti erejét képviselő személyiségeket az utolsó idők hamis prófétáival, antikrisztusaival azonosította. Ez azonban szélsőséges és igaztalan állítás a Szentírás csodáiban, jeleiben hívőkről és az isteni erő (görögül dünamisz) védelmezőiről. Ugyanis a csodatevő Istenben hívő keresztények szintén elutasítják az okkult erőkön alapuló praktikákat; ugyanakkor azonban hangsúlyozzák, hogy Isten is rendelkezik az empirikus világot meghaladó és abban változást létrehozó erővel és hatalommal, amelyet az emberek rendelkezésére is bocsáthat.
A csodákban hívők és az azokat tagadók közti csatározások azonban nem csak a különféle keresztény irányzatokat állították egymással szembe: a zsidó valláson belül is hasonló viták jellemezték a különböző irányzatokat. Schneersohn csodarabbit teológiai ellenfelei ugyanúgy okkultizmussal, parafenoménekkel hozták kapcsolatba, mint azokat a pünkösdi-karizmatikus személyiségeket, akik Istent úgy is hirdették a hívőknek, mint gyógyítót (héber kifejezéssel: rófé).
Minden ellenkező híreszteléssel szemben a gyógyító csodákban hívők jelentős része elfogadja az orvostudomány pozitív szerepét a gyógyításban. Voltak ugyan kis létszámú szélsőséges csoportok (talán vannak most is), amelyek minden orvosi beavatkozást, terápiát a gonosz munkájának minősítettek, s ezért tagjaiktól elvárták, hogy betegségük esetén ne forduljanak orvosokhoz, hanem kizárólag Istent hívják segítségül. Számos esetben azonban a kérésekre elmaradt a válasz, ezért az e csoportok köreiben előforduló tragédiák jogos felháborodást váltottak ki a társadalomban. Az Isten gyógyító erejében hívők nagy része azonban nem lát a kétféle, isteni és emberi terápia között kibékíthetetlen ellentétet, hiszen a természettudományos eredményeken alapuló gyógyítási módok nem sértik a bibliai hit törvényeit, sem a hívők lelkiismeretét. A szakszerű orvosi ellátás mellett a beteg gyakorolhatja gyógyulásával kapcsolatos személyes hitét az Istenben.
Az összeférhetetlenség a nem Istentől származó szellemi erővel vagy pszichikai energiákkal való különféle gyógyítási módok, és a bibliai alapokon álló gyógyító csodák között áll fenn. A kettő közötti lényeges különbséget nemcsak a materialisták, hanem azok a keresztények sem hajlandók figyelembe venni, akik szerint a csodák korszaka már a múlté.
Az alábbiakban azokat a főbb bibliai kijelentéseket, állításokat idézzük fel, melyek alapján a rabbik, próféták, apostolok, prédikátorok az isteni gyógyulást hirdették az embereknek.
A betegség eredete
1998. 06. 13. (II/24)
