A tudomány káprázatos fejlődése azonban kétél? fegyver, amely magára a tudományra is visszaüthet. Az emberiség egy jelentős része, jóllehet csodálja a tudomány eredményeit, saját életében annak nem áldásait, hanem hátrányait érzékeli (gondoljunk csak a modern fegyverrendszerek pusztításaira, a környezetrombolásra, a természet általános visszaszorítására a hatalom mindenkori birtokosainak rövidtávú haszna érdekében). Ez a tudomány iránti érdektelenséghez, vagy éppen tudományellenességhez vezethet. Másrészt jelentős azoknak a száma is, akik olyan kérdésekre is a tudománytól akarnak választ kapni, amelyekben a tudomány nem illetékes. Ez felveti a tudomány művelőinek azt a felelősségét, hogy fokozottabb figyelmet kell fordítaniuk a tudomány fogalomkörének, saját kompetenciájának és határterületeinek minél megnyugtatóbb tisztázására.
Az egyik legizgalmasabb határfelület a tudomány és a hit, mint két különböző realitás között húzódik. A tudomány és a hit kölcsönös kapcsolatainak felderítéséhez – feltételezve, hogy léteznek ilyenek – mindenekelőtt a tudomány és a hit fogalmából kell kiindulnunk.
A tudomány szerepének felértékelődése sokakban azt a meggyőződést erősíti meg, hogy a tudomány végül teljes világmagyarázatra is képes lesz. Heller Ágnes neves filozófus szerint a tudomány már ma is teljes világmagyarázatra tart igényt a vallás helyett, abban az értelemben, hogy "a modern világ nem tudja magát reprodukálni tudomány nélkül, ahogy képes magát reprodukálni vallás nélkül. A modern világban sok kultúra és vallás él együtt és egymás mellett. Bombay, Sanghaj és Budapest iskoláiban más és más vallást tanítanak, ha tanítanak vallást egyáltalán. De mindenütt ugyanazt a fizikát és matematikát tanítják, és valóban mindenütt tanítják."
Mi a tudomány?
Az Oxford Értelmező Szótár úgy definiálja a tudományt, hogy az "szervezett tudás, amelyhez főként megfigyeléssel és a tények vizsgálatával juthatunk a fizikai világról, a természettörvényekről és a társadalomról...". Más megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a tudomány csak azokkal a dolgokkal foglalkozik, amelyek az öt érzékszervünkkel megfigyelhetők vagy megmérhetők. George Gaylord Simpson, a Harvard Egyetem paleontológus professzora szerint a tudomány célja az, hogy folyamatosan összegyűjtsük és megmagyarázzuk a tényeket, amelyek a minket körülvevő univerzumból származnak. Más kutatók azt emelik ki, hogy a tudomány elsődlegesen egy módszer, amely működésben lévő dolgokkal (objektumokkal) foglalkozik (1) megfigyelés és megtapasztalás (kísérletezés), (2) elemzés, (3) valamely természettörvény (vagy fogalom) leszármaztatása, (4) illetve ezen törvények által tehető előrejelzések útján. A tudománynak az is jellemző vonása, hogy valamilyen rendszert vizsgál működés közben, vagy – bizonyos, korlátozott feltételek között – ilyen rendszer létrehozására irányul.
A tudományos módszer tekintetében nehezebb helyzetben vannak azoknak a tudományterületeknek a képviselői, amelyek egyszeri és megismételhetetlen események kutatására, reprodukálására irányulnak, amelyekben a történetiség valamilyen alapvető rendező elvet képvisel. Példaként nemcsak a klasszikus értelemben vett történettudományt, de a történeti földtant, az őslénytant (paleontológiát) vagy a feltáró régészeti tudományt (archeológiát) is felhozhatjuk. E tudományterületeken alapvető jelentősége van annak, hogy volt-e megbízható szemtanú, aki valamilyen, tudományosan értékelhető dokumentumot hagyott hátra, továbbá milyen segédtudományok keresztreferenciái támasztják alá közvetett módon a vizsgálat minél nagyobb objektivitását.
1998. 08. 29. (II/34)
