Mi, a XX. század végén élő emberek különleges helyzetbe kerültünk elődeinkhez képest. A történelem fordulópontján élünk, abban az egyedüli generációban, amely a viszonylagos fejletlenségből az űrkorszakba való átmenetet éli meg. Mindebben a természettudományok és az ezek eredményein alapuló technika és technológia – egyre gyorsuló, bizonyos területeken ugrásszer? – fejlődésének alapvető szerepe van. A tudomány súlyának szinte hihetetlen megnövekedését jelzik az alábbi, szintetizált statisztikai adatok: az utóbbi száz évben született az emberiség által elért tudományos eredmények 99,9 százaléka, de úgy, hogy első ízben 1900 és 1950 között kétszereződött meg az emberiség össztudása; majd az újabb megkétszereződésre már tíz év is elég volt. Ma ott tartunk, hogy minden második évben megduplázódik az emberi ismeretek összessége, a valaha élt összes tudós 80 százaléka ma dolgozik. Az informatika, amely a tudományos fejlődés egyik motorja, egyes becslések szerint 18 hónaponként kétszerezi meg a számítógépek teljesítményét.