hetilap

"Nincs vesztegetni való időnk" – mondta II. János Pál háromnapos egyiptomi
körútja során, ahol békére, harmóniára és ökumenizmusra szólította fel a
muzulmán és a keresztény világ képviselőit. "Munkálkodnunk kell a vallások
közti párbeszéd erősítésén, amely a remény fontos jele a világ népei
számára". A 79 éves pápa személyében első ízben tett látogatást katolikus
egyházfő a 90 százalékban muzulmánok lakta, 64 millió lakosú Egyiptomban, ahol az
ország elnöke, Hoszni Mubarak fogadta.

Útja során a vatikáni egyházfő találkozott a szunnita muzulmán közösség egyik
legbefolyásosabb vezetőjével, Mohammed Sayad Tantawi sejkkel, illetve az ország
lakosságának 10 százalékát kitevő ortodox kopt közösség vezetőjével, III.
Shenoudával is. Egyiptomban a muzulmánok és a keresztények között súlyos
ellentétek húzódnak. II. János Pál látogatását is beárnyékolta egy véres
incidens, amire az elmúlt három évtizedben nem volt példa: február elején a
muzulmán és a keresztény lakosság között kirobbanó, három napig tartó
összecsapások során húsz kopt keresztény, illetve egy muszlim vesztette életét.

Egyiptomban egyébként a keresztényeknek csupán egy töredéke – mintegy 200 ezer fő
– vallja magát Róma követőjének. A többiek az ortodox kopt közösséghez
tartoznak, amely nem ismeri el a Vatikán tekintélyét, s az ebből fakadó feszültség
mintegy másfél évezrede erőteljes válaszvonalat jelent a két egyház között. A
pápa ezért felszólította az egyiptomi koptokat, hogy kezdeményezzenek tárgyalásokat
a Vatikánnal, s vessenek véget a kereszténységen belüli "fájdalmas
ellentéteknek".

A Kairóban celebrált ökumenikus imán a pápa megemlítette, hogy a Vatikán hajlandó
újratárgyalni a római katolikus egyház elsőbbségének kérdését, arról viszont
nem beszélt, mely területeken lenne hajlandó lemondani hatalmáról. "Róma püspöki
szolgálatáról annyit mondhatok, hogy együtt kell megtalálnunk azt a formát, amelynek
keretében ez olyan szolgálattá válhat, amelyet mindenki elismer". Az elismerés
egyelőre azonban úgy tűnik, várat magára, hiszen az ortodox kopt vezetők egyike sem
vett részt az imatalálkozón.

II. János Pál látogatásának csúcspontjaként ellátogatott a Sínai-hegy lábánál
fekvő ortodox Szent Katalin monostorba is – a hagyomány szerint Mózes itt kapta
Istentől a Tízparancsolatot –, hogy "buzgón imádkozzék a békéért és a
vallások közti harmóniáért", és "az emberiség családja felé tett
szolgálatként" a három nagy monoteista vallás, a kereszténység, a zsidóság és a
muzulmán világ megbékélését sürgette. (Hetek, 1999. január 23., Isten hegye nyomában)

A görögkeleti egyházfő az iránti reményét fejezte ki, hogy II. János Pál
segítségével előmozdítható a keresztény egység. A Szent Katalin monostor
vezetője, Damianosz érsek viszont úgy véli: a nagyobb engedményeket mindenképpen
Rómának kell megtennie. Riporterek kérdésére válaszolva Damianosz elmondta:
lehetségesnek tartja ugyan a két egyház egyesülését a jövőben, ehhez azonban
szerinte csoda kell. Talán éppen a sors fintora, hogy az egyházak megbékéléséért
imádkozó pápának nem engedélyezték, hogy misét celebráljon a monostorban. A
katolikus egyházfő így kénytelen volt beérni azzal, hogy a monostor falain kívül
vezessen imát hívei körében. A Vatikán arra sem szolgált magyarázattal, miért
kellett II. János Pálnak egy megvalósulatlanul maradt álmával hazatérnie: úgy
tűnik, örökre titok marad, miért nem sikerült a vatikáni egyházfőnek
"összeterelgetnie" a három nagy vallás vezetőit a Sínai-hegyen.

A közel-keleti zarándoklatnak azonban még nincs vége: II. János Pál március
21–26. között Izraelbe, Jordániába, illetve palesztin fennhatóság alatt levő
területekre is ellátogat. A pápa kritikusai kíváncsian várják, mit hoz az izraeli
út: ők ugyanis úgy vélik, a mostani zarándoklatok célja az, hogy a Vatikán a
Közel-Keleten is kiterjessze befolyását. Február elején a Vatikán és a Palesztin
Felszabadítási Szervezet (PFSZ) aláírt egy közös megállapodást, mellyel a
Szentszék kifejezte: "morálisan és törvényesen is elfogadhatatlannak tartja",
hogy Izrael egyoldalúan közelíti meg a Jeruzsálem státuszára vonatkozó kérdést, s
nem hajlandó beleegyezni abba, hogy három ország fővárosává váljon. Emiatt a
kritikusok csak még inkább igazolni látják azon feltevésüket, hogy a Vatikán egyre
inkább belebonyolódik a közel-keleti politikába. (Hetek, 2000. február 19., Vatikáni támogatás Arafatnak)

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek