Kathryn Kuhlman (Youtube/Jennifer LeClaire Ministries)
A nők a gyülekezetekben tipikusan a karitatív tevékenységekkel, az oktatással és a segítő szolgálatokkal voltak elfoglalva. "Az új évezred elérkezte olyan feladatokat állít az egyház elé, és olyan szolgálati lehetőségeket nyit meg, amelyek betöltéséhez minden elérhető emberre szükség lesz" – közölte Juanita Bynum New York-i prédikátor. Bynum szerint a keresztény szolgálatra való alkalmasság nem kötődhet nemi különbségekhez, csak az elhíváshoz és a szellemi erőhöz. Ennek ékes példáját nyújtják azok a keresztény nők, akik férjük oldalán vagy önállóan sikeres keresztény szolgálatot építettek ki az elmúlt évtizedekben.
Az elmúlt 25-30 év eddig példátlan változást hozott a világ szinte minden táján. Jane Hansen, egy keresztény női mozgalom, az Aglow International vezető egyénisége szerint az a gyógyító és helyreállító munka, melyet a keresztény nők életükben megtapasztalnak, nem az egyházban betölthető vezető pozíciókról szól, nem arról, hogy vajon asszonyok pásztorolhatnak-e gyülekezeteket a Biblia szerint – de még csak nem is a feminizmusról. Ahhoz azonban, hogy a nők valóban hatékony támogatói és végzői legyenek az egyház előtt álló feladatoknak, maguknak is szükségük van szellemi és lelki gyógyulásra mindazokból a félreértelmezett szerepekből, amelyekbe magukat helyezték, és amelyekbe környezetük helyezte őket. A női szerep félreértelmezése természetesen szorosan összefügg a férfiszerep válságával. A hatvanas-hetvenes évek dühös feminizmusa nem tudta megoldani sem a nemek közötti egyenlőtlenség, sem az erőszak felvetette valós problémákat, elkezdett azonban egy végére érhetetlen erőharcot a nemek között, amely a mai napig tart.
A különböző keresztény egyházakban kialakult és sikeressé vált női szolgálatok éppen annak köszönhetik népszerűségüket, hogy a Biblia tanításaira alapozott válaszokat igyekeznek adni a nők specifikus problémáira.
Ugyanakkor nem mondható, hogy a női szolgálatok üzenetei kizárólag a nőknek szólnak, hiszen az evangélium, a megtérés és a gyógyulás üzenete egyetemes minden ember számára. A nők egyházi szerepvállalásának fontosságát többek között David Yonggi Cho pásztor véleménye támasztja alá. Yonggi Cho a világ jelenleg legnagyobb létszámú keresztény gyülekezetét vezeti Dél-Koreában, Szöulban. Egyik prédikációjában maga tett bizonyságot arról, hogy ekkora növekedés (gyülekezete jelenleg közel egymillió tagot számlál) nem lett volna lehetséges a gyülekezet nőtagjainak aktív munkája nélkül. Cho – aki egyébként a Nemzetközi Gyülekezetnövekedési Szervezet, a Church Growth International alapító vezetője – a dinamikus gyülekezetnövekedés elengedhetetlen feltételének tekinti a nők tevékeny részvételét például az evangélium hirdetésében és az új megtérők felé való szolgálatban.
A számos keresztény nőszervezet között az egyik legkorábbi a Women\'s Aglow Fellowship International. 1967-es alapításukkor a Teljes Evangéliumi Keresztény Üzletemberek szervezetének női változata kívántak lenni azzal a céllal, hogy a különböző felekezetekhez tartozó karizmatikus nők számára lehetőséget nyújtsanak a kapcsolatok építésére, illetve elősegítsék szellemi növekedésüket, ajándékaik és vezetési képességeik fejlesztését, és Jézus szeretetét hirdetve szolgáljanak az arra rászorulók felé. Gyors iramú növekedésük a nyolcvanas években megrekedt.
A mozgalom nemzetközi elnöke, Jane Hansen elsősorban abban látja az átmeneti visszaesés okát, hogy a karizmatikus mozgalomban, amelyből az Aglow is kinőtt, ekkorra a gyülekezetek már jobban ki tudták szolgálni a nők szellemi igényeit. Ugyanakkor a nők nagy számban álltak munkába, és már kevesebb szabadidejük jutott a kapcsolatápolásra, közös bibliatanulmányozásra és imacsoportokra, mint korábban. Az Aglow-nak igazodnia kellett a változó idők új követelményeihez. Hansen ennek ellenére nem tekinti gyümölcstelennek a kezdeti húszéves időszakot: úgy véli, ez volt a felkészülés ideje, amikor szellemileg megerősödtek, és felkészülhettek az újfajta feladatokra. Ma az Aglow egyik központi célja a nemek közötti megbékélés, a kiegyensúlyozott viszony munkálása, ami – jegyzi meg Bobbye Byerly, az Aglow amerikai elnöke a Charisma című keresztény magazinnak adott interjújában – "kulcsfontosságú az egyház megújulása számára". Hansen hozzáteszi: ennek első lépése a nők megbékélése önmagukkal, az önelfogadás kimunkálása. Hansen szerint ez a munka leginkább ahhoz hasonlítható, amit a férfiak között a Promise Keepers mozgalom (Hetek 1998. február 8., Ígéret Megtartók) vállalt magára.
"Megélte saját személyes poklát, és elég őszinte ahhoz, hogy másoknak is elmondja, hogyan ment át az élet nehézségein" – ezzel magyarázza a Charisma magazin Joyce Meyer sikerét. A Saint Louis-i karizmatikus keresztény tanító hétköznapi, személyes példákkal illusztrálja a bibliai igazságokat. Közvetlen és sokszor szórakoztató előadásmódja gyakran megnevetteti a hallgatóságot. Akárhová látogat, már órákkal korábban hosszú sorok kígyóznak a terem előtt, hogy hallhassák a kertvárosi családanyából bibliatanítóvá előlépett asszonyt.
Őszinte, bátor és lényegre törő – általában így jellemzik azok, akik már hallották őt. Sokakat fog meg emberközelisége és természetessége, amellyel feltárja múltbeli tapasztalatait, gyermek- és fiatalkori szenvedéseit. Annak ellenére, hogy témái között gyakran szerepelnek a nők sajátos problémái, Meyer nem csak nőknek prédikál, üzenete éppen úgy eléri a férfiakat is. Mintegy 600 rádió- és tévécsatorna, valamint hét kábelhálózat biztosítja világszerte, hogy Joyce Meyer üzenete eljusson azokhoz, akiknek szükségük van rá. Rendkívüli népszerűségét mutatja, hogy szervezetének levelezőlistája havonta 30 ezer címmel bővül. A prédikációit tartalmazó hangkazetták milliószám kelnek el, és könyvei a bestsellerlisták élén futnak. "A leghatásosabb prédikáció a saját élete" – mondja róla pásztora, Rick Shelton, aki Joyce Meyer magánéletében is tapasztalta azt, amit a nyilvánosság előtt prédikál.
Meyer elsősorban sebezhetőségének és gyakorlatiasságának tulajdonítja eredményeit. Véleménye szerint a problémákkal küszködő emberek nem szeretnek kizárólag olyan személyeket hallgatni, akik mindig sikereikkel dicsekszenek. Sok prédikátor azonban attól fél, hogy ha nem látszik elég sikeresnek, akkor elveszíti az emberek megbecsülését. Minden sebezhetősége ellenére Joyce Meyer a kívülálló szemében is sikeres embernek tűnik: négy felnőtt gyermeke a Meyer vezette szolgálatban dolgozik, és jó házasságban él egy olyan férjjel, aki minden tradíciót megtörve támogatta felesége elhívását.
Dave Meyer interjúi és a róla készült fotók alapján cseppet sem látszik keserűnek vagy bizonytalannak: felesége és környezetük szerint is határozott vezetője egy sikeres, a magánéletben nagyon is konvencionális családnak, miközben mérnöki karrierjéről mondott le azért, hogy felesége szolgálatának adminisztratív vezetője, lelke lehessen.
"Úgy szólítja meg a modern nőket, ahogy a férfiak nem képesek rá" – magyarázza Joyce Meyer sikerét Vinson Synan, a Virginia állambeli Regent Egyetem történésze. Népszerűsége annak jele, hogy a kereszténységen belül növekszik a nők aktivitása, ami jó alapot teremt a női szolgálatok kialakulásának – amelyek ugyanakkor a férfiaknak is sokat tudnak adni.
Annak ellenére, hogy a pünkösdi megújulási mozgalmak hatása ma világszerte érzékelhető (Hetek 2000. június 10., Százszoros növekedés), az önálló női szolgálatok virágzása egyelőre főleg a tengerentúlon figyelhető meg. A pünkösdi kereszténység egyik legismertebb nőalakja napjainkban minden bizonnyal Marilyn Hickey. Eredetileg diplomatának készült, hogy kamatoztathassa nyelvtudását, és kielégíthesse utazási vágyát. Ma úgy véli: valóban "nagykövet" lett belőle, Jézus Krisztus nagykövete. Fiatal korában a keresztény lelkészek feleségei általában zongorán kísérték a gyülekezeti dicséretet, énekeltek, és a vasárnapi iskolában tanították a gyerekeket. Férje, Wally Hickey pásztor mellett rá is ez a szerep juthatott volna, ám Hickey más utat választott: teológiai tanulmányokba kezdett.
Bibliaiskolai csoportjainak rohamos növekedése hamarosan új, akkoriban egy nő számára egyáltalán nem szokványos pályát szabott szolgálatának – nemsokára már a médiát is igénybe vette, hogy a bibliai életmód gyakorlatáról szóló üzenetét terjessze. Eredetileg napi ötperces rádióműsora rövid idő alatt napi tizenöt percre nőtt, majd nemsokára hetente jelentkező tévéműsor sugárzását kezdte meg. Az ország minden tájáról érkező meghívások jelentették Marilyn Hickey utazó szolgálatának megalapozását, amelyben kis idő elteltével újabb kapuk nyíltak idegen országok felé.
Marilyn Hickey egyike volt az első keresztény szolgálóknak, akik még a vasfüggöny lehullása előtt eljutottak Kelet-Európába, így Magyarországra is, hogy hirdessék az evangéliumot.
Könyvek és hangkazetták készítése mellett Hickey konferenciákat tart keresztény nők számára, országos találkozókat lelkészfeleségeknek, és dinamikus tanításaival sokak számára életre kelti a Biblia üzenetét, miközben szilárd hátteret jelent számára férje, Wally Hickey, aki a denveri Happy Church (Boldog Gyülekezet) pásztora.
Marilyn Hickey szolgálata ma költségvetése mintegy felét nemzetközi gyógyító összejövetelek szervezésére fordítja. Az utóbbi években többször tett körutat iszlám országokban. Legutóbbi, 1999-es pakisztáni útján százával hozták a helyszínre a mozgássérült, beteg embereket, akik isteni gyógyulásra vágytak. Különös szeretettel szolgál a muzulmán hívők felé, kedvenc mondására hivatkozva:
"Szeretem a muzulmánokat, és a muzulmánok is szeretnek engem."
Nagy múltú pünkösdi családja révén szinte "belenőtt" a szolgálatba Ruth Heflin, aki több mint negyven évig vezetett eredményes nemzetközi szolgálatot, mielőtt 1997-ben visszatért Amerikába, hogy bekapcsolódjon az ott folyó pünkösdi ébredési hullámba. A széles körben elismert Heflin két alkalommal volt háziasszonya az amerikai elnöki beiktatási ünnepséget kísérő imareggelinek Washingtonban, számos kongreszszusi képviselő, nagykövet és politikai vezető jelenlétében. Mindemellett egyike volt az első keresztény pásztoroknak, akinek gyülekezetében a virginiabeli Ashland városában megtapasztalták a "dicsőség aranyporának" hullását, azt az új és sokak számára megmagyarázhatatlan jelenséget, amely az utóbbi időkben megbolygatta a keresztény egyházat. (Hetek 2000. március 18., Meghökkentő jelenség az egyházban)
A női bibliatanítók és prédikátorok mellett jelentős számban találhatók a pünkösdi egyházban olyan házaspárok, akik közösen vezetnek szolgálatot – némelyek évtizedek óta sikerrel tevékenykednek, feleségükkel osztva meg a terheket. Ők általában a Szentírásban Pál apostol által is munkatársaiként méltatott római házaspár, Priscilla és Akvila mintáját tekintik példának. A legismertebbek közé tartozik Kenneth és Gloria Copeland, a texasi Forth Worth-i pünkösdi gyülekezet pásztorai, vagy a houstoni Charles és Frances Hunter, számos keresztény sikerkönyv szerzői, konferenciák népszerű vendégei; a kilencvenes években pedig egyre kiterjedtebb szolgálatot folytat Amerikában és világszerte a dél-afrikai származású evangélista, Rodney Howard-Browne feleségével, Adonicával.
"Isten gépfegyvere" – ezt a nevet ragasztották John Bevere-re szolgálata ismerői. Bevere szintén azok közé a keresztény szolgálók közé tartozik, akik feleségükkel közösen alakítottak ki sikeres szolgálatot. A négygyermekes floridai házaspár 1990 óta lelkészként is közösen dolgozik. John Bevere, aki mérnöki pályáját feladva 1983-ban lépett egyházi szolgálatba, ifjúsági pásztorként és igehirdetőként működött a világszerte ismert evangélista, Benny Hinn orlandói gyülekezetében, Floridában. Tíz éve kezdett szolgálata mára nemzetközi méreteket öltött, feleségével közösen kiadott könyveik a keresztény bestsellerlistákat vezetik.
Mivel John Bevere-t utazó szolgálata gyakran elszólítja családjától, felesége, Lisa otthon van négy gyermekükkel. Ennek ellenére Lisának az évek folyamán önálló szolgálata fejlődött ki: maga is gyakran szerepel meghívott előadóként női konferenciákon, ahol a nőket önmaguk elfogadására biztatja, valamint arra, hogy miként tudnak személyes kapcsolatba kerülni Istennel. De beszél olyan, sok nő számára minden bizonnyal üzenetet hordozó témákról is, mint a pletyka, valamint a megbocsátás és az Isten akaratának való engedelmesség. Nagy tetszést aratott egyik közelmúltbeli prédikációja, amelyben arról igyekezett meggyőzni hallgatóságát, hogy a nő értékét nem az méri, mennyit nyom a mérlegen. Nőkért mondott imái során a Szent Lélek ereje gyakran földre teríti az embereket. A Bevere házaspár sikerének egyik titka – saját bevallásuk szerint – az, hogy családjukat mindenekelőtt fontosnak tartják, és tudatos munkával törekszenek arra, hogy gyermekeik ne szenvedjenek hiányt a szülői gondoskodásban, amiért mindkettőjüket gyakori utazásra szólítja szolgálatuk.
Az igehirdetés és bibliatanítás azonban nem az egyetlen terület, amely mind szélesebbre nyílik a nők számára a pünkösdi-karizmatikus egyházban. Éppen ilyen fontos terület a zene is, amelyben a tehetség valóban nem nemektől függő. A kilencvenes években rendkívüli sikereket ért el az ausztráliai Sidney-ben működő Hillsongs Christian Life Centre gyülekezet zenei vezetője, Darlene Zschech, az utóbbi években számos világszerte elterjedt dal szerzője. Zschech a dinamikusan növekedő, 6500 tagot számláló gyülekezet talán legismertebb "arca", a nevével fémjelzett CD-k a legnagyobb példányszámban fogyók közé tartoznak. Dalai nemcsak Ausztráliában kedveltek: Amerikában aranylemez lett Shout to the Lord című albuma, amely közel három évig szerepelt az eladási listák első helyezettjei között. Hasonló sikerrel járt Shout to the Lord 2000 című albuma Ausztráliában. Világméretű sikerei ellenére nem elsősorban ezt az utat kívánja járni, elmondása szerint fő célja az újabb generáció felkészítése a zeneszerzés és a hangszeres zenélés területén.
A közelmúlt egyik "nagy felfedezettje", a szintén ausztrál születésű, jelenleg Amerikában élő Rebecca St. James mindöszsze 21 éves, de második hazájában már többszörös díjnyertes popénekes. Rebecca koncertjeire nemcsak a hangjáért mennek a fiatalok: koncertjei végén megtérésről beszél nekik. Rebecca 16 évesen vette fel első lemezét, 19 évesen pedig az amerikai Christianity Today magazin az ötven legígéretesebb evangélista közé sorolta a negyven év alattiak kategóriájában.
"Az emberek valószínűleg inkább evangélistának, mint zenésznek tekintik"
– mondja róla apja és menedzsere, David Smallbone. Rebecca legfőbb célja, hogy megossza a Biblia üzenetét a fiatalokkal, és a maradandó értékek megtartására bátorítsa őket egy olyan korszakban, amikor az egész világ ez ellen szól. "Sok keresztény zenész elzárkózik attól, hogy megszólítsa a közönséget, és prédikáljon nekik" – mondja Rebecca, aki szerint saját generációja azért kénytelen olyan korán felnőni, mert egy önző társadalomban kell élnie. Úgy érzi, az önközpontúság és a média diktálta közízlés kényszeríti a fiatalokat a hagyományos bibliai értékek elhagyására.
Hitelességének egyik fő forrása – kora miatt is – éppen a saját példája: bátran áll ki kortársai elé, hogy elmondja, lehet tisztán, bibliai módon élni. Arra ösztönzi a fiatalokat, hogy vívják meg a mindennapos csatákat környezetük hatásával szemben, és ha lázadni akarnak, lázadjanak az önzés és a hiúság ellen. Radikalizmusa valóban hitelt ad szavainak, ezt mutatják a nagy számban érkező, legtöbbször tanácsot kérő levelek. Rebecca nem titkolja, hogy nem egyedül jutott el ide: sikere egyik forrása az az összetartó és egységes család, amely ezeket az értékeket közvetítette számára, és amely ma is kíséri koncertkörútjain.
hetilap
