A szépség igézetében

Gyengített idegméreggel hat a Botox-injekció. Önkéntes arcbénítás a sima vonalakért Fotó:
Reuters/MTI

A szépség mindig is fontos volt az emberiség számára – a történelem során fennmaradt képek, szobrok, régi sírok alapján jól nyomon lehet követni, hogyan változott például az ideális szépség megítélése a különböző korokban.

A szépség jelentőségének felerősödése a Biblia tanúsága szerint csak a bűnbeesés után, a káini időkben alakult ki. Előtte az ember értékét nem a szépsége vagy testformái adták, hanem az, hogy élet volt benne. Lámekh viszont, a legelső többnej? férfi feleségeit már elsősorban szépségükért, nemiségük értéke miatt, a szórakozásért tartotta. (Nevük is erre utal: Háda jelentése ékszer, szépség, tetszés, szórakozás; Czilla jelentése felüdülés, ének).

A test szerepének felértékelődése a történészek egybehangzó véleménye szerint a görög időkre nyúlik vissza, ahol az ember csak akkor számított tökéletesnek, ha szellemi-lelki műveltsége mellé hibátlanul kiművelt testet is a magáénak tudhatott.

A múzsai nevelés kettős célja is ez volt: az elme és a test apró részletekbe menő kicsiszolása. A testkultusz egybefonódott a sportok kultuszával; a gümnaszionok tekinthetők az első olyan "konditermeknek", ahol kemény edzés, az izmok alapos kigyúrása folyt. A kiváló görög szobrászok csak az után fogtak hozzá szobraik megformálásához, miután a sudár, szálkás izmú atléták idomait milliméternyi pontossággal lemérték (erre utal Polükleitosz Kánon cím? műve is, aki először rögzíti a pontos mérés fontosságát a szobrászatban). A test kultuszának megteremtésében, fenntartásában kétségtelenül óriási szerepe van a köztereken kiállított – sokszor félmeztelen, néha pucér – szobroknak, amelyek az "átlagemberek" szemét folyamatosan a "kellő" irányba terelték, egyfajta normaként, szépségideálként szolgálva. Joggal feltehetnénk a kérdést: a női ideálok vajon milyenek lehettek? Nos, a női nemnek nem sok becsülete volt, többnyire a ház körül mostak, takarítottak, a gyermekek kihordása és a férj cselédként történő kiszolgálása volt a fő feladatuk.

A római kor hősei már kevésbé voltak ilyen attraktív személyek – nem is igen készült egész alakos szobor, csak portré. A sport helyét itt a fürdőkultusz veszi át, szexuális jeleneteket, fedetlen férfitesteket ábrázoló mozaikjaival, képeivel. Bizonyos körökben nemhogy elvárt, de kötelező volt a "fiúbarát" tartása, a homoszexualitás. A nőiség ábrázolása ebben a korban sem számottevő.

Egyiptomban a szépség szintén fontos – gondoljunk csak Kleopátra szamártejfürdőire vagy a temetkezési szokásokra, amikor az elhunyt fés?it, szépítőszereit vele együtt a sírba helyezték, gondolván, a túlvilágon ismét szüksége lesz rájuk. Az egyiptomiak kínosan ügyeltek a szem hangsúlyozására: a szem vonalát fekete festékkel húzták körül, zölddel árnyékolták. Körmeiket narancsszín? hennával színezték.

A rafinált élvezeteket kedvelő krétai kultúrából fennmaradt alakok igencsak az erotikát hangsúlyozó, szinte valószínűtlenül keskeny derekú nőket mutatnak. A divattörténészek említést tesznek a krétaiak derékban erősen fűzött mellénykéjéről is, amely megemelte az amúgy sem fedett kebleket, míg a Pompejiben talált mozaikon ábrázolt bikini napjainkban is divatosnak számítana
(Mr. és Mrs. Szilikon. Hetek, 2000. január 22.).

A női ruhák tömeges bekarcsúsítása, szorosan a test vonalára formálása a 12–13. századból ered. Mind a női, mind a férfi öltözékek övet kapnak, gyakran a karon is, növelve a passzosságot.

A XIV. Lajos korabeli francia hölgyek mai szemmel nézve ijesztően néztek ki: nyakukra és vállukra kék ereket festettek, kékvérűségüket hangsúlyozandó.

A későbbi korok közül talán a náci államgépezet eszményét érdemes még kiemelnünk, itt vált ugyanis újra kultusszá a test formája. A fasizmus ideálja a makulátlan férfi, a precízen "egyszabású", egységesített kinézet? "új ember", az új, ideális állam lakója (Alfred Rosenberg könyvet ír a "szabályos árja" fejformáról). Adolf Hitlert a görög atléták tökéletes testfelépítése ihlette meg. Az általa megálmodott mintaférfi "karcsú és hajlékony, gyors, mint egy vadászkutya, kemény, mint a bőr, és oly kemény, mint az acél". A Führer kedvenc szobra Müron Diszkoszvető-je volt, innen származott ötlete az új embertípus küllemének megformálásához. Hitler számára ez a szobor "a szépség szentélye" volt, az istenség megjelenése egy emberben, egy pillanatra.

A Diszkoszvető fizikai felépítése faji fensőbbrend?-ségének a bizonyítéka, izmainak feszessége a dinamizmus és a fegyelem megtestesítője – a két fogalom központi helyet foglal el a nemzeti-szocializmus eszméi között.

Korunkban a szexszimbólumok által diktált méreteknek azonban nemegyszer csak a test erőszakos átformálásával lehet megfelelni. A szépség és a testkultusz szerepének erősödése napról napra érezhető – plázákban, tereken, utcákon. Egyes médiakutatók felmérései azt mutatják, hogy a média a divat, a közízlés területén is óriási hatással van az emberekre; mások inkább amellett érvelnek, hogy vannak befogadók, akikre a a média aktuális üzenete nagyon nagy hatást gyakorol, míg másokra semmilyen befolyással sem lesz. Akárhogyan is van, abban jórészt egyetértenek, hogy a média rendkívül hatékonyan képes befolyásolni még ki nem alakult nézeteket, azaz a fiatalok képlékeny ízlését és testképét.