Pat Robertson (jobbra fent) a 700-as Klub műsorvezetőivel Fotó: CBN
Két évezrede a Megváltó feltámadásáról nők adtak hírt először, és ez megismétlődött az éter hullámain is – 1924-ben az Egyesült Államok Szövetségi Kommunikációs Bizottsága az első keresztény rádióállomás üzemeltetésére Aimée McPhersonnak adott engedélyt. McPherson a két világháború közötti nagy gyógyító ébredés igen népszerű női evangélistája volt, akinek a hangján otthonok ezreiben értesültek róla, hogy a Krisztusba vetett hit örök életet és gyógyulást terem. Már ezekben az években az új médiaeszköz az evangélium hirdetése mellett a bibliai igazságok tanítását is szolgálta E. W. Kenyon úttörő munkássága folytán. Kenyon tanításai a század második felében kibontakozó "hit-mozgalomra" meghatározó, ám más ébredések vezetőire is kisebb-nagyobb mértékben hatottak. A rádióprédikátor pionírok között találjuk egyik tanítványát, a híres gyógyító evangélistát, F. F. Bosworth-öt is.
Közvetlenül a második világháború után az amerikai pünkösdi közösségben erőteljes ébredés tört ki, amely legfontosabb folyóirata címéről a Gyógyulás Hangja nevet kapta. Vezetői közül Oral Roberts tett szert a legnagyobb népszerűségre, aki 1968-ig tartó evangélizációs összejövetelein visszafogott becslés szerint is egymillió betegért imádkozott személyesen, kézrátétellel. Roberts népszerűségére jellemző, hogy akkoriban Amerikában többen ismerték a nevét, mint Truman elnökét. Az Encyclopaedia Britannica legutóbbi kiadása a 20. század legjelentősebb egyházi személyiségei közé sorolja Robertset, akinek sikeréhez nagyban hozzájárult az elektronikus hírközlő eszközök használata. Az ötvenes évek közepére ötszáznál több rádióadó sugározta igehirdetését, de az igazi áttörést az új technika, a televízió hozta, éppen ötven évvel ezelőtt.
1954-ben egy barátja rávette Robertset, hogy három evangélizációs estét vegyenek filmre tévéközvetítés céljából. A felvételeken nemcsak a prédikációkat rögzítették, hanem a megtérésre való felszólítást, a gyógyulásra várók hosszú sorát és a közöttük történt csodákat, és persze a jelenlevők reakcióit is. Az új lehetőség felvillanyozta Robertset. Egy éven belül televíziós hálózatot hozott létre, és 1957-re az ország ötszáz tévéállomásából már 135-ön sugározták a programját.
Ezeket a fejleményeket eleinte különösen a vallásos világ fogadta ellenérzéssel. Az amerikai Egyházak Országos Tanácsa 1956-ban egész évben lobbizott a
kongresszusnál, hogy elérjék a műsoridő vallási célokra történő eladásának betiltását, de nem jártak sikerrel.
Az országos tévéprogram előállítása óriási kiadásokkal járt, mégis igen kecsegtető eredményeket hozott – a szolgálat támogatóinak száma egyetlen hónap alatt megduplázódott, és az ötvenes évek végére elérte az egymilliót. Ekkoriban minden vállalkozó szellem? evangélista saját tévéprogramról álmodott. A legtöbben azonban sem megfelelő pénzügyi háttérrel, sem technikai hozzáértéssel nem rendelkeztek a megvalósításhoz.
Megszületik a CBN
2004. 05. 20. (VIII/21)
