Felfújható mobiltemplom az Egyesült Államokban. Pünkösd a kereszténység jövője Fotó: Reuters
Az első keresztény missziós eseménynek az egyháztörténészek hagyományosan Péter apostol pünkösd napján elmondott beszédét tekintik. Jézus a tanítványoknak a mennybemenetele előtt azt mondta, hogy "lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig." Igaz, ehhez hozzátette, hogy a "világevangelizáció" akkor kezdődik majd, "minekutána a Szent Lélek eljön reátok". A tanítványok ezt követően együtt várták a küldetés megkezdésére megígért jelet, amely tíz nappal később, pünkösd napján meg is érkezett. (Az ünnep tartalmáról Ruff Tibor teológus írt lapunkban:
Mi az igazi pünkösd? – Egy fantasztikus nyár eleji
nap, Hetek 2003. június 6.)
A pünkösdi prédikációt követően az Apostolok cselekedeteit jegyző Lukács szerint a jelenlévők "örömest vevék az ő (azaz Péter apostol) beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek".
Az első evangelizáció tehát látványos sikert hozott: a mintegy 120 tanítványból álló jeruzsálemi közösség egy nap alatt a huszonötszörösére nőtt.
A növekedés az Újszövetség – és a történelmi feljegyzések – tanúsága szerint évtizedeken keresztül folytatódott, mégpedig a Jézus által megadott sorrend szerint – Jeruzsálem után előbb a környező tartományok, majd a Római Birodalom távolabbi térségei felé. A kereszténység azonban az elmúlt kétezer évben nem tudott többségi hitté válni: a világ összlakosságának a nagyobbik fele az egyháztörténészek szerint minden korban nemkereszténynek számított.
A kereszténység modernkori helyzetéről a legátfogóbb statisztikát a Gordon-Convell Teológiai Egyetem által közzétett World Christian Database tartalmazza. E kimutatás 1900-tól követi nyomon a különböző (összesen 9000) keresztény felekezet létszámának, befolyásának és missziós tevékenységének az alakulását, sőt egy szaklapban közzétett jelentés szerint a kutatók a trendek alapján 25 éves előrejelzésre is vállalkoznak. (International Bulletin of Missionary Research, 2003. január)
Bár az egyes felekezetek egymás közötti arányaiban jelentős változások álltak be az elmúlt száz évben, a kereszténységnek a világ összlakosságán belüli aránya kis mértékben csökkent. Míg 1900-ban a Földön élő 1,6 milliárd emberből 558 millió vallotta magát kereszténynek (34,5 százalék), 2003-ban ez az arány 33,1 százalék volt (6,3 milliárdból 2,1 milliárd fő). Ez annyit jelent, hogy a kereszténység megőrizte az első helyét a világvallások sorában (a második legnagyobb hit, az iszlám követőinek a száma 2003-ban 1,3 milliárd volt), és a nagyjából egyharmados arány 2025-re sem fog jelentősen változni.
A felmérés szerint a világ lakosságának egyre nagyobb része tekinti magát valamely vallás követőjének: minden évben kétszer annyival nő a vallásos emberek száma, mint a nem hívőké (száz emberből alig 12 tekinthető ateistának). Ha az egyes vallások növekedési ütemét vetjük össze, a muzulmánok jelentős térhódítása figyelhető meg, hiszen az iszlám követőinek száma évente 2,11 százalékkal nő, szemben a keresztények 1,27 százalékos gyarapodásával.
A kereszténység háttérbe szorulása ennél sokkal jelentősebb lenne, ha a hagyományos felekezetek mellett nem kezdődött volna mintegy száz éve egy jelentős megújulási hullám az egyházban. A pünkösdi, evangéliumi és karizmatikus hívők számának növekedése látványosan magasabb a történelmi felekezetekénél. Míg 1900-ban kevesebb mint egymillió "újjászületett", Szent Lélekkel betöltekezett hívő élt a földön, 2003-ban már 553 millió. Harvey Cox egyháztörténész 1995-ben megjelent könyvében (Tűz a mennyből: a pünkösdi spiritualitás és a vallás átformálódása a 21. században) azt állítja, hogy a "nem katolikus keresztények száma Latin-Amerikában az összlakosság számánál legalább ötször nagyobb ütemben növekszik. Ennek a nem katolikus növekedésnek a 90 százaléka pünkösdi hívő. Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, 2010-re öt vagy hat olyan ország lesz Latin-Amerikában, amelyek lakossága többségében pünkösdi vallású lesz. Más országokban a nem katolikusok aránya 30-40 százalékra növekszik." Hasonló trendek figyelhetők meg Afrikában, Ausztráliában és több távol-keleti országban. Ez azt jelenti, hogy a pünkösdi típusú kereszténység térhódításának köszönhetően a következő negyedszázadban a világ kereszténységének súlypontja egyre inkább eltolódik az Európán kívüli világ, elsősorban a déli földrész felé. Cox ehhez hozzáteszi, hogy a pünkösdi-karizmatikus hit terjedése számára előnyös, hogy a Föld népességének egyre nagyobb hányada él városokban, ezen belül is kiemelkedően növekszik a megavárosok lakossága. Cox szerint a pünkösdiek a kereszténység többi válfajánál sokkal gyorsabban alkalmazkodnak a gyorsan változó társadalmi körülményekhez, és könnyebben találják meg a modern technikai lehetőségek evangelizációs célokra való használatát.
A World Christian Database adataiból az is kiderül, hogy a kereszténységnek van egy olyan ágazata, amely abszolút értelemben is a leggyorsabban fejlődik a világon. Ez pedig a "független karizmatikusok" száma, amely a muzulmánokat meghaladó mértékben, évente 2,17 százalékkal növekszik. A keresztény spektrum másik végén az alig növekvő, vagy éppen csökkenő számú felekezetek állnak: az ortodoxok, az anglikánok és a tradicionális protestánsok.
A tanulmány szerzői elismerik, hogy nem volt könny? dolguk a felmérés adatainak összeállításakor. Szerintük a 300 legjelentősebb keresztény missziós szervezet közül legalább 200 túlzott számokat tesz közzé annak érdekében, hogy a támogatók előtt a tevékenységüket kedvezőbb színben tüntessék fel. Csak az ezredforduló évére 250 különböző szervezet jelentette be a világ evangelizálására vonatkozó tervét, azonban a hangzatos jelszavak ellenére a kereszténység helyzete a 21. század elején nem erősödött világméretekben. Pedig a körülmények ma sokkal kedvezőbbek, mint a történelem során bármikor: 2003-ban a hívők 320 milliárd dollárt adakoztak keresztény célokra (ebből 19 milliárd dollárt külföldi missziók céljára ajánlották fel), és az újonnan megjelent Bibliák száma (62 millió) is rekordot döntött. A kereszténység terjedését szolgáló rádió- és televízióállomások száma ma már meghaladja a négyezret. Ugyanakkor – mert a statisztikákból ilyen meglepő adat is kiszámolható – ma sokkal "többe kerül" egy új hívő megkeresztelése, mint korábban: míg 1900-ban 17 ezer dollár missziós költség esett egy új keresztényre, 2003-ban már közel hússzor ennyi, 359 ezer dollárt használtak fel átlagosan keresztény szervezetek és egyházak egy új hívő megkeresztelésére.
2004. 05. 27. (VIII/22)
