Minden második kapcsolat kudarc Fotó: Somorjai L.
Válni régen sokkal nehezebb volt, mint manapság. Az első hivatalos válás VIII. Henrik nevéhez kötődik, aki 1533-ban meg akart válni feleségétől, Aragóniai Katalintól, mert a hölgy nem tudott fiúutódot szülni számára. VIII. Henrik azt remélte, hogy Anne Boleyn majd képes lesz erre a nemes feladatra. VII. Kelemen pápa azonban nem volt hajlandó szentesíteni Henrik válási törekvését – így mindez az anglikán egyház különválását eredményezte Rómától, Henrik ugyanis ennek következtében szakított a Szentszékkel. A házasságot végül a canterburyi érsek érvénytelenítette, Katalint pedig száműzték. (Az igencsak torz jellem? király egyébként később sokkal véresebb módszert választott Anne Boleyn és még egy másik felesége eltüntetéséhez: válás helyett egyszerűen lefejeztette őket
)
A Henrik királyt követő évszázadokban a válás kizárólagosan a gazdag emberek kiváltsága volt, akik képesek voltak megfizetni az ehhez szükséges összegeket. 1857-ben született meg az első, válással foglalkozó törvény (a Matrimonial Causes Act), amelynek nyomán az egyszer?bb emberek is elválhattak, és jogot nyertek az újraházasodásra (az első évben, 1857-ben huszonnégy válást engedélyeztek). A válás azonban mindig is stigma maradt a társadalomban, egészen a második világháborút követő évtizedekig.
Majd elválik
2004. 09. 10. (VIII/37)
