A Weisz család a háború előtt Munkácson élt. A most 81 éves Klárinak és a 78 éves Hannának egy harmadik nővére is volt. 1944-ben, amikor a hitlerista csapatok megszállták Magyarországot, és a Horthy által kinevezett Sztójay-kormány megkezdte a zsidók gettóba zárását és deportálását, az akkor 16 éves Hannát szülei Budapestre küldték rokonokhoz és ott élte meg a felszabadulást. Klári és a család többi tagja azonban nem kerülte el a deportálást. Auschwitzba kerültek, később a nácik egy katonai objektumban dolgoztatták őket. Az idősebb nővér elpusztult, Klári azonban túlélte a koncentrációs tábort. Visszatért Munkácsra, ahol nem talált senkit a családjából, majd Palesztinába – a mai Izraelbe – vándorolt ki. Hanna a háború után nem tért vissza Munkácsra. Tudott a deportálásokról, meg volt győződve, hogy családja minden tagja elpusztult Auschwitzban. Budapesten férjhez ment, és élettársával együtt 1949-ben szintén Izraelbe került.
A család a Tel Avivhoz közeli Rison Lezion városban telepedett le. Nővére, Klári akkor már a Haifa közeli Kerem Maharal kibucban élt.
A jeruzsálemi Jad Vasem holokausztkutató intézetben működik egy, a holokauszt áldozatainak nevét megörökítő osztály. Egy kérdőívet kell itt kitölteni, és feltüntetni benne a holokausztban elpusztult rokonok vagy barátok adatait. 1993-ban így tett Katz, született Weisz Hanna. A kérdőívben megjelölte anyja, Weisz Seindl nevét. Hat évvel később, 1999-ben a kérdőívet unokái unszolására kitöltötte Bleier Klári is. De a két kérdőívet senki nem vetette egybe. Mígnem a múlt év végén egy napon Hanna unokája, Merav Zamir az interneten rokonok és ismerősök nevét kezdte el keresni. Két kérdőívben talált rá Weisz Seindl nevére. Tudta, hogy az egyik kérdőívet nagyanyja töltötte ki. A másikat egy számára ismeretlen Bleier Klári nyújtotta be a Jad Vasembe. Szerencsére Bleier Klári a kérdőív alján megjelölte előző, a születése idején kapott nevét is – Perla. És Merav tudta, hogy nagyanyjának volt egy Perla nev? húga.
Ezután pedig a Jad Vasem archívuma segítségével nem volt nehéz megtalálni Klári, vagyis Perla címét. Néhány héttel ezelőtt Klári lakásában megszólalt a telefon. "Itt Merav beszél, az Ön nővérének unokája." "De hiszen nekem nincs is nővérem" – válaszolta Klári. "De igen, van, és nem lakik messze magától." Így történt, hogy Merav Zamir Ramat Gan-i lakásában hatvan évvel elválásuk után találkozott a két nővér. Nincs mód kifejezni örömüket. Klári azóta könnyes szemekkel állandóan ismételgeti: "Van egy testvérem! Van egy testvérem!" És a két nővér legszívesebben állandóan együtt maradna és mesélne egymásnak életéről – mintha pótolni akarnák az elveszett évtizedeket.
2005. 04. 01. (IX/13)
