Ritkaságszámba megy, hogy egy világi vezető a pápát bíráló nyilatkozatot tesz, ám a német kancellár ez esetben szükségét látta a megszólalásnak. „Alapvető kérdés, ha a Vatikán egy döntése nyomán az a benyomás támad, hogy a holokausztot lehet tagadni” – mondta Angel Merkel. Ez utóbbi Németországban egyébként bűncselekménynek számít.
„Súlyos hibát követett el a pápa” – írta a legnagyobb példányszámú német napilap, a Bild szerkesztőségi cikkében. Az újság szerint különösen rossz, hogy ezt egy német pápa tette: „XVI. Benedek nagy kárt okozott Németországnak… A pápának korrigálnia kell a tévedését, vissza kell vonnia a döntését és bocsánatot kell kérnie ezért.” A bírálók között van Hans-Dietrich Genscher volt külügyminiszter is, aki emlékeztetett, hogy alig négy éve milyen büszkeséggel fogadták a németek Joseph Ratzinger megválasztását. Genscher szerint a pápa, aki – bár szülei ellenezték a nácizmust – fiatalon a Hitlerjugend tagja lett, rendszeresen sérelmeket okoz a nem-katolikusoknak. A mostani botrányt megelőzően is kiderült, hogy nem becsüli sokra a protestánsokat, a muszlimokat pedig a regensburgi beszédében azzal bőszítette fel, hogy vallásuk erőszakos és irracionális.
Ennél is tovább ment Hermann Haering német liberális teológus, aki kijelentette: „Ha a pápa valami jót akar tenni az egyháznak, akkor hagyja ott a hivatalát – nyilatkozta a Tageszeitung című lapnak. Haering hozzátette: ebben nem lenne semmi botrányos, hiszen egy püspöknek nyugdíjba kell vonulnia 75 évesen, és a bíborosok is elvesztik pápaválasztási jogukat 80 évesen.” XVI. Benedek idén tavasszal tölti be a 82. évét.
Mint emlékezetes, a pápa által a holokauszt emléknapjának előestéjén rehabilitált ókonzervatív Richard Williamson püspök egy tévéinterjúban kijelentette: „Úgy gondolom, hogy 200-300 ezer zsidó halt meg a náci koncentrációs táborokban, de egyikük sem gázkamrákban.” (Egység itt, sértés ott, Hetek, 2009. január 30.)
Jichak Cohen izraeli vallásügyi miniszter a Der Spiegelnek adott vasárnapi interjúban javasolta kormányának: szakítson meg minden kapcsolatot egy olyan egyházi állammal, amelynek holokauszttagadók és antiszemiták a tagjai lehetnek. Ugyanakkor a zsidó állam külügyminisztériumi szóvivője szerint nincs napirenden, hogy megszakítsák a kapcsolatokat a pápai állammal.
A Németországi Zsidók Központi Tanácsa az események nyomán még az elmúlt héten felfüggesztette a párbeszédet a katolikus egyház képviselőivel; Salmon Korn, a németországi zsidó hitközség alelnöke szerint ugyanis Williamson rehabilitációjával a pápa „szalonképessé tett egy holokauszttagadót”.
A bírálatok össztüzébe került XVI. Benedek nyomatékosan felemelte a szavát a holokauszt tagadása ellen, egyúttal „teljes és megkérdőjelezhetetlen szolidaritásáról” biztosította a zsidóságot.
A Jerusalem Post szerkesztőségi kommentárja ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a pápai döntést megelőzték a katolikus-zsidó viszonyt megterhelő más ellentmondásos lépések. A lap ide sorolja XII. Pius pápa szentté avatási folyamatát (a második világháborús egyházfőt legélesebb kritikusai „Hitler pápájaként” bélyegzik meg). További sérelem, hogy Benedek pápa engedélyezte a tridenti latin nyelvű misének a használatát, amelynek egyik imája a zsidókat „hitetlennek” nevezi.
Időközben a jelenleg Argentínában élő Richard Williamson levélben kért bocsánatot a pápától. „E szörnyű vihar közepette, amelyet a svéd televíziónak adott meggondolatlan nyilatkozatom váltott ki, nagy tisztelettel kérem önt, fogadja el fájdalmam őszinte kinyilvánítását, amiért szükségtelen gyötrelmet és gondokat okoztam” – írta a püspök, aki azonban nem vonta vissza állítását a holokausztról.
Williamson levelén azonban még meg sem száradt a tinta, amikor a Szent X. Pius Papi Testvérület egy újabb tagja is a holokausztot megkérdőjelező kijelentésekkel hozta kínos helyzetbe az egyházfőt. „Tudom, hogy voltak gázkamrák, legalábbis fertőtlenítés céljából, azt azonban nem tudom megmondani, hogy megöltek-e bennük embereket vagy sem, mert nem mélyültem el az ügyben” – nyilatkozott Floriano Abrahamowicz atya, a tradicionalista katolikus közösség észak-olaszországi vezetője egy helyi lapnak. Abrahamowicz óvatlannak nevezte Williamson holokauszttagadó nyilatkozatát, de nem határolódott el tőle. Sőt, maga is úgy vélekedett, hogy „ellentmondások vannak az áldozatokról közölt számadatokban”, a holokauszt tragédiájának kezelésében pedig bírálhatónak tartotta, hogy annak mindig „elsőbbséget adnak más népirtásokkal szemben”. Abrahamowicz végül biztosította olvasóit: ő „a legkevésbé sem antiszemita”, már csak azért sem, mert apai ágon zsidó származású.
Lapzártakor érkezett hír szerint XVI. Benedek pápa úgy fogadta vissza a korábban kiközösített Richard Williamson püspököt, hogy nem volt tudomása holokauszttagadó nézeteiről. Ezt a Vatikán közölte, és a nyilatkozatban az is szerepel, hogy a püspöknek vissza kell vonnia álláspontját, hogy teljesen befogadják az egyházba. A Vatikán államtitkársága ezen felül a Szent X. Pius Papi Testvérület elismerésének elengedhetetlen feltételéül szabta, hogy a tradicionalista papi társaság egésze is a jövőben teljes egészében elfogadja a II. vatikáni zsinat, valamint az azt követő pápák tanításait.
A történet – lezárulta után – nyilván számos tanulsággal szolgál valamennyi érintett számára. A pápai beismerés mindenesetre jelzi, hogy a Vatikán ezúttal nem takarózik a tévedhetetlenség palástjába. A bírálóknak pedig el kell fogadniuk, hogy XVI. Benedeket is megilleti – minden emberhez hasonlóan – a tévedéshez való jog.
2009. 02. 06. (XIII/6)
