Ebben az országban fontosnak tartják, hogy a hadsereg és a rendőrség tisztjei is ellátogassanak egy ilyen múzeumba, sőt, a látogatás után külön szemináriumokon elemzik a látottakat, elsősorban abból a szempontból, hogy az erőszakszervezetek tagjainak mi lehet a feladata, mi a felelőssége. A múzeum weblapjára csak 2008-ban 25 millióan látogattak el, több mint száz országból. A múzeum állandó kiállítása három emeleten, 3300 négyzetméter területen mutatja be kilencszáz tárgy (köztük például életnagyságú marhavagon) és hetven videoképernyő segítségével a náci fajelmélet és fajvédelem történetét, a zsidók, elmebetegek, cigányok, szlávok stb. szervezett kiirtását. A látogatók felkereshetik az ötödik emeleten lévő hatalmas szakkönyvtárat is. Külön részlegben dolgoznak a történészek, köztük a kül- és belföldi ösztöndíjasok, és a múzeum szakértői komoly oktatómunkát is végeznek.
A múzeumban rendszeresen rendeznek időszaki kiállításokat, jelenleg a két legfontosabb a Veszélyes hazugság, ami a Cion bölcseinek jegyzőkönyveit, a brosúra régebbi és mai hatását mutatja be, a State of Deception című pedig a náci propagandát. Ez a cím szándékosan kétértelmű: jelentheti a Megtévesztés államát, de a Megtévesztve fordítás is helytálló. A mintegy 500 négyzetméteres kiállítótérben a látogató szűk falak, paravánok között halad, és már belépéskor szinte mellbe vágja a nácik egyik 1932-es plakátja. Azon csak Hitler arcképe mered a fekete háttérből a néző szemébe, alatta a német nép jövendő Führerének vezetékneve. Semmi fölösleges szöveg, ő a köztársasági elnökválasztáson a hivatalban lévő elnök, az agg Hindenburg marsall ellenfele. Programja, jelszava nincs, de nem is kell, már mindenki ismeri őt.
A kiállítás gondosan válogatott és jó minőségben reprodukált vagy eredetiben beszerzett röplapokkal, plakátokkal, fotókkal, könyvekkel, festményekkel és más tárgyakkal mutatja be, hogyan sikerült az 1920-ban még jelentéktelen kis müncheni pártból, a Német Munkáspártból Hitlernek és híveinek 1932-re az ország leghatalmasabb pártját és mozgalmát, a Nemzetiszocialista Német Munkáspártot (NSDAP) létrehoznia. Otto Hoyer 1937-es, egész falat betöltő hatalmas festményén Hitler fáradt, de elszánt arcú, figyelmes tekintetű munkásoknak és munkásnőknek, német polgároknak beszél. A festmény címe egy a János evangéliumából vett idézet: „Kezdetben volt az ige..." Hitler áll a képen, lendületes gesztussal magyaráz, a többiek ülnek, a kelet-európai látogatót viszont most már nem is mellbe, hanem egyenesen gyomorszájon vágja a kísérteties hasonlóság a korabeli hasonló vagy azonos tartalmú Lenin- és Sztálin-festmények, plakátok és a náci propaganda termékei között. Kicsivel több kitekintés, utalás nem ártott volna az 1920-as, 1930-as évek európai fasiszta, nemzetiszocialista és bolsevik propagandamódszereire. A tartalom lehetett különböző, bár a nemzeti egység hangoztatása, a Vezér, a Führer vagy a főtitkár dicsőítése, az ellenség megbélyegzése az önkényuralmi rendszerekben általában azonos módszerekkel történt. Sem Hitler, sem Sztálin nem szenvedhette a modern, impresszionista vagy absztrakt művészetet és művészeket, a Moszkvában és elvétve még Berlinben ma is látható nemzeti (szocialista), „realista" köztéri szobrok ezt ékesen bizonyítják. Nem is beszélve a gigantikus, neoklasszicista minisztériumi épületekről, amelyeknek jelentős részét Berlinben csak azért nem lehet látni, mert a szövetségesek bombatámadásai porig rombolták.
2009. 06. 12. (XIII/24)
