Ki gondolná, hogy egy háromezer évvel ezelőtt elhajított cserépdarab, amit valaki - minden bizonnyal egy írnok - íráspróbaként használt, korunk számára értékes történelmi bizonyíték lehet? Márpedig ez a helyzet: valamikor a Kr. e. 10. századi Júdeában, egy Elah erődjében működő írástudó öt sornyi héber szöveget „vetett cserépre", a sorokat egymástól gondosan egy vonallal elválasztva. A trapéz alakú, tizenötször tizenhat és fél centiméteres cserépdarab 2008 szeptemberében került elő a mai arab nevén Khirbet Qeiyafának nevezett romtelepülésen, ahol a jeruzsálemi Héber Egyetem kutatói végeztek ásatásokat. A cserépdarabról (tudományos nevén osztrakonról) már akkoriban is úgy beszéltek, mint amely talán a héber nyelv legősibb emléke lehet, megelőzve a Kr. e. 10. századra datált Gezeri kalendáriumot.
A szöveg megfejtésével viszonylag hamar, 2010 januárjában rukkolt elő Gershon Galil, a Haifai Egyetem Bibliai Tudományok Tanszékének professzora. Galil a szöveg keletkezését Dávid király uralkodásának idejére teszi. A kutató szerint „a szöveg a rabszolgákkal, özvegyekkel és árvákkal kapcsolatos társadalmi kérdésekkel foglalkozik. Olyan igéket használ, amelyek a héberben találhatók meg, például asah (tette) és avad (csinálta), ezeket a szavakat csak elvétve találjuk meg a környező népek nyelveiben. A szövegben előforduló egyes szavak, mint például az almana (özvegy) szintén nem jellemzőek más helyi sémi nyelvekre. A héber társadalmat kivéve a szöveg tartalma is idegen a környező kultúráktól: a felirat olyan rétegekkel foglalkozik, amelyekkel a bibliai próféták; míg más kultúrák prófétái isteneik dicsőítésével és természetes szükségleteikkel voltak elfoglalva." Amennyiben Galil megfejtését tudós körökben is elfogadják, az elahi osztrakon nemcsak a legkorábbi héber nyelvemlék lesz, hanem olyan bizonyíték is, amely egyértelműen alátámasztja, hogy a héber Bibliát (illetve annak bizonyos részeit) már a Kr. e. 10. században ismerték. A megfejtés hozzávetőleges magyar fordításban így szól: „Ezt ne tedd, hanem tiszteld az [Urat], / ítéld a szolgát és az özvegyet, / ítéld az árvát, / [és] az idegent. Védelmezd a gyermeket, / védelmezd a [szegényt és] / az özvegyet, állítsd helyre [a szegényt] a király keze által, / védd a szeg[ényt és] a szolgát / [támo]gasd az idegent." A megfejtő azt is hozzátette, hogy a feliratot egy eldugott júdeai kisvárosban találták meg, s ha itt éltek írnokok, mennyivel inkább lehettek ilyenek a központi régióban és Jeruzsálemben?! „Most már joggal feltételezhetjük, hogy nagyon is valószínű; a Kr. e. 10. században, Dávid király uralkodása alatt éltek olyan írnokok Izraelben, akik képesek lehettek irodalmi szövegek és más összetett történeti művek írására, olyanokéra, mint a Bírák vagy Sámuel könyve." Galil azt is hozzáfűzte, hogy a szöveg komplexitása, valamint Elah masszív erődítményrendszere cáfolja azokat az elméleteket, amelyek szerint Izrael királysága nem létezett ebben a korban.
A római Jeruzsálem
2010. 03. 19. (XIV/11)
